Andrássy család (1649)

régi magyar köznemesi család, tarcali ág
(Andrássy család (tarcali) szócikkből átirányítva)
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. május 1. 8 változtatás vár ellenőrzésre.

A nemes Andrássy család egy régi magyar köznemesi család volt. A 18–19. században a család több tagja politikai és gazdasági befolyást gyakorolt a Zemplén vármegyei Tarcal mezővárosban, ahol számos műemlékvédelem alatt álló és műemlékvédelem alá javasolt épület köthető a nevükhöz, mint például a tarcali Andrássy-kúria és a település külterületén található kishomokosi Andrássy-kastély.

A család sírboltja a tarcali temetőben

A család ma élő leszármazottainak nagy része jelenleg is Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében él.

A család rövid története (17–18. század)

szerkesztés

A családon belül ismert szájhagyomány szerint a család a csíkszentkirályi Andrássyaktól ered, azonban eddig nem ismert olyan írott történeti forrás, amely a két család közötti rokoni kapcsolatot igazolná vagy cáfolná.

Első ismert ősük Andrássy Gergely volt, aki a források szerint a 17. század derekán részt vett a Radoszin és Sárfő között fosztogató oszmán portya rajtaütésében, amely katonai szolgálatáért III. Ferdinánd magyar király nemesi rangra emelte őt és családját.[1] A címeres nemeslevél Pozsonyban, 1649. május 4-én kelt. A nemeslevelet a Sáros vármegyei nemesi közgyűlés 1650. január 12-én hirdette ki[2] – ebből arra következtethetünk, hogy a család ez idő tájt Sáros vármegyében élt.

A 17. század második felében a Heves és Külső-Szolnok vármegyei Túr mezővárosba, majd a Szabolcs vármegyei Prügy községbe költöztek.[1] Egy 1704-es összeírás arról számolt be, hogy Gergely egyik fia, ns. Andrássy István, jómódú, hatökrös gazda volt; másik fia, ns. Andrássy Péter, pedig a Rákóczi-féle mozgalomban mint kuruc katona harcolt.

A 18. században a családnak három ágát tartjuk számon: a prügyi ágat (†kihalt 1844-ben), a dobi ágat (†kihalt 1791-ben) és a tarcali ágat; a század közepén – 1749 körül – az előbb említett Andrássy István unokája, ns. Andrássy (III.) Mihály (–1783), a Prüggyel szomszédos, de már a Zemplén vármegyei közigazgatás alá tartozó Tarcal mezővárosba költözött. Andrássy Mihály és családja hamar beemelkedett a tarcali közéletbe, társadalmi pozíciójukat előnyös házasságokkal erősítették meg – Mihály egyik fia, ns. Andrássy Ferenc (17521788), például a helyi református lelkész lányát, Bihari Klárát vette feleségül;[3] Ferenc öccse, ns. Andrássy János (17551831), pedig az egyik városi tanácstag lányát, Békési Máriát vette feleségül.[4] A két fivér közül Ferenc ága halálával 1788-ban kihalt, s csak János ága az, amely máig virágzik.

Feltételezhetően Ferenc és János bátyja volt a 18. század második felében egyaránt Tarcalon élő ns. Andrássy (IV.) Mihály (–1795), aki Ladányi Kis Erzsébetet vette feleségül.[5] Amíg János ága számos, a helyi közéletet meghatározó karizmatikus férfit adott a mezővárosnak, addig Mihály ága – feltehetőleg a családi javak felosztódása és az 1815–1819-es mezőgazdasági válság és éhínség következtében – nemzedékről nemzedékre fokozatosan elszegényedett és többen közülük a nemesi cím használata mellett mezőgazdasági munkásként (napszámosként vagy cselédként) dolgoztak. Mihály ága azonban kitartott és János ágához hasonlóan mindmáig virágzik.

 
Dr. Andrássy Dániel (1893–1965) egykori Szabolcs vármegyei főispán portréja

A család nevesebb tagjai

szerkesztés

A családi címer leírása

szerkesztés

„Kék színű álló katonai pajzsot, melynek alapját zöld dombocska foglalja el s ebben teljes férfikar, melynek közepéből fehér liliom emelkedik ki, a pajzson nyugovó nyitott, illetve rostélyos hasonló emberi kart hordozó királyi koronával díszített katonai sisakot, a sisak felső részéről, illetve csúcsáról pedig egyik oldalán aranysárga és kék, másik oldalról fehér és piros sisak-takarók és szalagok a pajzs szélét szétszóródva körülfolyván magát a pajzsot csinosan díszítik” – a címeres nemeslevélen szereplő címerleírás magyar fordítása.[14]

A családhoz köthető épületek

szerkesztés
  1. a b Magyar Nemzeti Levéltár Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár, Sátoraljaújhelyi Fiók Levéltár (MNL BAZML SFL) IV. 2001/j. Nemességi iratok – Acta Nobilitaria (1550–1845) (1937), Fasc. 17. Num 3. 2. 12–15. Familysearch. org Utolsó letöltés: 2022. február 1.
  2. lásd Kempelen Béla: Magyar nemes családok I. kötet, Aágh–Bazzendorf. Grill Károly Könyvkiadó Vállalat, Budapest, 1911.
  3. Tarcali református egyházi házassági anyakönyvek 1781/3. bejegyzése. FamilySearch.org Utolsó letöltés: 2022. február 22.)
  4. Tarcali református egyházi házassági anyakönyvek 1782/8. bejegyzése. FamilySearch.org Utolsó letöltés: 2022. február 2.
  5. Tarcali református egyházi házassági anyakönyv 1778/12. bejegyzése. FamilySearch.org Utolsó letöltés: 2022. február 2.
  6. A Mező Tarczali reform. gyülekezet Jegyző Könyve. Tarcal, 1829–1904. 28., 243., 596. (Megtalálható Tarcalon, a helyi református egyházközség levéltárában.)
  7. MNL BAZML SFL V. 272. Tarcal nagyközség iratai (1398) 1606−1950, c) Tarcal nagyközség polgári kori iratai 1874−1950. Közigazgatási iratok, 2. doboz 1874: sz. n., 1885: sz. n.
  8. Magyarország földbirtokosai és bérlői 1899-1900. Pátria Részvénytársaság nyomdája, Budapest, 1899. 242.
  9. Hőgye István (szerk.): Tokaj és Hegyalja XIX. A Tokaji Városvédők és Szépítők Egyesülete és Tarcal Önkormányzata kiadványa, Tarcal, 1998. 83.
  10. Nyírvidék, 1937. április 8., 5. évfolyam, 77. szám. 10.
  11. lásd Kálnay László–Katona Lajos: Szabolcs vármegye népe. In: Dr. Borovszky Samu (szerk.): Magyarország vármegyéi és városai. Szabolcs vármegye. Históriaantik Könyvesház, Budapest, 2012.
  12. Nyírvidék, 1923. július 11., 154. szám. 2–3.
  13. Kozák Péter: Andrássy Dániel. Névpont.hu, 2013
  14. Andrássy Dániel: A székely származású, de 1650 óta Tarcalon élő Andrássy család nemesi levelének hiteles magyar fordítása. Budapest, 1963. Dr. Andrássy Gábor (1958) magántulajdonában.