Angszoc

Angszoc (Ingsoc, Angol Szocializmus) George Orwell 1984 című regényében Óceánia államformája. Diktatórikus rendszer, feje a Nagy Testvér, a mindenhol jelen levő pártvezér, alatta helyezkedik el a Belső Párt (viszonylag kevés taggal) és a Külső Párt (magas taglétszámmal). A párttagok Óceánia állampolgárai, alattuk helyezkednek el a semmilyen joggal nem rendelkező, bár Óceánia lakosságának 85%-át kitevő proletárok. Az Angszoc alapelve a duplagondol. A duplagondolra jó példa a négy minisztérium elnevezése: Szeretetminisztérium (újbeszélül Miniszer, leginkább politikai foglyok börtöne) Bőség-minisztérium (Minibő, leginkább az a célja, hogy a nyomort még elviselhető keretek között tartsa), Béke-minisztérium (Minipax, az éppen aktuális ellenséggel viselt háborút irányítja) és az Igazság-minisztérium (Minigaz, propagandaminisztérium). A Párt jelszava is a duplagondol jegyében született: A háború: béke, a szabadság: szolgaság, a tudatlanság: erő. Tudatosan hamisítja a múltat a Párt érdekeinek megfelelően („Aki uralja a múltat, uralja a jövőt is. Aki uralja a jelent, uralja a múltat is.”), mind kisebb, mind nagyobb dolgokban. (Például azt tanítja, hogy a Párt találta fel a repülőgépet, holott a főhős úgy emlékszik, hogy gyermekkorában, még jóval a Párt előtt is voltak már, de a múlt évi gazdasági előrejelzéseket is a jelen állapothoz igazítják)

Angol Szocialista Párt
Mottó: „A háború béke, a szabadság szolgaság, a tudatlanság erő.” „Aki uralja a múltat, uralja a jövőt; Aki uralja a jelent, uralja a múltat is.” „Nagy Testvér szemmel tart.”
Adatok
Elnök	Nagy Testvér Emmanuel Goldstein (volt elnök)
Ideológia	Angol szocializmus (hivatalosan) Oligarchikus kollektivizmus (de facto) Nagy Testvérizmus (de facto)
Politikai elhelyezkedés	harmadik utas
Hivatalos színei	fekete, fehér, piros

A Nagy Testvérről senki nem tudja, hogy valójában létezik-e, de ő a Párt jelképe, eszköz arra, hogy az emberek a Pártra ne mint szervezetre, hanem rajta keresztül egy szinte mindenható emberre gondoljanak. (Példa erre a plakátszöveg: „Nagy Testvér szemmel tart!”) A Párt nagyon vigyáz arra, hogy uralma örökös legyen. Nem csinál senkiből mártírt. A politikai bűnösöket természetesen kivégzi, de előtte a foglyot annyira megtörik, hogy ő maga is elhiszi, hogy vétett a Párt ellen. A politikai foglyot „elgőzösítik”, vagyis likvidálása után visszamenőleg minden nyomát, képét megsemmisítik, és az iratokról a nevét eltávolítják. Gondosan felügyelik minden párttag gondolatait, a teleképeken át, sőt még gyermekeik által is (Minden gyermeket a Kémek elnevezésű mozgalomba tömörítenek, amely hasonlít az úttörőmozgalomhoz, és úgy nevelik, hogy gondolkodás nélkül feljelentsék a „gondolatbűnözőket”, akár saját szüleiket is. A nemi életet is kettészedik: „jószex” az érzelemmentes, pusztán gyermeknemzést szolgáló nemi élet, a másik véglet a „szexbűn”. A nyelv, az újbeszél is arra szolgál, hogy a nyelv csak a mindennapi gondolatcserére legyen alkalmas, politikai színezet nélkül (lásd: kacsabeszél)

A Párt folyamatosan háborúzik két nagy ellenfelének valamelyikével, Eurázsiával vagy Keletázsiával. Ha változik a politikai helyzet, az előző háború nyomait gondosan eltüntetik, újraírják a feljegyzéseket, minden létező nyomtatványt a jelenhez igazítva. A háború kizárólag a semleges területekért vagy az óceánon az úszó erődök között zajlik, kölcsönösen vigyáznak arra, hogy egymás területeit ne sértsék meg. A háború mindössze arra szolgál, hogy a népet folyamatosan a nyomor küszöbén tartsák, hogy ne legyen módjuk a Párt ellen szervezkedni. (Lehetséges például, hogy a Londonra eső rakétabombákat a Párt löveti ki, ezzel is háborús lázban tartva a lakosságot (bár mint annyi minden a regényben, ez sem derül ki egyértelműen)) A nép megfékezésének másik módja a naponta megtartott Két Perc Gyűlölet, vagy az évente egyszer megrendezett Gyűlölet Hete. Itt az emberek felgyülemlett gyűlöletüket élhetik ki az „ellenség” katonáin.

Van azonban egy a Párt ellen dolgozó titkos szervezet, a Testvériség. Vezetője Emmanuel Goldstein, célja a béke megteremtése és a Párt hatalmának megtörése. Hogy tényleg létezik-e ez a szervezet, illetve Goldstein él/élt-e valaha, az szintén nem derül ki, bár valószínűleg nem, hiszen ez is szerves része annak a jól kidolgozott világnak, amelyet a Párt hozott létre.

Külső hivatkozások

• Flag-Burning: a Detriment to the Oceanian Way, a satire by Alexander S. Peak
• Students for an Orwellian Society
• Flags of Ingsoc and Neo-Bolshevism at Flags of the World