Algaevő harcsa
Az algaevő harcsa (Ancistrus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának harcsaalakúak (Siluriformes) rendjén belül a tepsifejűharcsa-félék (Loricariidae) családjának egyik neme.[1][2][3]
 | ||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
.jpg)
| ||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Algaevő harcsa témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Algaevő harcsa témájú kategóriát. |
A legkedveltebb akváriumi halak közé tartozik. Tartása és szaporításuk nem túl bonyolult, ritkán betegszik meg, mivel a legtöbb akváriumi betegségnek ellenáll. Egyik legismertebb fajtája az akvaristák körében a Temminck algaevő harcsa (Ancistrus temminckii), amit éppen népszerűsége okán az akvaristák egyszerűen ancinak neveznek.
Nevének eredete
szerkesztésAz Ancistrus elnevezést a görög agkriston (horog) szóból, kapta, utalva a szívószája miatti jellegzetes fejállására.
Származásuk, elterjedésük
szerkesztésAz Ancistrus fajok Dél-Amerika északi és középső részeiből származnak, Suriname-tól Río de la Platáig. Két faj, az A. centrolepis és az A. chagresi Panamában él.[4] Igazi troglodita (baslanglakó): három faj:
- A. cryptophthalmus,
- A. galani és
- A. formoso.[5][5][6] Azek az egyedüli ismert loricariidák, amelyek a föld alatti életmódhoz alkalmazkodtak.[5]
A kereskedelemben általában hibrideket forgalmaznak.[7]
A legtöbb faj folyóvizekben él, bár az általuk benépesített élőhelyek sokfélék a sebes folyású folyóktól az árterületek állóvizeiig és a mocsarakig.
Megjelenése,felépítése
szerkesztésKifejlett mérete: 15 centiméter.. Tipikus a többé-kevésbé háti-hasi irányban lapított testforma, és a szívószáj sok apró foggal.[8] Az interopercularis csont a kopoltyúfedőn felállítható fogacskákkal teli. Az opercularis csont többnyire szabadon mozgatható. A harcsák oldalát csontpáncéllemezek védik, amelyek sokszor szintén csontfogakat viselnek. A has és a fej elülső része csupasz. A legfeltűnőbb jellegzetességük a fej elülső részének tapogatói, amelyek több faj hímjein elágaznak. A nőstényeken kisebbek, vagy teljesen hiányoznak.[9] A hímek hátuszonya is csonttüskés, és pofájukon kiölthetők a csonttüskék, amelyek a nőstényekről hiányoznak.[2] Színük szürke, barna vagy fekete, amit gyakran fehér vagy sárga pontok tarkítanak.[2] A legtöbb tepsifejűharcsa-féle mintegy 30 cm hosszúra nő meg, de az algaevő harcsák mérete általában ennek fele, ami alkalmassá teszi őket arra, hogy kisebb akváriumokban is megéljenek.
Életmódja, élőhelye
szerkesztésIgényelt vízhőmérséklete 23-27 °C, pH: 6,5–7,2. A víz keménysége 2,8–11,2NK° (német keménységi fok).
Mindenevőek, bármilyen táplálékot elfogyasztanak, de feltétlenül szükségük van növényi táplálékra is (pl.: főtt cukkinira, spirulina tablettára). Nevükből arra utal, hogy igen sok algát is megesznek. Kedvelik a gyökereket, amiket táplálékkiegészítőnek esznek. Ha elég búvóhely van az akváriumban, akkor elég sok fajjal együtt tudnak élni, fajtársaikkal szemben azonban a hímek különösen agresszívak lehetnek, főleg a szaporodási időszakban. Nem járnak rajokban. Elég félénkek és majdnem egész nap rejtőzknek.[7] Talajlakók, csak ritkán és rövid szakaszokra úsznak fel. A fiatalok jóval többet tartózkodnak a felszínen, ezért a madarak könnyű zsákmányai. Módosult gyomruk képes az oxigén felvételére,[10] így akkor is túlélnek, ha a víz oxigénszintje alacsony.[2]
Szaporodása
szerkesztés
A hímek revírt foglalnak, és védelmezik egymással szemben. Erőfitogtatásként elúsznak egymás mellett párhuzamosan, fejjel a farokkal szemben. Csonttüskéiket kimeresztik. Ha az erőfitogtatás nem használ, akkor egymás körül úsznak, és fejre támadnak.[9] Ha a behatoló győz, akkor az előző hím utódainak sorsa az ő döntésén múlik.[9] Nem biztos, hogy megeszi őket, mivel a hím vonzerejét növeli, ha ikrákat vagy ivadékokat őriz. A tapogatókról feltételezik, hogy a szikanyagon élő utódokat utánozzák. A hímek akár ikrákat is lopnak egymástól vonzerejük növeléséért.[9]
A lágy vizet szereti, ezért még ajánlatosabb gyökeret tenni az akváriumba, mivel ez lágyítja a vizet. A hím kitakarítja az üregét, amit a nőstény megtekint. Az odú gazdája kiterjesztett uszonyokkal kíséri őt az üreghez. Amíg a nőstény megtekinti az üreget, addig a hím mellette marad.[9] A nőstény 20–200 narancssárga, 3 mm-es ikrát rak az üreg „mennyezetére” vagy hasonlóan rejtett helyekre, ezek után a hím őrzi, tisztogatja őket. Kiválogatja közülük a betegeket, és gondoskodik a szellőzésről.[9] A hím több anyától is szerezhet ikrákat, az üregben egyszerre és az ikrától a szabadon úszó ivadékig többféle ivadék is jelen lehet. Az utódok 4–10 nap múlva kelnek ki, az üreget 7–10 nap múlva hagyják el, miután felélték szikanyagukat. Az ivadék kikeléséig a hím nem vagy csak alkalmanként, rövid időre hagyja el az üreget táplálékszerzésre.[9] Átlag 50–100 ivadék kel ki egy ikrázásból.[7] Élettartamuk megfelelő gondozás esetén 12 év.
AZ „anci ” és rokonainak tartása
szerkesztés
Kedvelt akváriumi hal, mivel megeszi az algát és kisebb közeli rokonainál. Jól tűri a különféle vízminőséget és más fajok társaságát. és Könnyen szaporítható. Színe többnyire barna, de egyes fajok tarkábbak, és sötét alapon sárga pöttyösek. Gyakoriak az örökletes albínók is.[11]
Régebben többnyire két faj volt elérhető: az Ancistrus cirrhosus és az Ancistrus temminckii. Ma már több faj is kapható, de a pontos azonosításuk nem egyszerű.
Etetésük egyszerű. Főként algát és más, a felszínen növő növényeket eszik, de adhatunk neki szárított algát, haleleséget, férgeket és rovarlárvákat is. Ha nincs növényzet az akváriumban, akkor algaostyákkal kell pótolni a zöldséget, különben éhen hal. Az alultápláltságot a behorpadó has jelzi.
A fadarabok alkalmas rejtekhelyek. Más növényi anyagok hiányában elengedhetetlen a fa, mivel segít megemészteni a fehérjegazdag tápot.[12] A nemeket könnyű megkülönböztetni, a hímnek pofáján feltűnő tüskés bőrkinövés alapján. Általában közös akváriumban is szaporodnak. Tenyésztésükhöz elég egy alkalmas üreg. A kicsiket minél előbb rakjuk külön egy kisebb, szaporító akváriumba.
Óvatosnak kell bánni a töviseikkel. Bár sérülést ritkán okoznak, de beakadhatnak a nem természetes anyagokba, például a szivacsokba.
Rendszertani helyzete
szerkesztés
Akvarisztikai kódok
szerkesztés1988-ban egy új kódrendszert vezettek be az akvaristák számára, az úgynevezett L-számokat. Ennek az volt az előzménye, hogy különböző, részben még nem leírt új fajokat importáltak. A kódban az "L" a Loricariidae családnévre, a szám a DATZ-ban felsorolt fajokra utal.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2010. szeptember 11.)
- ↑ a b c d Armbruster, Jonathan W.: Ancistrus (Kner, 1854)
- ↑ Ancistrus Kner, 1854 (angol nyelven). auburn.edu. (Hozzáférés: 2010. szeptember 11.)
- ↑ Taphorn, Armbruster, Villa-Navarros and Ray (2013). Trans-Andean Ancistrus (Siluriformes: Loricariidae). Zootaxa 3641 (4): 343–370
- ↑ a b c Romero, A., editor (2001). The Biology of Hypogean Fishes. Developments in Environmental Biology of Fishes. ISBN 978-1402000768
- ↑ Trajano, Eleonora (2001). „Habitat and population data of troglobitic armored cave catfish, Ancistrus cryptophthalmus Reis, 1987, from central Brazil (Siluriformes: Loricariidae)” (PDF). Environmental Biology of Fishes 62, 195–200. o. DOI:10.1023/A:1011884829498.[halott link]
- ↑ a b c R.Róbert / Rain: Anci - Algaevő harcsa - (Ancistrus sp.). rainakvarisztika.hu, 2009. február 18. [2010. február 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. szeptember 11.)
- ↑ T. Geerinckx, M. Brunain, A. Herrel, P. Aerts, and D. Adriaens (2007): A head with a suckermouth: a functional-morphological study of the head of the suckermouth armoured catfish Ancistrus cf. triradiatus (Loricariidae, Siluriformes).- Belg. J. zool. 137: 47-66. http://www.naturalsciences.be/institute/associations/rbzs_website/bjz/back/pdf/BJZ%20137(1)/Volume%20137(1).pdf Archiválva 2012. május 29-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ a b c d e f g Sabaj, Mark H. (1999). „Spawning in Ancistrus (Siluriformes: Loricariidae) with comments on the evolution of snout tentacles as a novel reproductive strategy: larval mimicry” (PDF). Ichthyol. Explor. Freshwaters 10 (3), 217–229. o. (Hozzáférés: 2009. június 22.)
- ↑ Satora, L. (1998). „Histological and ultrastructural study of the stomach of the air-breathing Ancistrus multispinnis (Siluriformes, Teleostei)” (PDF). Can. J. Zool. 76, 83–86. o. [2004. augusztus 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1139/cjz-76-1-83. (Hozzáférés: 2007. május 8.)
- ↑ Green, Douglas: Keeping and Breeding Bristlenose (eBook). Aquatic ecology pp. 688. [2019. július 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. december 26.)
- ↑ Shane Linder: An introduction to the bushy nose plecos of the genus Ancistrus. planetcatfish.com
Fordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben az Antennen-Harnischwelse című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Ez a szócikk részben vagy egészben az Ancistrus című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
szerkesztés- Videó az Ancistrus sp. –algaevő harcsák ikrázásáról. indavideo.hu. (Hozzáférés: 2010. szeptember 11.)
- A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2010. szeptember 8.)
- Ancistrus Kner, 1854 (angol nyelven). BioLiB.cz. (Hozzáférés: 2010. szeptember 11.)
- Ancistrus (angol nyelven). EOL Encyclopedia of Life. (Hozzáférés: 2010. szeptember 11.)
- Ancistrus FishBase
- Claus Schaefer, Torsten Schröer: Das große Lexikon der Aquaristik. Ulmer Verlag., Stuttgart 2004, ISBN 3-8001-7497-9.
- Günther Sterba: Süßwasserfische der Welt. Weltbild Verlag., Augsburg 1998, ISBN 3-89350-991-7.
További információk
szerkesztés- Az Ancistrus_temminckii a Diszhal.info oldalán.
- Algaevő harcsák leírása a Háziállat.hu oldalon.
- Halivadék díszhaltenyészet, Algaevő harcsa (Ancistrus temminckii).
