Wikipédia

Amerikai labdarúgó-válogatott

az Amerikai Egyesült Államok nemzeti labdarúgócsapata
(Amerikai Egyesült Államok labdarúgó-válogatottja szócikkből átirányítva)
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. szeptember 14.

Az amerikai labdarúgó-válogatott az Amerikai Egyesült Államok nemzeti labdarúgócsapata, amelyet az amerikai labdarúgó-szövetség (angolul: United States Soccer Federation) irányít. A szövetséget 1913-ban alapították és még ugyanebben az évben felvételt nyert a Nemzetközi Labdarúgó-szövetségbe is.

USA USA
Amerikai labdarúgó-szövetség
Beceneve(i)Yanks
The Stars and Stripes
The Red, White and Blue
Szövetség neveUnited States Soccer Federation
KonföderációCONCACAF (Észak-Amerika)
Szövetségi kapitányArgentína Mauricio Pochettino
Legtöbb válogatottságCobi Jones (164)
Legtöbb válogatott gólClint Dempsey
Landon Donovan (57)
FIFA-kódUSA
Hazai
Idegenbeli
Ranglista helyezések
FIFA-rang 18. (2024. szept. 19.)[1]
Legmagasabb
FIFA-rang		4
(2006. április)
Legalacsonyabb
FIFA-rang		35
(1997. október)
Élő-rang 32. (2024. júl. 15.)[2]
Legmagasabb
Élő-rang		11
(2005. július és szeptember)
Legalacsonyabb
Élő-rang		85
(1968. október)
Első hivatalos mérkőzés
Nem hivatalos
1885. november 28., Newark, USA
 Egyesült Államok 0–1 Kanada 

Hivatalos
1916. augusztus 20., Stockholm, Svédország

 Svédország 2–3 Egyesült Államok 
Legnagyobb győzelem
2008. június 15., Carson, USA
 Egyesült Államok 8–0 Barbados 
Legnagyobb vereség
1948. augusztus 11., Oslo, Norvégia
 Norvégia 11–0 Egyesült Államok 
Nemzetközi szereplések
Labdarúgó-világbajnokság
Részvételek10 (Először: 1930)
Legjobb eredményBronzérmes (1930)
CONCACAF-aranykupa
Részvételek14 (Először: 1991)
Legjobb eredményAranyérmes (1991, 2002, 2005, 2007, 2013, 2017)
Konföderációs kupa
Részvételek4 (Először: 1992)
Legjobb eredményEzüstérmes (2009)
Az infobox utoljára frissítve: 2018. szeptember 20.
Szerzett érmek
 Egyesült Államok színeiben
Labdarúgás
Világbajnokság
bronz
Uruguay, 1930
Konföderációs kupa
ezüst
Dél-Afrika, 2009

Az amerikai labdarúgó-válogatott Észak- és Közép-Amerika legeredményesebb csapata. A világranglistán tartósan a legjobb helyezést foglalja el a térség válogatottjai közül, emellett eredményeit tekintve is a legsikeresebb.

A labdarúgó-világbajnokságokon eddig tíz alkalommal szerepelt. Legjobb eredménye egy harmadik helyezés volt, amelyet az első, 1930-as tornán sikerült elérnie. Ezt követően a csapat számára legtöbbször már a csoportkör után véget ért a küzdelem. A labdarúgó-világbajnokságok során eddig egy ízben, 1994-ben szerepelhetett rendezőként. Ekkor a nyolcaddöntőig jutott el. Az 1998-as labdarúgó-világbajnokságon az abszolút utolsó helyen végzett, 2002-ben azonban egészen a negyeddöntőig jutott. 2006-ban az előzetesen „halálcsoportnak” nevezett négyesből nem sikerült továbbjutnia és a csoport utolsó helyén végzett, mindössze egy szerzett ponttal.

A térség válogatottjai számára megrendezett CONCACAF-aranykupában az amerikai nemzeti tizenegy a második legsikeresebb csapat. Mindössze egy alkalommal, 2000-ben nem szerzett érmet, ekkor a negyeddöntőben kiesett. Ezenkívül azonban négyszeres kupagyőztes, háromszoros ezüst- és kétszeres bronzérmes volt a csapat. Az 1991 előtt rendezett, CONCACAF-bajnokság néven futó tornákat is beleértve a legtöbb győzelmet a mexikói labdarúgó-válogatott szerezte az amerikai előtt.

A Copa América küzdelmeire eddig négyszer kapott meghívást, először 1993-ban. Legjobb eredménye eddig egy negyedik helyezés volt 1995-ben. 1997-től kezdődően a csapatot minden tornára meghívják, mivel azonban ez legtöbbször egybeesik a bajnokság mérkőzéseivel, azóta mindössze egy tornán vett részt.

A konföderációs kupán rendkívül jól szerepel az amerikai labdarúgó-válogatott és eddig itt érte el a legnagyobb nemzetközi sikereit is felnőtt szinten. 1992-ben, az első tornán, amelynek még csak négy résztvevője volt, az amerikai válogatott bronzérmet szerzett. Ezt 1999-ben megismételte. 2009-ben pedig egészen a döntőig jutott. A csoportmérkőzések után a továbbjutáshoz némi szerencsére is szüksége volt, azonban az egyenes kieséses szakaszban már semmi sem emlékeztetett a csoportkörben elszenvedett két háromgólos vereségre. A csapat az elődöntőben az Európa-bajnok spanyol labdarúgó-válogatottat búcsúztatta. A döntőben pedig a brazil labdarúgó-válogatott volt az ellenfele. Az első félidő végére kétgólos előnyhöz jutott az amerikai válogatott. A második félidőben azonban a brazilok előbb kiegyenlítettek, majd megfordították a mérkőzés állását és így végül ők nyerték meg a tornát.

Az amerikaiak legnagyobb riválisa a mexikói labdarúgó-válogatott. A mexikóiakkal szemben egészen az 1990-es évekig szinte teljesen esélytelen volt a csapat. Addig egy-egy győzelemtől, illetve döntetlentől eltekintve a mexikóiak többnyire súlyos vereséget mértek az amerikai labdarúgó-válogatottra. Azóta viszont az amerikai csapat számít Észak- és Közép-Amerika legerősebb válogatottjának.

A válogatott gólrekordere Landon Donovan, aki pályafutása során összesen 57 gólt szerzett. A legtöbb mérkőzésen pedig Cobi Jones (164) lépett pályára, aki 1992 és 2004 között szerepelt a nemzeti csapatban. 2009 júliusáig az amerikai válogatottban tizenegy olyan játékos szerepelt, aki száznál is több alkalommal lépett pályára a csapat színeiben.

Története

szerkesztés

A kezdetek

szerkesztés

Az amerikai labdarúgó-válogatott első, nem hivatalos mérkőzésére 1885. november 28-án került sor Newarkban. A csapat ellenfele a kanadai labdarúgó-válogatott volt. A mérkőzést Alex Gibson találatával a kanadaiak nyerték 1:0 arányban. 1886. november 25-én ugyanezen a helyszínen újabb mérkőzést játszott egymással a két csapat, de ekkor már a hazaiak csapat nyert 3:2-re.[3][4] A következő két mérkőzést is Kanadával játszották, igaz, nyolc évvel később, 1904-ben. Kanada mindkétszer sima győzelmet aratott, előbb 4–0-ra, majd 7–0-ra győzte le az amerikai csapatot.[forrás?]

Az 1904. évi nyári olimpiai játékokon az a különleges helyzet állt elő, hogy az amerikaiak ezüst- és bronzérmet is szereztek. A tornán ugyanis csak három csapat vett részt, a kanadai Galt FC és két amerikai, a Christian Brothers és a St. Rose Parish. A Galt mindkét csapatot legyőzte, így végül megszerezte az aranyérmet. A Christian Brothers két megismételt mérkőzésen győzte le a másik amerikai csapatot (az első két mérkőzésük gól nélküli döntetlent hozott).

Az 1930-as évek

szerkesztés

A világbajnokságok történetének első győzelmét az USA szerezte 1930. július 13-án, az uruguayi világbajnokságon, miután 3–0 arányban múlták felül Belgiumot. A mérkőzést a montevideói Estadio Gran Parque Centralban játszották.

A csapat a következő mérkőzésen Paraguay ellen is győzött, ismét 3–0 arányban. A FIFA hivatalos állásfoglalása szerint Bert Patenaude szerezte az első és a harmadik, míg Tom Florie a második gólt.[5] Más források szerint a második gólt is Patenaude[6][7] vagy a paraguayi Ramón González szerezte.[8] 2006 novemberében a FIFA megváltoztatta véleményét, eszerint mindhárom gólt Patenaude szerezte, így ő lett a világbajnokságok történetének első mesterhármast szerző játékosa.[9] Két győzelmével a válogatott bejutott az elődöntőbe, ahol súlyos, 6–1-es vereséget szenvedett az argentinoktól. Bronzmérkőzés nem volt, így Jugoszláviával együtt bronzérmes lett.[10]

Két évvel később, az 1932. évi nyári olimpiai játékokon a labdarúgás nem szerepelt a programok között, nagyrészt a sportág amerikai népszerűtlensége miatt. Így a hazai rendezésű versenyen a labdarúgás csak nem hivatalos keretek között zajlott. A tornán az USA győzni tudott, a második helyen Mexikó, a harmadikon Kanada végzett.

1950 és 1980 között

szerkesztés

1950-ben a válogatott a második világháború utáni első világbajnokságra is kijutott. A csoportkör során Spanyolország, Anglia és Chile volt az ellenfél. Az első meccsen Spanyolországtól 3–1-es vereséget szenvedtek, azonban a következő mérkőzésen 1–0-ra legyőzték az angol válogatottat. A gólszerző Joe Gaetjens volt. Ez volt a világbajnokság legnagyobb meglepetése, főleg annak tükrében, hogy egy barátságos meccsen az amerikaiak sima, 6–1-es vereséget szenvedtek az angol csapattól. A Sports Illustrated és a Soocer Digest magazin a mérkőzést „Miracle on Grass”-ként (Csoda a füvön) jellemezte.[11] Mivel a harmadik csoportmérkőzésen 5–2-re kikaptak Chilétől, ez azt jelentette, hogy azonos pontszámmal, de rosszabb gólkülönbséggel a negyedik, utolsó helyen végeztek.[12]

Az ezt követő bő harminc évben az amerikai válogatott szinte semmilyen szerepet nem játszott a világ labdarúgásában. A világbajnokságokra nem sikerült kijutni, más torna pedig ekkor még nem volt, amin részt vehetett volna. Ekkoriban tehát csak barátságos mérkőzéseket játszott, ám ezek nagy többségén sem sikerült győznie. Kevés győzelmét többnyire gyengébb, karibi válogatottak ellen aratta. Az egyetlen európai válogatott, akit 1973 augusztusában sikerült legyőznie, Lengyelország volt.

A 80-as évek

szerkesztés

Az 1970-es évek végén megalakult a North American Soccer League, amihez nagy reményeket fűztek. Azt várták, hogy az amerikaiak ennek hatására egyre inkább meghatározó résztvevői lesznek a különböző tornáknak. A várt áttörés azonban elmaradt, a válogatott maradt a korábbi szinten. 1981 és 1983 között például összesen két mérkőzést játszottak.

A nemzeti csapat 1983-ban elindult a bajnokságban, Team America néven. Ez sem hozta meg a kívánt sikert, ugyanis a válogatott játékosok inkább saját klubjukban szerepeltek a válogatott helyett. A csapat végül a bajnokság utolsó helyén végzett, így úgy döntöttek, a válogatott visszalép a bajnokságban való indulástól.

A vezetők következő célja az volt, hogy kijussanak az 1984-es olimpiára és az 1986-os világbajnokságra. A NOB megengedte a nem európai és nem dél-amerikai csapatoknak, hogy teljes felnőtt kerettel szerepeljenek az olimpián. Ennek ellenére az amerikai csapatnak nem sikerült továbbjutnia, ugyanis csak a csoport harmadik helyén végezett, Egyiptommal azonos pontszámmal, viszont rosszabb gólkülönbséggel. Az első mérkőzésen még 3–0-ra legyőzte Costa Rica csapatát,[13] az ezt követő két találkozón azonban előbb kikapott az olaszoktól,[14] az utolsó meccsen pedig csak egy döntetlenre volt képes Egyiptom ellen.[15]

A két évvel később megrendezett világbajnokság megrendezésére az USA Kanadával közösen pályázott, de a tornát végül Mexikó rendezhette meg, annak ellenére, hogy nem sokkal azelőtt egy erős földrengés rázta meg az országot.

A kvalifikáción a résztvevőket először három hármas csoportba osztották be. Ezután a csoportelsők egy újabb hármas csoportot alkottak, ahol oda-visszavágós rendszerben játszottak a csapatok. Az itt lejátszott négy mérkőzés után derül ki, melyik válogatott kvalifikálja magát a világbajnokságra. A selejtező sokáig jól alakult az amerikaiak számára, mert egészen az utolsó fordulóig az első helyen álltak csoportjukban, így az utolsó fordulóban már egy döntetlen is elég lett volna a továbbjutáshoz. Ekkor azonban hazai pályán 1–0-s vereséget szenvedtek attól a Costa Ricától, akiket korábban már 3–0-ra sikerült legyőzni. A győztes gólt a 35. percben Evaristo Coronado szerezte.[16] Az amerikai válogatott ezzel csoportjuk második helyén végzett, és kiesett. A zónából végül Kanada kvalifikálta magát a vb-re.[17]

A 90-es évek

szerkesztés

A sikertelen vb-selejtezőket követően nagy változások történtek az amerikai labdarúgásban. 1984-ben megszűnt a NASL, ezért az amerikai labdarúgók egyre nagyobb számban szerződtek erősebb bajnokságokba, főleg Európába.[18]

1989-ben az USA megkapta az 1994-es labdarúgó-világbajnokság rendezési jogát. Ez a döntés nagyrészt negatív visszhangot kapott, egyrészt a válogatott gyengesége, másrészt a professzionális bajnokság hiánya miatt. Ez valamelyest csillapodott akkor, amikor 1–0-ra legyőzték Trinidad és Tobago válogatottját. Közel két év után ez volt az első idegenbeli győzelmük, és mivel ez a CONCACAF-bajnokságon történt, ez azt jelentette, hogy negyven év után ismét kijutottak a világbajnokságra. A torna azonban nem volt túl sikeres számukra, mindhárom csoportmeccsükön kikaptak és kiestek.

A következő évben a válogatott ismét, ezúttal veretlenül megnyerte a CONCACAF-aranykupát. A sikerek 1992-ben is folytatódtak, a US Cupon is győzni tudtak. Itt sikerült legyőzni az ír és a portugál csapatot, az olaszokkal pedig döntetlent játszottak. Ugyanebben az évben meghívást kaptak az újonnan létrehozott konföderációs kupára is. A tornán ekkor még csak négy csapat szerepelt. Az elődöntőben kikaptak, így a torna első kiírásán a bronzéremért játszhattak, amit végül sikerült is megszerezni.

1994-ben, a hazai rendezésű világbajnokságon elérkezett a hosszú idő óta várt áttörés. A tornát egy döntetlennel nyitották Svájc ellen. A következő találkozón sikerült a győzelmet is megszerezni Kolumbia ellen, többek között a később meggyilkolt Andrés Escobar öngóljának is köszönhetően.[19] Bár az utolsó mérkőzésen a csapat 1–0-ra kikapott a románoktól, ennek ellenére továbbjutott. A végállomást a nyolcaddöntő jelentette, ahol az USA 1–0-s vereséget szenvedett a későbbi világbajnok brazil csapattól.[20]

A következő vb már nem sikerült ilyen jól. A válogatott mindhárom csoportmérkőzésen vereséget szenvedett, és végül az abszolút utolsó, 32. helyen végezett. A szövetségi kapitányt, Steve Sampsont már a torna előtt rengeteg kritika érte a csapatkapitány és több fontos játékos kihagyása miatt a keretből, a sajtó szerint ennek volt tulajdonítható a rendkívül gyenge szereplés.[21] A következő évben a csapat ismét szerepelt a konföderációs kupán. Itt a csoportból a második helyen jutottak tovább Brazília mögött. Ezt követően, rögtön az elődöntőben vereséget szenvedtek Mexikótól, így csak a harmadik helyért játszhattak. A bronzmérkőzésen Szaúd-Arábia volt az ellenfél, akit végül 2–0-ra sikerült legyőzni, így az 1992-es – az akkor még csak négy csapatos torna után – ismét bronzérmet tudtak szerezni.

2000-es évek

szerkesztés

Az amerikai labdarúgó-válogatottnak 2002-ben sikerült megnyerni a CONCACAF-aranykupát, ez volt első tornagyőzelmük az új évezredben. Az ezt követő 2002-es labdarúgó-világbajnokságon ismét jól szerepelt a válogatott, a csoportból a második helyen jutottak tovább, megelőzve a portugál és a lengyel csapatot is. Az USA a nyolcaddöntőben is győzni tudott, Mexikó ellen. A negyeddöntőben azonban a németek már túl nagy akadályt jelentettek, a később a döntőig jutó csapattól 1–0-s vereséget szenvedtek. A következő említésre méltó siker 2005-ben jött el, amikor a csapat ismét megnyerte a CONCACAF-aranykupát.

Az USA a 2006-os világbajnokságonon az „E” csoportba került, a csehekkel, az olaszokkal és a ghánaiakkal. A világranglista első tíz csapatából három is ebben a kvartettben volt, így előzetesen ezt tekintették az úgynevezett „halálcsoportnak”.

 
Claudio Reyna 2006-ban

A csapat a tornát egy 3–0-s vereséggel nyitotta Csehország ellen,[22] majd 1-1-es döntetlennel folytatta a küzdelmet az olaszok ellen, köszönhetően egy olasz öngólnak. A mérkőzésen piros lapot kapott Pablo Mastroeni és Eddie Pope az első félidő végén és a második félidő elején, így kilenc emberrel folytatták a mérkőzést. Az olasz csapatból is kiállítottak egy játékost, Daniele de Rossi Beasley lekönyökléséért mehetett idő előtt zuhanyozni.[23] A kiesés már ekkor valószínű volt, de matematikai esélyük még maradt. Az amerikaiak búcsúja az utolsó csoportmérkőzésen vált biztossá, amikor 2–1-re kikaptak Ghánától.[24] A válogatott utolsó lett csoportjában, így a csehekkel együtt nem jutottak a legjobb 16 közé. Miután nyeretlenül tértek haza, az 1934-es és az 1990-es olaszországi, az 1998-as franciaországi és a 2006-os németországi vb-k után még mindig nem sikerült győzniük európai rendezésű világbajnokságokon. Az olaszok elleni döntetlen volt az USA első szerzett pontja európai vb-n.

 
Landon Donovan

Az amerikai válogatott 2007-ben Mexikó legyőzésével diadalmaskodott a CONCACAF-aranykupán, ezzel kvalifikálta magát a 2009-es dél-afrikai konföderációs kupára. A kupa előtti utolsó FIFA-világranglistán az USA a 14. helyen állt, megelőzve a szintén a kupán szereplő Egyiptomot és Új-Zélandot.[25] A konföderációs kupán a „B” csoportban szerepeltek Brazíliával, Olaszországgal és Egyiptommal. Az első és a második meccset elveszítették, előbb Olaszországtól, majd Brazíliától kaptak három gólt.[26][27] A csoport utolsó köre előtt különös helyzet állt elő: Olaszországnak és Egyiptomnak három, az USA-nak nulla pontja volt, de ha előbbiek kikapnak és az Egyesült Államok győz, akkor a jobb gólkülönbség és a több rúgott gól határozza meg a továbbjutót. Az utolsó mérkőzéseken Olaszország 3–0-ra kikapott Brazíliától, Egyiptom pedig ugyanilyen arányú vereséget szenvedett az amerikaiaktól. Így Egyiptomnak –3, Olaszországnak és az Egyesült Államoknak pedig –2-es gólkülönbsége volt, és a két utóbbi közül az USA jutott tovább több lőtt góljának köszönhetően. Az elődöntőben az amerikaiak az „A” csoport győztesével, Spanyolországgal játszottak. A kontratámadásokra berendezkedő amerikaiak korán megszerezték a vezetést egy spanyol védelmi megingást követően, amikor – fizikai fölényét kihasználva – Jozy Altidore talált a kapuba. A spanyolok a kapott gól miatt kitámadtak, és a mérkőzés végén egy újabb gólt kaptak, ezúttal Sergio Ramos hibája nyomán, a gólszerző Clint Dempsey volt.[28][29][30] A fináléban Brazília volt az ellenfél, miután a másik elődöntőben legyőzték a dél-afrikaiakat. A mérkőzés az elődöntőhöz hasonlóan kezdődött, az első félidő kétgólos amerikai előnnyel zárult. A gólokat Dempsey a 10. percben és Donovan a 27. percben szerezték. A második játékrész azonban brazil fölényt hozott: előbb Luís Fabiano lőtt két gólt (46. és 74. perc), majd a 84. percben Lúcio a győztes gólt is megszerezte.[31][32][33][34][35]

A 2009-es CONCACAF-aranykupán a válogatott címvédőként szerepelhet. A keret jelentősen kicserélődött a Konföderációs Kupáéhoz képest, az ott szereplő játékosok közül mindössze öten maradtak a keretben. A játékosok között 15 olyan található, aki jelenleg az MSL-ben játszik.[36] Az első fordulóban egy sima, 4–0-s győzelmet arattak Grenada válogatottja felett. A gólszerzők Adu, Holden, Rogers és Davies voltak.[37][38] A második mérkőzésen ismét győztek, 2–0-ra Honduras ellen. A gólokat Santino Quaranta és Brian Ching szerezték.[39] A harmadik, már tét nélküli összecsapáson Haiti volt az ellenfél. A győzelem ezúttal elmaradt, a meccs 2–2-es döntetlennel végződött. Az amerikai gólszerzők Davy Arnaud és Stuart Holden voltak.[40] A negyeddöntőben Panama volt az ellenfél, az amerikai válogatott végül hosszabbítás után, Kenny Cooper 106. percben, büntetőből szerzett góljával nyert 2–1-re.[41] Az elődöntőben az amerikaiak sima győzelmet arattak a csoportkörben már egyszer legyőzött Honduras ellen. A végeredmény, csakúgy mint akkor, 2–0 lett.[42] A döntőben az örök rivális Mexikó volt az ellenfél. A mérkőzés egy már-már megalázó, 5–0-s amerikai vereséggel végződött.[43]

2010-es évek

szerkesztés

A 2010-es világbajnokságra sikeresen kijutottak. A selejtezők második fordulójában kapcsolódtak be a sorozatba és Barbadost 9–0-ás összesítéssel ejtették ki. A harmadik fordulóban ötször nyertek: Guatemalát 1–0-ra és 2–0-ra, Kubát 1–0-ra és 6–1-re, míg Trinidadot 3–0-ra verték és csak egy mérkőzésen kaptak ki Trinidad és Tobagótól idegenben 2–1-re. A hatos döntőt megnyerték Mexikó és Honduras előtt és kijutottak a dél-afrikai világbajnokságra, ahol a C csoportba kerültek. Anglia ellen 1–1-es döntetlennel kezdték a tornát. Szlovéniával 2–2-es döntetlent játszottak. A harmadik csoportmérkőzésen pedig 1–0-ra legyőzték Algériát Landon Donovan hosszabbításban szerzett góljával. Megnyerték a csoportjukat és 1930 után először jutottak tovább az egyenes kieséses szakaszba. A nyolcaddöntőben azonban 2–1-es vereséget szenvedtek Ghána ellen és kiestek.

 
Clint Dempsey 2011-ben

2011-ben ismét az Egyesült Államok adott otthont a CONCACAF-aranykupának. A csoportkörből továbbjutva a negyeddöntőben Panamát 2–0-ra, az elődöntőben Jamaicát verték 1–0-ra. A döntőt viszont elveszítették 4–2 arányban Mexikóval szemben. A tornát követően Bob Bradley-t a német Jürgen Klinsmann váltotta a szövetségi kapitányi poszton. 2012-ben és 2013-ban szereztek néhány értékes győzelmet. 2012. február 29-én 1–0-ra legyőzték Olaszországot, ami az amerikai válogatott történetének első győzelme volt Olaszország ellen. 2013. június 2-án 4–3-ra győztek Németország ellen. Az Egyesült Államokban rendezett 2013-as CONCACAF-aranykupán a döntőben Landon Donovan góljával 1–0-ra verték Panamát és megnyerték a tornát. A 2014-es világbajnokság selejtezőiben megnyerték a csoportjukat Mexikó és Honduras előtt és bebiztosították a helyüket az brazíliai világbajnokságra, ahol a G csoportba kerültek a sorsolást követően. Uruguay ellen 2–1-re nyertek az első mérkőzésen Clint Dempsey és John Brooks góljaival, majd következett a Portugália elleni 2–2-es döntetlen. Jermaine Jones és Dempsey találataival megfordították a állást, de végül a portugáloknak a 95. percben sikerült döntetlenre menteniük a mérkőzést. A harmadik találkozón Németországtól 1–0-ra kikaptak. A második helyen jutottak tovább a csoportkörből és a nyolcaddöntőben Belgiummal találkoztak, ahol hosszabbítást követően kaptak ki 2–1-re. A 2015-ös CONCACAF-aranykupán a negyedik helyen végeztek, miután az elődöntőben Jamaica ellen 2–1-es vereséget szenvedtek, a bronzmérkőzésen pedig Mexikótól kaptak ki 3–1-re. 2016-ban rendezőként részt vettek a centenáriumi Copa Américán, melyen az elődöntőig jutottak és végül a negyedik helyen fejezték be a tornát. A 2017-es CONCACAF-aranykupán Jozy Altidore és Jordan Morris góljaival 2–1-re legyőzték Jamaicát a döntőben és ismét elhódították a trófeát.

A 2018-as világbajnokság selejtezőiben a Mexikó elleni hazai 2–1-es és a Costa Rica elleni idegenbeli 4–0-ás vereséget követően Jürgen Klinsmannt menesztették a kapitányi posztról.[44] Helyére a korábbi szövetségi kapitányt Bruce Arenat nevezték ki. Honduras ellen egy 6–0-ás győzelemmel javítottak, amit a Panama elleni 1–1-es idegenbeli döntetlen követett, majd Trinidad és Tobagó-t verték hazai pályán 2–0-ra. mögött a második helyet szerezték meg és kijutottak az Oroszországban rendezett világbajnokságra. Mexikóban Michael Bradley góljával gyorsan megszerezték a vezetést, de a vége 1–1 lett. A folytatásban Costa Ricától hazai pályán szenvedtek 2–0-ás vereséget, Hondurasban pedig 1–1-es döntetlent értek el. Panama 4–0-ás legyőzésével hangolódtak az utolsó mindent eldöntő selejtezőre, amit azonban Trinidad és Tobago ellen 2–1-re elveszítettek és ez azt jelentette, hogy nem jutottak ki a 2018-as világbajnokságra. 1986 óta először fordult elő, hogy lemaradtak az aktuális világbajnokságról. A 2019-es CONCACAF-aranykupán bejutottak a döntőbe, amit Mexikó ellen 1–0-ra elveszítettek.

2020-as évek

szerkesztés

A 2021-es CONCACAF-aranykupa döntőjében Mexikót győzték le 1–0-ra hosszabbításban és történetük hetedik tornagyőzelmét szerezték meg. A 2022-es világbajnokságon 1–1-es döntetlennel kezdtek Wales ellen. Timothy Weah az első félidőben megszerezte a vezetést az amerikaiak részére, de Gareth Bale a mérkőzés hajrájában egyenlített büntetőből.[45] A második csoportmérkőzésen 0–0-ás döntetlent játszottak Angliával.[46] Iránt Christian Pulisic góljával 1–0-ra legyőzték és továbbjutottak a csoportból.[47] A nyolcaddöntőben Hollandia ellen szenvedtek 3–1-es vereséget.[48]

Eredmények

szerkesztés

Nemzetközi eredmények

szerkesztés
Labdarúgó-világbajnokság
  • Bronzérmes: 1 alkalommal (1930)
CONCACAF-aranykupa
Konföderációs kupa
  • Ezüstérmes: 1 alkalommal (2009)
  • Bronzérmes: 2 alkalommal (1992, 1999)
NAFC-bajnokság
Pánamerikai játékok
  • Aranyérmes: 1 alkalommal (1991)
  • Bronzérmes: 2 alkalommal (1959, 1999 - U21)

Világbajnokság

szerkesztés
Év Eredmény Hely M Gy D* V Rg Kg
  1930 Bronzérmes 3 3 2 0 1 7 7
  1934 Nyolcaddöntős 10 1 0 0 1 1 7
  1938 Visszalépett
  1950 Csoportkör 5 3 1 0 2 4 8
  1954 Nem jutott be
  1958
  1962
  1966
  1970
  1974
  1978
  1982
  1986
  1990 Csoportkör 17 3 0 0 3 2 8
  1994 Nyolcaddöntős 9 4 1 1 2 3 4
 1998 Csoportkör 17 3 0 0 3 1 5
   2002 Negyeddöntők 5 5 2 1 2 7 7
  2006 Csoportkör 17 3 0 1 2 2 6
  2010 Nyolcaddöntős 12 4 1 2 1 5 5
  2014 Nyolcaddöntős 15 4 1 1 2 5 6
  2018 Nem jutott be
  2022 Nyolcaddöntős 14 4 1 2 1 3 4
Összesen Elődöntős 11/22 33 8 6* 19 37 62
* Tartalmazza azokat a mérkőzéseket is, amelyeken büntetőpárbajra került sor.
** A piros keretben jelölt világbajnokság hazai rendezésű volt.

NAFC-bajnokság

szerkesztés
Év Eredmény M Gy D* V Rg Kg
  1947 Bronzérmes 2 0 0 2 2 10
  1949 Ezüstérmes 4 1 1 2 8 15
  1990 Bronzérmes 2 0 0 2 0 2
  1991 Ezüstérmes 2 1 1 0 4 2
Összesen 4/4 10 2 2 6 14 29

CONCACAF-aranykupa

szerkesztés
Év Eredmény M Gy D* V Rg Kg
  1991 Aranyérmes 5 4 1 0 10 3
   1993 Ezüstérmes 5 4 0 1 5 5
  1996 Bronzérmes 4 3 0 1 8 3
  1998 Ezüstérmes 4 3 0 1 6 2
  2000 Negyeddöntős 3 2 1 0 6 2
  2002 Aranyérmes 5 4 1 0 9 1
   2003 Bronzérmes 5 4 0 1 13 2
  2005 Aranyérmes 6 4 2 0 11 3
  2007 Aranyérmes 6 6 0 0 13 3
  2009 Ezüstérmes 6 4 1 1 12 8
  2011 Ezüstérmes 6 4 0 2 9 6
  2013 Aranyérmes 6 6 0 0 20 4
   2015 4. helyezett 6 3 2 0 12 5
  2017 Aranyérmes 6 5 1 0 13 4
      2019 Ezüstérmes 6 5 0 1 15 2
  2021 Aranyérmes 6 6 0 0 11 1
Összesen 16/16 85 67 9 8 183 58
* Tartalmazza azokat a mérkőzéseket is, amelyeken büntetőpárbajra került sor.
** A piros keretben jelölt torna hazai rendezésű volt.

Copa América

szerkesztés
Év Eredmény Hely M Gy D* V Rg Kg
  1916 Nem hívták meg
  1917
  1919
  1920
  1921
  1922
  1923
  1924
  1925
  1926
  1927
  1929
  1935
  1937
  1939
 1941
  1942
  1945
  1946
  1947
  1949
  1953
  1955
  1956
  1957
  1959
  1959
  1963
  1967
1975
1979
1983
  1987
  1989
  1991
  1993 Csoportkör 9 3 0 1 2 3 6
 1995 4. helyezett 4 6 2 1 3 6 7
  1997 Nem hívták meg
  1999
  2001
  2004
  2007 Csoportkör 9 3 0 0 3 2 8
  2011 Nem hívták meg
  2015 Nem hívták meg
  2016 4. helyezett 4 6 3 0 3 7 8
  2019 Nem hívták meg
  2024 Folyamatban
Összesen 4/45 18 5 2* 11 20 29
* Tartalmazza azokat a mérkőzéseket is, amelyeken büntetőpárbajra került sor.
** A piros keretben jelölt Copa América hazai rendezésű volt.

Konföderációs kupa

szerkesztés
Év Eredmény M Gy D* V Rg Kg
  1992 Bronzérmes 2 1 0 1 5 5
  1995 Nem jutott be
  1997
  1999 Bronzérmes 5 3 0 2 6 3
   2001 Nem jutott be
  2003 Csoportkör 3 0 1 2 1 3
  2005 Nem jutott be
  2009 Ezüstérmes 5 2 0 3 8 9
  2013 Nem jutott be
  2017
Összesen 4/10 15 6 1 8 20 20
* Tartalmazza azokat a mérkőzéseket is, amelyeken büntetőpárbajra került sor.
** A piros keretben jelölt konföderációs kupa hazai rendezésű volt.

Jelenlegi keret

szerkesztés

Az Amerikai Egyesült Államok (USA) 26 fős kerete a 2022-es Világbajnokságra.[49]

A 2022. szeptember 27-ei   Szaúd-Arábia elleni mérkőzés után lett frissítve.

Szám Poszt Név Születési dátum / Kor Válogatottság Gólok Klub
1 K Matt Turner 1994. június 24. (30 éves) 20 0   Arsenal
12 K Ethan Horvath 1995. június 9. (29 éves) 8 0   Luton Town
25 K Sean Johnson 1989. május 31. (35 éves) 10 0   New York City
2 V Sergiño Dest 2000. november 3. (24 éves) 19 2   AC Milan
3 V Walker Zimmerman 1993. május 19. (31 éves) 33 3   Nashville
5 V Antonee Robinson 1997. augusztus 8. (27 éves) 29 2   Fulham
13 V Tim Ream 1987. október 5. (37 éves) 46 1   Fulham
15 V Aaron Long 1992. október 12. (32 éves) 29 3   New York Red Bulls
18 V Shaq Moore 1996. november 2. (28 éves) 15 1   Nashville
20 V Cameron Carter-Vickers 1997. december 31. (26 éves) 11 0   Celtic
22 V DeAndre Yedlin 1993. július 9. (31 éves) 75 0   Inter Miami
26 V Joseph Scally 2002. december 31. (21 éves) 3 0   Borussia Mönchengladbach
4 KP Tyler Adams 1999. február 14. (25 éves) 32 1   Leeds United
6 KP Yunus Musah 2002. november 29. (21 éves) 19 0   Valencia
8 KP Weston McKennie 1998. augusztus 28. (26 éves) 37 9   Juventus
11 KP Brenden Aaronson 2000. október 22. (24 éves) 24 6   Leeds United
14 KP Luca de la Torre 1998. május 23. (26 éves) 12 0   Celta Vigo
17 KP Cristian Roldan 1995. június 3. (29 éves) 32 0   Seattle Sounders
23 KP Kellyn Acosta 1995. július 24. (29 éves) 53 2   Los Angeles FC
7 CS Giovanni Reyna 2002. november 13. (22 éves) 14 4   Borussia Dortmund
9 CS Jesús Ferreira 2000. december 24. (23 éves) 15 7   FC Dallas
10 CS Christian Pulisic 1998. szeptember 18. (26 éves) 52 21   Chelsea
16 CS Jordan Morris 1994. október 26. (30 éves) 49 11   Seattle Sounders
19 CS Haji Wright 1998. március 27. (26 éves) 3 1   Antalyaspor
21 CS Timothy Weah 2000. február 22. (24 éves) 25 3   Lille
24 CS Josh Sargent 2000. február 20. (24 éves) 20 5   Norwich City

Ismertebb játékosok

szerkesztés

A félkövérrel jelzett játékosok ma is aktívak.

Rekordok

szerkesztés

A legtöbb válogatottsággal rendelkező játékosok

szerkesztés

Az adatok 2022. szeptember 27. állapotoknak felelnek meg.[50]

  • A még aktív játékosok (félkövérrel) vannak megjelölve.
 
Cobi Jones a válogatottsági rekorder 164 mérkőzéssel.
Rank Player Caps Goals Career
1 Cobi Jones 164 15 1992–2004
2 Landon Donovan 157 57 2000–2014
3 Michael Bradley 151 17 2006–2019
4 Clint Dempsey 141 57 2004–2017
5 Jeff Agoos 134 4 1988–2003
6 Marcelo Balboa 127 13 1988–2000
7 DaMarcus Beasley 126 17 2001–2017
8 Tim Howard 121 0 2002–2017
9 Jozy Altidore 115 42 2007–2019
10 Claudio Reyna 112 8 1994–2006

A válogatottban legtöbb gólt szerző játékosok

szerkesztés

Az adatok 2022. szeptember 27. állapotoknak felelnek meg.[51]

  • A még aktív játékosok (félkövérrel) vannak megjelölve.
Landon Donovan és Clint Dempsey a válogatott történetének legeredményesebb játékosai 57 góllal.
Rank Player Goals Caps Ratio Career
1 Clint Dempsey 57 141 0.404 2004–2017
Landon Donovan 57 157 0.363 2000–2014
3 Jozy Altidore 42 115 0.365 2007–2019
4 Eric Wynalda 34 106 0.321 1990–2000
5 Brian McBride 30 95 0.316 1993–2006
6 Joe-Max Moore 24 100 0.240 1992–2002
7 Christian Pulisic 21 52 0.404 2016–
Bruce Murray 21 85 0.247 1985–1993
9 Eddie Johnson 19 63 0.302 2004–2014
10 Earnie Stewart 17 101 0.168 1990–2004
DaMarcus Beasley 17 126 0.135 2001–2017
Michael Bradley 17 151 0.113 2006–2019

Szövetségi kapitányok

szerkesztés

Az amerikai labdarúgó-válogatott eddigi szövetségi kapitányai:[52][53]

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ The FIFA/Coca-Cola World Ranking. FIFA
  2. ↑ World Football Elo Ratings. eloratings.net
  3. ↑ Dave Litterer: USA Men's National Team: All-time Results, 1885-1979 (angol nyelven). [2009. május 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. szeptember 30.)
  4. ↑ Barrie Courtney: USA - Details of International Matches 1885-1969 (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. szeptember 30.)
  5. ↑ FIFA: USA - Paraguay match report. FIFA. [2006. szeptember 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. június 9.)
  6. ↑ CNN/Sports Illustrated - Bert Patenaude. CNN. (Hozzáférés: 2006. június 9.)
  7. ↑ Planet World Cup - World Cup Trivia. PlanetWorldCup.com. (Hozzáférés: 2006. június 9.)
  8. ↑ The Football Association 20 World Cup Facts. The FA. (Hozzáférés: 2006. június 9.)
  9. ↑ FIFA World Cup hat-tricks (PDF). FIFA. [2006. november 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. november 10.)
  10. ↑ FIFA: 1930 FIFA World Cup Uruguay ™ (angol nyelven). fifa.com. [2018. december 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. július 8.)
  11. ↑ http://sportsillustrated.cnn.com/multimedia/photo_gallery/0906/soccer.biggest.us.wins.in.history/content.10.html
  12. ↑ 1950, Brazília. [2009. augusztus 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. július 11.)
  13. ↑ USA-Costa Rica. [2008. október 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. július 11.)
  14. ↑ Olaszország-USA. [2010. június 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. július 11.)
  15. ↑ Egyiptom-USA. [2009. július 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. július 11.)
  16. ↑ 1986 Marked the Last Time the U.S. Failed to Qualify for a World Cup. [2009. június 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. június 29.)
  17. ↑ The last time we didn't qualify
  18. ↑ U.S. Soccer Team Hindered[halott link]
  19. ↑ "Escobar's memory lives on", 2000. július 1. [2011. április 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. szeptember 28.)
  20. ↑ ESPNsoccernet - World Cup - 'Winning is the only option'. [2012. október 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. július 12.)
  21. ↑ Sampson destroyed US unity with late changes to lineup. SoccerTimes.com. [2006. március 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. június 8.)
  22. ↑ Egyesült Államok-Csehország Archiválva 2009. február 11-i dátummal a Wayback Machine-ben, a FIFA hivatalos weboldala
  23. ↑ Olaszország-Egyesült Államok Archiválva 2014. március 5-i dátummal a Wayback Machine-ben, a FIFA hivatalos weboldala
  24. ↑ Ghána-Egyesült Államok Archiválva 2014. január 15-i dátummal a Wayback Machine-ben, a FIFA hivatalos weboldala
  25. ↑ Világranglista-helyezés. FIFA.com. FIFA, 2009. június 3. [2015. november 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. június 29.)
  26. ↑ USA-Olaszország, jegyzőkönyv. [2009. június 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. július 4.)
  27. ↑ USA-Brazília, jegyzőkönyv. [2009. június 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. július 4.)
  28. ↑ Spanyolország-USA. FIFA.com. FIFA, 2009. június 28. [2009. június 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. június 29.)
  29. ↑ Kikaptak a spanyolok az USA-tól. nemzetisport.hu. Nemzeti Sport, 2009. június 24. (Hozzáférés: 2009. július 3.)
  30. ↑ Szenzáció a Konföderációs Kupán: Lenullázták a spanyolokat - videó!. pepsifoci.hu, 2009. június 24. [2009. június 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. július 3.)
  31. ↑ USA-Brazília. FIFA.com. FIFA, 2009. június 28. [2009. július 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. június 29.)
  32. ↑ A braziloké a Konföderációs Kupa. origo.hu, 2009. június 28. (Hozzáférés: 2009. július 3.)
  33. ↑ Konföderációs Kupa: Brazília - USA 3:2. ujszo.com, 2009. június 28. [2009. július 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. július 3.)
  34. ↑ Brazília a Konföderációs Kupa bajnoka! USA-Brazília 2:3. focimania.hu, 2009. június 28. (Hozzáférés: 2009. július 3.)
  35. ↑ Brazília nyerte a Konföderációs Kupát. focimania.hu, 2009. június 29. (Hozzáférés: 2009. július 3.)
  36. ↑ US sets 2009 CONCACAF Gold Cup roster. [2009. június 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. július 5.)
  37. ↑ U.S. MNT Down Grenada 4-0 in 2009 CONCACAF Gold Cup Opening Match. [2009. július 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. július 5.)
  38. ↑ 2009 CONCACAF Gold Cup: USA vs. Grenada
  39. ↑ USA vs. Honduras. [2012. október 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. október 3.)
  40. ↑ USA vs. Haiti. [2012. október 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. október 3.)
  41. ↑ USA vs. Panama. [2012. október 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. október 3.)
  42. ↑ USA vs. Honduras, elődöntő. [2011. augusztus 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. július 27.)
  43. ↑ USA vs. Mexikó. [2012. október 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. október 3.)
  44. ↑ „Kirúgták Jürgen Klinsmannt”, 2016. november 21. (Hozzáférés: 2022. november 22.) 
  45. ↑ „Bale a hajrában lőtt tizenegyesgólt, amivel belerondított az amerikai álomba”, nemzetisport.hu, 2022. november 21. (Hozzáférés: 2022. november 21.) 
  46. ↑ „Lassú iram, kevés helyzet: iksz az angol–amerikai meccsen”, nemzetisport.hu, 2022. november 25. (Hozzáférés: 2022. november 28.) 
  47. ↑ „Pulisic gólja döntött – az Egyesült Államok továbbjutott, Irán kiesett”, nemzetisport.hu, 2022. november 29. (Hozzáférés: 2022. december 7.) 
  48. ↑ „A szélső védők eldöntötték – Hollandia kiejtette az Egyesült Államokat”, nemzetisport.hu, 2022. december 3. (Hozzáférés: 2022. december 7.) 
  49. ↑ Vb 2022: ezzel a névsorral utazik Katarba az Egyesült Államok! (magyar nyelven). Fociclub. (Hozzáférés: 2022. november 12.)
  50. ↑ „Appearances for USA National Team”, rsssf.org, 2022. szeptember 27. (Hozzáférés: 2022. szeptember 28.) 
  51. ↑ „Goalscoring for USA National Team”, rsssf.org, 2022. szeptember 27. (Hozzáférés: 2022. szeptember 28.) 
  52. ↑ National Soccer Hall of Fame: U.S. MNT Coaches Registry (angol nyelven). [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. szeptember 29.)
  53. ↑ Q&A with USA soccer coach Bob Bradley, USA Today, 2006.12.18. (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. szeptember 29.)

További információk

szerkesztés
A lap eredeti címe: „https://hu.wiki.x.io/w/index.php?title=Amerikai_labdarúgó-válogatott&oldid=27446485”