Wikipédia

Almási Elemér

(1919–1985) vegyészmérnök
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2021. május 16.

Almási Elemér (Bükkösd, 1919. december 8. – Budapest, 1985. április 22.) vegyészmérnök.

Almási Elemér
Született1919. december 8.
Bükkösd
Elhunyt1985. április 22. (65 évesen)
Budapest[1]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • vegyészmérnök
  • tudományos munkatárs
Tisztségeegyetemi tanár
Iskolái
SírhelyeSzeged Belvárosi temető (XII - kriptasor 237)[2]

Családja

szerkesztés

Apja Almási István földműves, kisiparos, édesanyja Burits Anna.[3] Felesége, György Judit volt. Testvérei: Almási István, Almási Teréz Dorottya (férjezett Thrón Henrikné).

Élete

szerkesztés

Szülőfalujában végzett elemi iskola után 1938-ban a pécsi Nagy Lajos Reálgimnáziumban tette le kitüntetéssel az érettségi vizsgát, majd 1942-ben a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen vegyészmérnöki oklevelet szerzett. Állásba került 1942 januárjában a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Vegyészmérnöki Osztály Kémiai Technológiai Tanszékén, mint kisegítő tanársegéd. 1942 júniusától az Erjedéstani Intézethez került át. 1942. október folyamán kutatómérnöki állást kapott a Nagyatádi Konzervgyárban.

A háború mélyen beleavatkozott az ő életébe is, 1943-ban behívták, a rádiósoknál szolgált. 1944-ben szovjet hadifogságba került, ahonnan csak 1948-ban tudott hazatérni.

A Mirelite Mélyhűtő Nemzeti Vállalat laboratóriumvezető mérnökeként állt munkába 1948 folyamán. 1949-ben az Országos Magyar Mezőgazdasági Ipari Kísérleti Intézet, illetve az átszervezés után a Konzerv-, Hús- és Hűtőipari Kutató Intézet (KOHIKI) kutató vegyészmérnöke lett. Itt kissé meg tudott állapodni, 1952-ben a Hűtőosztály, illetőleg a Hűtőipari részleg vezetőjévé nevezték ki.

1958-ban az „Élelmiszerek hűtőházi kezelésekor fellépő súlyveszteség kémiai és fizikai vonatkozásai” című disszertációjával a kandidátusi címet nyerte el.

1959-ben a Konzerv-, Hús- és Hűtőipari Kutató Intézet jogutódja, a Központi Élelmiszeripari Kutatóintézet (KÉKI) tudományos munkatársa és a Hűtőosztály vezetője lett, egészen 1967-ig.

1967. december 13-tól a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola Élelmiszerbiológiai és Mikrobiológiai Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára (átszervezése után a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem) egyetemi tanára, 1968-ban megbízták a tartósítóipari szak megszervezésével, ezután 1969 és 1983 között a Tartósítóipari Szak, ill. Tanszék vezetője volt.

1971–1974-ig a Kertészeti Egyetem külügyi rektorhelyettesi tisztségét látta el.

1980-ban nyerte el a kémiai tudományok doktora tudományos címet.

1983-tól 1985-ig az Élelmiszer-technológiai Intézet Élelmiszer- és Hűtőtechnológiai Tanszék vezetője volt, s párhuzamosan 1983 és 1985 között az intézet igazgatója is. A Kertészeti Egyetemen a Mikrobiológiai Génbank elnöke (1975–1985). Az OMFB élelmiszeripari szakértője (1968-tól).

1961-ben a Szovjetunióban járt, egy hónap időtartam alatt tanulmányozta az élelmiszerek fagyasztási eljárását. 1966–1967 folyamán az ENSZ ösztöndíjasaként Angliában, Franciaországban és az NSZK-ban töltött 9 hónapot. 1971-ben a karlsruhei Bundesforschungsanstalt für Ernährung hívta meg ösztöndíjas kutatónak, 1975-ben pedig a weybridge-i (Anglia) National College of Food Technology ösztöndíjas vendégkutatója volt.

1973–1976 között az Élelmiszeripari Tudományos Tanács tagja, 1976-tól a Magyar Élelmiszerkönyv Bizottság tagja volt. 1969-től a Magyar Szabványügyi Hivatal Gyorsfagyasztott termékeket szabványosító szakbizottságának elnöki tisztét is ellátta.

Számos tudományos társaság és szakbizottság tartott igényt szakértelmére:

  • 1969-től az MTA Biomérnöki Munkabizottság tagja
  • 1970-től az MTA Élelmiszertudományi Komplex Bizottságának alapító tagja
  • 1970-től az MTA Műszaki Kémiai Bizottságának tagja
  • 1970–1980 között az MTA–TMB Szerveskémiai Szakbizottság tagja
  • 1948-tól a Magyar Élelmezésipari Tudományos Egyesület (MÉTE) tagja, elnökségi (1971-től) és vezetőségi (1975-től)
  • 1973–1976-ig a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium (MÉM) Élelmiszeripari Szakbizottságának elnöke
  • 1973–1976 között a Műszaki Fejlesztési Bizottságának tagja
  • 1970-től tagja az International Institute of Refrigeration C 2 Bizottságának, 1975 és 1983 között a bizottság alelnöke
  • 1971-től az International Union of Food Science and Technology Oktatási Bizottságának tagja

Súlyos betegség után, 66 éves korában hunyt el, Szegeden temették el.

Jelentősége

szerkesztés

A hűtés különböző élelmiszeripari alkalmazási lehetőségeivel foglalkozott Már 1949-ben kísérletezett a gyümölcs- és zöldségfajták tartósítási és gyorsfagyasztási eljárásaival, az arra alkalmas fajták szelektálásával. Nemcsak a zöldség- és gyümölcs, hanem a hús tartósítási kérdéseit is vizsgálta. Magyarországon e téren úttörő munkát folytatott. A gyorsfagyasztási eljárást az elméleti alapok kidolgozása után a gyakorlati alkalmazásra is kikísérletezte, Tisztázta az élelmiszerek hűtése, fagyasztása, tárolása során bekövetkező súlyveszteség káros minőségi és mennyiségi kihatásait, ezek összefüggéseit a környezeti viszonyokkal. A liofilezés élelmiszeripari alkalmazásában 80 termék konzerválását oldotta meg. Foglalkozott a kávé (Lio-kávé), a gyümölcsök, üdítőitalok előállításának és tartósításának kérdéseivel. És a terménykonzerválás és tárolás (kiemelten az alma) kérdéseivel is. A Kertészeti Egyetemen megszervezte és bevezette a hét féléves hűtőtechnológiai szakirányt.

Díjai, elismerései

szerkesztés
  • Szocialista Munkáért érdemérem (1960)
  • Munka Érdemérem (1960)
  • Török Gábor-emlékérem (1973)
  • 'Sigmond Elek-emlékérem (1978)
  • Entz Ferenc-emlékérem (1978)
  • Jubileumi Emlékplakett (Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem, 1979)
  • Állami Díj (1980)
  • Győry István-emlékérem - megosztva (1982)

Művei

szerkesztés

1954–1973 között a Hűtőipar című lap szerkesztője, majd a szerkesztőbizottság tagja 1973–1985 között. Az Acta Alimentaria szerkesztőbizottsági tagja volt 1971–1985-ig. 1951 és 1954 között, illetve 1968-ban 9 szovjet szakkönyvet fordított magyarra egyedül, vagy társfordítóval.

  • Mélyhűtés céljára alkalmas gyümölcs- és főzelékfajták kutatása. Élelmezési Ipar, 1951.
  • Élelmiszerek tartósítása. Budapest, 1952.
  • Pektinkutatások újabb eredményei. Többekkel. Budapest, 1953.
  • Élelmiszerek fizikai változásai. Budapest, 1953.
  • Új fagyasztási eljárások. Természet és Társadalom, 1953.
  • Hűtés és gyorsfagyasztás, az élelmiszertartósítás legkorszerűbb módjai.Budapest, 1954.
  • Gyorsfagyasztásos eljárással tartósított húsok kitárolás előtti visszamelegítésének módszerei. Élelmezési Ipar, 1956.
  • Élelmiszerek hűtőházi kezelésekor fellépő súlyveszteség kémiai és fizikai vonatkozásai. Kandidátusi értek. Budapest, 1958.
  • A súlyveszteség alakulása élelmiszerek hűtőkezelésekor. Budapest, 1962.
  • Élelmiszerkémia. I–III. Felsőfokú technikumi tankönyv. Többekkel. Budapest, 1962.
  • Anyag- és gyártásismeret. 1. Többekkel. Budapest, 1963.
  • Hűtőipari anyagismeret. Felsőfokú technikumi tankönyv. Budapest, 1964.
  • Élelmiszerek gyorsfagyasztása. Budapest, 1964; 2. átd. kiad. Erdélyi Lajosnéval, Sáray Tamással, 1977; oroszul: Moszkva, 1981.
  • Vegyészet és hűtőtechnika. Budapest, 1965.
  • Gyümölcslevek fagyasztásos sűrítése. Perjes P. KÉKI Közleményei, 1966.
  • Oldható kávépor előállítása liofilezéssel. Szántóné Németh Évával. Élelmiszertudomány, 1968.
  • Hűtőtechnológia. I. Hőfizikai alapok. Urbányi Györggyel. Budapest, 1973.
  • Technológiai folyamatok. Edelényi Miklóssal. Budapest, 1975.
  • A tartósipari kutatás 30 éve a Kertészeti Egyetemen. Hűtőipar, 1975.
  • Hűtőtechnnológia. II. Élelmiszerek hűtőtárolása. Dobray Endrénével és Varga Ágnessel. Budapest, 1977.
  • The Binding Energy of Bound Water in Foodstuffs. Acta Alimentaria, 1978.
  • Dependence of the Amount of Bound Water of Foods on Temperature. Acta Alimentaria, 1979.
  • A vízaktivitás hatása élelmiszerek hőelvonásos – hűtés, fagyasztás, liofilezés – tartósításakor. Doktori értekezése. Budapest, 1980.

Jegyzetek

szerkesztés

Források

szerkesztés
A lap eredeti címe: „https://hu.wiki.x.io/w/index.php?title=Almási_Elemér&oldid=23869940”