Alosa agone

Alosa agone
	Régi rajz a halról
	Egy olasz halpiacon
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Csontos halak (Osteichthyes);
Osztály:	Sugarasúszójú halak (Actinopterygii);
Alosztály:	Újúszójúak (Neopterygii);
Alosztályág:	Valódi csontoshalak (Teleostei);
Öregrend:	Clupeomorpha;
Rend:	Heringalakúak (Clupeiformes);
Család:	Heringfélék (Clupeidae);
Alcsalád:	Alosinae;
Nem:	Alóza (Alosa); H. F. Linck, 1790
Faj:	A. agone;
Tudományos név
	Alosa agone; (Scopoli, 1786)
Szinonimák
Szinonimák
	Alosa fallax lacustris Fatio, 1890; Alosa fallax nilotica (É. Geoffroy Saint-Hilaire, 1809); Alosa finta (Cuvier, 1829); Alosa finta algeriensis (non Regan, 1916); Alosa finta gracilis Regan, 1916; Alosa finta lacustris Fatio, 1890; Alosa lacustris benacensis Barbieri, 1907; Alosa lacustris ceresioverbana Barbieri, 1907; Alosa lacustris lariana Barbieri, 1907; Alosa lacustrus benacensis Barbieri, 1907; Clupea alosa major Pollini, 1816; Clupea alosa minor Pollini, 1816; Clupea alosa parvula Pollini, 1816; Clupea finta Cuvier, 1829; Clupea nilotica É. Geoffroy Saint-Hilaire, 1809; Cyprinus agone Scopoli, 1786;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Alosa agone témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Alosa agone témájú kategóriát.

Az Alosa agone a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának heringalakúak (Clupeiformes) rendjébe, ezen belül a heringfélék (Clupeidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

Az Alosa agone elterjedési területe a Földközi-tenger és Európa egyes tavai, köztük: a Comói-tó, Garda-tó, Orta-tó, Lago Maggiore, Luganói-tó és Iseói-tó (Észak-Olaszországban és Svájcban), valamint betelepítették a közép-olaszországi Bolsenai-, Braccianói- és Vico-tavakba.

Megjelenése

Ez a halfaj legfeljebb 39 centiméteresre nőhet; testtömege 760 gramm. Oldalról nézve, hátúszója majdnem egyenes. Szájpadlásán nincsenek fogai.

Életmódja

Az Alosa agone egyaránt megél a sós-, édes- és brakkvízben is. Nem vándorló faj. Tápláléka ágascsápú rákok (Cladocera), evezőlábú rákok (Copepoda) és kis halak.

Szaporodása

A hím 2-3, a nőstény 3-4 évesen válik ivaréretté. A legtöbb Alosa agone csak egyszer-kétszer ívik élete során. Az ívási időszak június–augusztus között van; éjszaka, amikor a vízhőmérséklete eléri a 15-16 Celsius-fokot, és a Hold nagyban világít. Az ikrákat partközelben, rakja le.

Források

Alosa agone (Scopoli, 1786) FishBase
Kottelat, M. and J. Freyhof, 2007. Handbook of European freshwater fishes. Publications Kottelat, Cornol and Freyhof, Berlin. 646 pp.

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap