Almásbalázsháza
Almásbalázsháza (románul: Bălan) falu Romániában, Erdélyben, Szilágy megyében.
Almásbalázsháza (Bălan) | |
Almásbalázsháza fatemploma | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Erdély |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Szilágy |
Község | Almásbalázsháza |
Rang | községközpont |
Irányítószám | 457025 |
Körzethívószám | +40 x60[1] |
SIRUTA-kód | 140155 |
Népesség | |
Népesség | 890 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 2 |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 214 m |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 09′ 18″, k. h. 23° 18′ 46″47.155000°N 23.312778°EKoordináták: é. sz. 47° 09′ 18″, k. h. 23° 18′ 46″47.155000°N 23.312778°E | |
Almásbalázsháza weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Almásbalázsháza témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Fekvése
szerkesztésZilahtól légvonalban 20 km-re keletre (közúton 37,5 km), Zsibótól légvonalban 12 km-re délkeletre (közúton 15,5 km), az Almás vizének bal partján, Kettősmező és Kendermező között fekvő település.
Története
szerkesztésAlmásbalázsháza (Almás-Balázsháza) nevét az oklevelekben a 16. században említették először, amikor 1520-ban Somi Gáspár engedte át használatra Zsombori Péternek.
1560-ban Somlyói Báthory Kristófot és nejét iktatták be a hűtlenség miatt Bebek Ferenctől elvett Almás vár birtokába és tartozékaiba, így Balázsháza birtokába is.
1593-ban Wass György kapta a birtokot Báthory Zsigmondtól.
1594-ben Bornemissza Anna átengedte Almás birtokát tartozékaival együtt Csáki Istvánnak.
1630-ban Károlyi Katalin fejedelemasszony Zakariás Istvánné Básti Annát erősítette meg az itteni birtokban.
1837-ben főbb földesurai a Csákiak, de birtokosok voltak itt még a báró Jósika, Molnár, Geréb, Cserei családok is Csáki jogon, és mellettük még a gróf Rédei, Korbács, Felszegi családoknak is volt itt részbirtoka.
A település határában a Facza moneszterin nevű helyen egykor klastrom állt. Helye búcsújáró hely.
A 2002-es népszámláláskor 1043 lakosa közül 1041 fő (99,8%) román, 2 (0,2%) magyar volt
Nevezetességek
szerkesztésJegyzetek
szerkesztésForrások
szerkesztés- Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája III.: Szilágy vármegye községeinek története (A-K). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 75–77. o. Online elérés
- Lista monumentelor istorice: Județul Sălaj. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)