Alsószemeréd
Alsószemeréd (szlovákul Dolné Semerovce) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Lévai járásában.
| Alsószemeréd (Dolné Semerovce) | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Szlovákia | ||
| Kerület | Nyitrai | ||
| Járás | Lévai | ||
| Rang | község | ||
| Polgármester | Vendelín Baláž | ||
| Irányítószám | 935 84 | ||
| Körzethívószám | 036 | ||
| Forgalmi rendszám | LV | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 540 fő (2021. jan. 1.)[1] | ||
| Népsűrűség | 46 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 174 m | ||
| Terület | 11,86 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 48° 07′, k. h. 18° 51′48.116667°N 18.850000°EKoordináták: é. sz. 48° 07′, k. h. 18° 51′48.116667°N 18.850000°E | |||
| Alsószemeréd weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Alsószemeréd témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |||
Története
szerkesztésA község területe már a kőkorszakban is lakott volt. A régészeti leletek alapján a vonaldíszes kerámia és a zselízi csoport embere lakhatott ezen a vidéken. A kora bronzkorból a hévmagyarádi kultúra korhasztásos sírjait tárták fel. A Nagymorva Birodalom idején korai szláv település állhatott a helyén.
A mai település a 13. században keletkezett. 1353-ban Zemered néven említik először. Neve a régi magyar Zemere személynévből származik. A későbbiekben 1403-ban "Alsouzemered", 1511-ben "Zemered Inferior" néven bukkan fel. A 13. század végén mint az ipolyviski vár tartozéka, a gróf Cseszneky család, majd a Szemerédy család tulajdonában állt. A falu kezdetben nem a mai helyén állt, hanem Felsőszemeréd közelében. Mai helyére 1715-ben került, amikor a régi települést a hadak vonulása miatt gyakran sanyargatták. Ekkor malom és 27 adózó háztartás volt a településen. A 19. század elején a Koháry, a Széchenyi, a Forgách, majd az Esterházy, végül a gróf Stainlein-Saalenstein család birtoka. 1828-ban 68 házában 409 lakosa élt. Lakói főként mezőgazdasággal, gyümölcstermesztéssel és szőlőtermesztéssel foglalkoztak, később a közeli nagybirtokokon dolgoztak.
Vályi András szerint "Alsó, Felső Szemeréd. Két Magyar falu Hont Várm. Alsónak földes Ura Gr. Koháry Uraság, amannak pedig több Urak; Felső az Alsónak filiája; lakosaik katolikusok, fekszenek Honthoz 2 mértföldnyire, a’ Selmetzi víz mellett; határbéli földgyeik jól termők, külömbféle vagyonnyaikat jó áron eladhattyák."[2]
Fényes Elek szerint "Szemeréd (Alsó), Szemerovcze, magyar falu, Honth vmegyében, Ipolysághoz nyugotra 4 mfd. 354 kath. lak. Kath. paroch. templom. Szép urasági kastély, és kert. Gazdag határja bővelkedik gabonával, borral, gyümölcscsel, fával; gr. Forgách birta, de mostanában megvette tőle gr. Eszterházy Józsefnő."[3]
A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Ipolysági járásához tartozott, ezután Csehszlovákia része lett. 1938 és 1945 között ismét Magyarország része.
2023-ban a Legfelsőbb Bíróság megsemmisítette az előző évi önkormányzati választási eredményeket.[4]
Népesség
szerkesztés1880-ban 422 lakosából 378 magyar, 23 szlovák és 11 német anyanyelvű volt. Ebből 401 római katolikus, 10-10 evangélikus és izraelita és 1 református vallású volt.
1890-ben 514 lakosából 492 magyar, 18 szlovák és 2-2 német és szlovén anyanyelvű volt.
1900-ban 571 lakosából 552 magyar, 14 szlovák és 5 német anyanyelvű volt.
1910-ben 509 lakosából 497 magyar, 9 szlovák és 3 német anyanyelvű volt. Ebből 501 katolikus, 4 izraelita, 3 református és 1 evangélikus vallású volt.
1919-ben 574 lakosából 540 magyar és 34 csehszlovák.[5]
1921-ben 611 lakosából 522 magyar, 82 csehszlovák, 1 német és 6 egyéb nemzetiségű volt. Ebből 599 római katolikus, 11 református és 1 evangélikus vallású volt.
1930-ban 598 lakosából 457 magyar, 135 csehszlovák, 4 zsidó és 2 német volt. Ebből 579 római katolikus, 9 evangélikus, 8 izraelita és 2 egyéb vallású volt.
1941-ben 613 lakosából 612 magyar, 1 szlovák és 4 egyéb nemzetiségű volt.
1970-ben 580 lakosából 494 magyar, 85 szlovák és 1 lengyel volt.
1980-ban 523 lakosából 454 magyar, 68 szlovák és 1 lengyel volt.
1991-ben 462 lakosából 340 magyar, 73 szlovák, 47 cigány és 1-1 morva és cseh volt.
2001-ben 499 lakosából 296 magyar, 101 cigány, 93 szlovák, 1 cseh és 8 ismeretlen nemzetiségű volt.
2011-ben 542 lakosából 264 szlovák, 212 magyar, 65 cigány és 1 cseh volt.
2021-ben 540 lakossából 199 (+3) cigány, 172 (+8) magyar, 132 (+3) szlovák és 37 ismeretlen nemzetiségű volt.[6]
Neves személyek
szerkesztés- Itt született 1853-ban Perger Lajos egyházi író.
- Itt született 1887-ben Decleva Zoltán magyar vezérezredes, a 3. magyar hadsereg parancsnoka, magyar királyi titkos tanácsos.
- Itt hunyt el Misák József kertész 1939 december 29-én.
- 1862 és 1874 között a falu papja volt Fábián János címzetes kanonok, egyházi író.
- 1874 és 1929 között volt a falu papja Viszolajszky Károly egyházi író. Egyháztörténeti művei, valamint zarándokútjairól útleírásai jelentek meg.
- Itt szolgált Herdics György (1966) szlovákiai magyar pap, címzetes apát, tiszteletbeli kanonok, esperes, a Remény hetilap főszerkesztője, egyetemi tanár.
- Itt szolgált Szüllő Rezső (1912–1982) plébános.
- Itt szolgált Andrisz Rezső (1902-1967) római katolikus esperes.
Nevezetességei
szerkesztés-
Viszolajszky Károly sírja -
Iskola -
-
-
-
-
- Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt, római katolikus temploma 1884-ben épült, neoklasszicista stílusban.
- A falu közepén álló kastélyt a Koháry család építtette barokk stílusban. 1883-ban akkori tulajdonosa, Stainlein Leontin emelettel bővítette és az irgalmas rendi nővéreknek adta. 1948-ig kolostorként működött.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ dennikn.sk
- ↑ 1920 Soznam miest na Slovensku dľa popisu ľudu z roku 1919. Bratislava, 35.
- ↑ ma7.sk
Források
szerkesztés- Gabriel Fusek 1994: Slovensko vo včasnoslovanskom období. Nitra, 194-195.
További információk
szerkesztés
