Búr háborúk

A búr háborúk (afrikaansul: Vryheidsoorloeë ’szabadságháborúk’) a mai Dél-afrikai Köztársaság területén lezajlott konfliktusok voltak, amelyben az Egyesült Királyság állt szemben az Oranje Szabadállammal és a Transvaal Köztársasággal (utóbbi hivatalosan Dél-afrikai Köztársaság, ami nem tévesztendő össze a mai állammal).

Búr háborúk
Hajsza Afrikáért
búrok harc közben (1881)
Dátum	1880. december 20. – 1881. május 23. és 1899. október 11. – 1902. május 31.
Helyszín	Dél-Afrika
Eredmény	A búr államok megszűnése és brit uralom alá kerülésük
Harcoló felek
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Egyesült Királyság Transvaal Köztársaság Oranje Szabadállam
A Wikimédia Commons tartalmaz Búr háborúk témájú médiaállományokat.

Az első búr háború

Az első búr háború (1880–1881, ismert még Transvaali háborúként) egy viszonylag rövid konfliktus volt a britek és a búrok (holland telepesek) között, akik sikeresen fellázadtak a brit kormány ellen a Transvaal Köztársaságban, és helyreállították a függetlenségüket. A búrok a háború után kielégítően felszerelt és képzett reguláris haderőt állítottak fel. Nem utolsósorban hazaszeretetük és jó harcmodoruk révén az angol hadsereg rövidesen meghátrált.

Második búr háború

Búr asszonyok és gyerekek egy koncentrációs táborban

A második búr háború (1899–1902) az elsőnél jóval hosszabb volt. Elsöprő volt a brit túlerő, a búroknak pedig 80 000 fővel hosszú távon nem volt esélyük a 450 000 fős brit hadsereggel szemben, amelyben angol katonák mellett ausztrál, új-zélandi, kanadai, indiai, valamint egyiptomi katonák harcoltak, akiket a távolabbi gyarmatokról vezényeltek Dél-Afrikába. A búr hadsereg eleinte képzett, felfegyverzett reguláris sorkatonaságból állt, s megfelelően szervezett és teljes létszámra feltöltött gyalogsági és lovassági alakulatokkal harcolt. Mivel a brit hadseregnek nagyobb tartalékai voltak, a búrok gyakorlati okok miatt áttértek a gerillaharcra. A reguláris haderő fenntartása sokba került a két afrikai államnak. A véres harcok három évig tartottak, amelyekben körülbelül 30 000 katona és 28 000 civil halt meg. A vérontás, ami a háború alatt történt, aggasztó volt. A búrok jelentős veszteségeket szenvedtek a túlerő és a civil ellenállás megtörésére felállított koncentrációs táborok miatt, míg a brit katonákat a táj szokatlansága, a hőség és a rossz stratégiai döntések tizedelték. A háborút végül a britek nyerték, és hamarosan ezekből a gyarmatokból szervezték meg a Dél-Afrikai Unió egy részét. Azonban a telepesek önfeláldozó harca és rengeteg áldozata meghozta a gyümölcsét. A háború után a búrok rendelkezhettek egy brit állampolgár minden jogával, és a hivatali nyelv is az afrikaans (a holland egyik változata) maradt a néhai Transvaal Köztársaság és Oranje Szabadállam területén.

Civilek ellen

Lizzie van Zyl búr gyermek, aki Bloemfontein koncentrációs táborában halt meg

Egy égő búr ház

A második búr háború alatt a brit kormány elrendelte, hogy építsenek koncentrációs táborokat, ahová a búr nőket, gyerekeket és a búr gerillákat zárták. A történelem folyamán ezek voltak az első koncentrációs táborok. A minimális higiénia és a kevés élelmiszer miatt tömegével haltak éhen az emberek, valamint a járványok is rengeteg áldozatot szedtek. A brit taktika az volt, hogy így törjék meg a búr harcosok ellenállását, hogy családjukat táborokba hurcolják és ott embertelen körülményeknek teszik ki. A búr hadsereg ugyanis a különböző farmokról és tanyákról szerezte az utánpótlást, így a brit hadsereg a hadtáp területét akarta felszámolni.

Kitchener tábornok új stratégiát eszelt ki. A gerillaharcot folytató búrok farmjait leromboltatta, a termést elpusztította, hogy kiéheztetéssel térdre kényszerítse a holland telepeseket. A civil lakosságot sem kímélték.

A búr felkelés

A búrok nagy mennyiségű fegyvert kaptak az angolokkal már javában ellenségeskedő németektől, ez azonban nem segített rajtuk. Az első világháború során részben német agitálásra egy felkelés tört ki a búr területeken, amelynek célja volt a két búr állam régi függetlenségének helyreállítása. A felkelők megpróbáltak kapcsolatba lépni a közeli afrikai német gyarmatokon állomásozó erőkkel, de végül a felkelés nem járt sikerrel. Ez arra késztette a briteket, hogy további engedményeket tegyenek a búroknak.

Források

• National Geographic Archiválva 2004. október 21-i dátummal a Wayback Machine-ben
• National Geographic