Alpesi gőte
Az alpesi gőte (Ichtyosaura alpestris korábban Triturus alpestris) a kétéltűek (Amphibia) osztályába, a farkos kétéltűek (Caudata) rendjébe, ezen belül a szalamandrafélék (Salamandridae) családjába tartozó faj.
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||
| Magyarországon fokozottan védett Természetvédelmi érték: 100 000 Ft | ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Ichtyosaura alpestris (Laurenti, 1768) | ||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Alpesi gőte témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Alpesi gőte témájú médiaállományokat és Alpesi gőte témájú kategóriát. |
Magyarországon a legmagasabb természetvédelmi értékkel védett faj a kétéltűek közül.[1]
2023-ban megválasztották az év kétéltűjének.[2]
Előfordulása
szerkesztésA környező európai országok magashegységeiben gyakori faj. Magyarországon csak a magasabb hegységeinkben fordul elő. Megtalálható a Mátrában, a Bükk-vidék területén, a Bakonyban és a Zempléni-hegységben. Szinte minden kicsi mélyedésben, patakban előfordul.
Megjelenése
szerkesztésA hím 8 centiméteres, a nőstény 10 centiméteres. A hím kékes alapszínű, sötétbarnás zöldes mintázattal, tarajjal, nászidőszakban színei felerősödnek. A taraj ép szélű, sötét és világos foltokkal tarkított, oldala kékes, fehér foltokkal tarkított, a hát irányában sötétebb, a has irányában világosabb színű.[3] A hasa narancsvörös, melyen nem találunk sötét foltokat, s ezzel megkülönböztethető a tarajos gőtétől. A nőstény barna, világosabb narancsos hassal.
 |
 |
 |
Életmódja
szerkesztésMindenféle gerinctelenekkel táplálkozik (rovarok, giliszták, apró csigák).
Szaporodása
szerkesztésA párzás és a peték lerakása a hideg lápforrásokban, patakokban történik nyár elején. Júliusban kimásznak a szárazföldre és mohapárnák, korhadt fák alatt keresgélnek táplálékot.
Elnevezése
szerkesztésAz alpesi gőtét tudományosan először Joseph Nikolaus Laurenti osztrák orvos és természetkutató írta le az Ötscher vidékén talált példányok alapján. A nőstényt, a hímet és a lárvát három külön fajnak vélte, és külön latin neveket adott nekik: Triton alpestris, Triton salamandroides, Proteus tritonius. Később az alpesi gőtét is a többi európai gőtével együtt a Triturus nembe sorolták be. Mivel azonban a genetikai vizsgálatok során kiderült, hogy ebben a nemben eltérő leszármazási vonalú fajok vannak (tehát nem képezett filogenetikai egységet), García-París and kollégái 2004-ben a Triturus nemet több külön nemre osztották, és az alpesi gőte számára létrehozták a monotipikus Mesotriton nemet [4], amelyet egyébként a gőték egy nemének neveként Bolkay István már 1927-ban használt [5]. Azonban az Ichthyosaura nevet (amely görögül „halgyíkot” jelent) már 1801-ben javasolta Charles Nicolaus Sonnini és Pierre André Latreille (akik azt a barlangi vakgőte egyik formájának vélték) és a Laurenti által Proteus tritonius néven leírt lárvával azonosították. Ezért az Ichtyosaura névnek (amely egyébként a gőték külön neme számára javasolt első név, de „elfelejtett névként” háttérbe szorult a Triturus mellett) elsőbbsége van a Mesotritonnal szemben.[6]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Juhász Lajos Hazánk kétéltűi és hüllői. Budapest, Mezőgazda Kiadó, 2009, 25. oldal. ISBN 978-963-286-510-2
- ↑ „Tócsalakó hegyisárkány” - 2023-ban az alpesi gőte az év kétéltűje. mme.hu (Hozzáférés: 2024. március 20.)
- ↑ Juhász Lajos Hazánk kétéltűi és hüllői. Budapest, Mezőgazda Kiadó, 2009, 24. oldal. ISBN 978-963-286-510-2
- ↑ García-París, M.–Montori, A.–Herrero, P., Fauna Iberica, 24: Amphibia: Lissamphibia, Madrid, 2004.
- ↑ Bolkay Stephan Josef, Über den Schädel von Triton (Gruppe Mesotriton m.) crocatus Cope, in Zoologischer Anzeiger 72(1927), 282-287.
- ↑ Schmidtler, Josef Friedrich, Ichthyosaura, der neue Gattungsname für den Bergmolch – ein Lehrbeispiel in Sachen Nomenklatur, in Zeitschrift für Feldherpetologie 16(2009): 245–250.
Források
szerkesztés- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. november 14.)
- Vedettfajok.hu[halott link]
