Wikipédia

Anker Alfonz

(1925–1979) állattenyésztési genetikus
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. október 15.

Kismartoni Anker Alfonz (Budapest, 1925. augusztus 8.[5] – Kaposvár, 1979. november 1.[5]) állattenyésztő, genetikus.

Anker Alfonz
Született1925. augusztus 8.[1]
Budapest[2]
Elhunyt1979. november 1. (54 évesen)[3][4]
Kaposvár[4]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásagenetikus
IskoláiPesti Királyi Tudományegyetem (–1870, orvostudomány)
Sablon • Wikidata • Segítség

Régi katonacsalád leszármazottja. Nem szerzett mezőgazdasági diplomát. Ősei több generáción keresztül lótenyésztéssel foglalkozó szakemberek voltak. Apja kismartoni[6] Anker Sándor (Pozsonyszentgyörgy, 1898. május 29. – ?)[7] a komáromi méntelep parancsnoka volt. Édesanyja: Léderer Mária.[8]

Leánya: Anker Irma röplabdázó.

Anker család háza, a korábbi ménesbirtok része. Komárom, Igmándi utca

Élete

szerkesztés

Pályaválasztását meghatározták családi hagyományai, ő is méneskari tiszt szeretett volna lenni, de a világháború közbeszólt. Középiskolai tanulmányait a pécsi katonai főreáliskolában, felsőfokú tanulmányait a Ludovika Akadémián végezte el 1943. június 1. és 1944. november. 15. között. 1944-ben Körmenden huszárhadnaggyá avatták és a 6. újonckiképző huszárszázad állományában azonnal Németországba, Lüneburgba vezényelték. Németországban 1945. május 2-án angol hadifogságba esett, ahonnan több, büntetésekkel növelt szökési kísérlet után 1947 januárjában érkezett haza. Ezután 1948-ig a bécsi Spanyol Lovasiskolában lovagolt, s a lipicai fajta kutatásával foglalkozott. Az 1950-es években több ménesnél (Tata-Remeteségi Állami Ménescsikótelepen, mint törzskönyv-vezető, 1948–1952; az alagi tréningtelepen, 1952–1958 és a hortobágyi mátai ménesnél, 1958–1962) dolgozott, ahol származástani kutatásokat végzett, s új populációgenetikai eljárásokat dolgozott ki. Származástani kutatásokat végzett, az összes Magyarországon tenyésztett lófajtának visszakereste eredetét 1786-ig. A lótenyésztési ágazat átszervezése miatt Ohatra helyezték, ahol már mangalica, juh és tyúknemesítéssel foglalkozott. Rövid, tiszafüredi termelőszövetkezetben főállattenyésztő munkakörben eltöltött idő után 1962-ben Guba Sándor meghívta a Kaposvári Mezőgazdasági Felsőfokú Technikumba. Az 1968-tól már főiskolai rangú intézmény (majd később Kaposvári Egyetem) tudományos munkatársaként, itt dolgozott 1979-ig.

Jelentősége

szerkesztés

A lótenyésztéssel kapcsolatos kutatásokat sokáig kiemelkedő intenzitással végezte, mely családi örökség volt nála. Az öröklés, a küllem, a szaporítás, a rideg tartás (a hortobágyi kis nóniusz) kérdéseiről számos tanulmányt, sőt Genetika a lótenyésztésben címmel tankönyvet is írt hallgatóinak. Kiemelkedő jelentőségűek a juh, a baromfi- és a sertéstenyésztés területén elért eredményei is. Utóbbi ágazatban csak másfél évig dolgozott, de pl. a KA-HYB (kaposvári hibrid) sertés kitenyésztése 1968-tól elsősorban az ő érdeme.[9] E témában is közel ötven tanulmányt, cikket tett közzé. 1968-ban 12 termelőszövetkezet megalakította a Kaposvári Hibridsertést (KA-HYB) Tenyésztő és Értékesítő Közös Vállalatot, melynek igazgatóhelyetteseként irányította a gyakorlati megvalósítást. A hibridsertés előállításáról részletesen beszámolt a FEZ (Állattenyésztők Európai Szövetsége) versailles-i konferenciáján 1971-ben. Az Országos Fajtaminősítő Tanács 1972 novemberében „államilag elismert” fajtának nyilvánította a Ka-Hyb (Kaposvári Hibrid) elnevezésű sertést, amely 1973 elején – mint önálló fajta – a végleges állami elismerést is megkapta. Szorgalmazta a mangalica tenyésztésének vizsgálatát, fejlesztését, a köztenyésztésbe való visszahozását, amely ekkor nem ért célt. Ohati időszakában foglalkozott a juh gyapjúminőségének javítási, és a baromfiak tojásszaporulat-növelési kérdéseivel.

A postagalamb-tenyésztés gyermekkori kedves foglalatossága volt. E területen együtt dolgozott Kottek Károllyal, akivel már 1948 óta közös tenyészetet tartottak fenn. Anker a tenyésztés (populációgenetikai, hibridizációs vizsgálatokkal foglalkozott), Kottek a versenyeztetés szempontjait tartotta elsődlegesnek. Számos fajtát exportáltak nem csak Európa számos országába, hanem Amerikába és Kanadába is. E témában is száznál több tanulmányt írt, melyet Repülő keresztrejtvény című könyvében foglalt össze 1972-ben. Az Országos Galambászsport Szövetség tagja volt.

1976-ban Eötvös-díjjal tüntették ki.

Művei

szerkesztés
  • A KA-HYB sertéstenyésztő üzemek termelési eredményei (Budapest, 1972)
  • A repülő keresztrejtvény (a galamb tenyésztésről). Budapest, 1972. 2. kiadása 1996. Sajtó alá rend. Anker Irma.
  • A KA-HYB nemesítési metodikája. Kaposvár, 1973
  • A sertések genetikája, tenyésztési eljárások értékelése a hibridizáció tükrében. (A sertéshibridek szerepe a hústermelés fokozásában. Szerk. Mikolai Ferenc.) Gödöllő, 1977.

Emlékezete

szerkesztés

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ FamilySearch Historical Records
  2. ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. július 6.)
  3. ↑ Anker Alfonz, http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC00003/00326.htm
  4. ↑ a b FamilySearch Historical Records
  5. ↑ a b Kaposvári halotti anyakönyv 996/1979. számú bejegyzése. FamilySearch.org
  6. ↑ A család nemességét Anker Lipót ezredes (1863–1941), az egykori császári és királyi 16. Zita huszárezred világháború idején volt parancsnoka révén nyerte IV. Károly, Baden, 1917.január 25. nemesség és előnév adományozása K 19 - Király Személye Körüli Minisztérium Levéltára - Királyi könyvek - 73. kötet - 359. oldal
  7. ↑ Anker Sándor érettségi után a Wienerneustadti Katonai Akadémián tanult, melynek elvégzése után 1917-ben a Császári és Királyi 5. gróf Radetzky József Huszárezredhez került. Először a pótkeretnél, majd az I. világháború végéig a harctéren, részben az ezrednél, részben az I. Lovashadosztály roham-félezrednél teljesített szolgálatot. Több kitüntetést is kapott. A háború után áthelyezését kérte a méneskarhoz. Mezőhegyesre, utána Alagra került, ahonnan 1937-ben Komáromba helyezték. 1945 májusában a 11.750/1945 ME rendelettel felszámolták a méneskart. Anker Sándor ezredest leszerelték, de polgári kinevezettként tovább folytatta a Méntelep vezetését és emellett az Észak-Dunántúl általános állattenyésztési felügyeletét is ellátta. 1945-ben nyelvtudása révén tagja lett a Restitúciós Bizottságnak: hazahozatali kormánybiztosként a nyugatra került lovak felkutatását és hazahozatalát szervezte. A bizottságnak 1946 és 1948 között mintegy 2000 lovat sikerült hazahoznia. A bizottság visszahívása után a Tata-Remeteségi Csikótelep vezetője lett. Állásából 1951-ben mentették fel. Forrás: Radnainé Anker Erzsébet levele. Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Tata, 2004)Számadó Emese: A komáromi méntelep és az I. Osztályú Lovassági Laktanya 100 éve.
  8. ↑ Bene János – Szabó Péter: A Magyar Királyi Honvéd Huszár tisztikar 1938–1945. Nyíregyháza, 2003. 27. oldal. Itt apja nevét Anker Alfonzként említik, születési időpontját pedig az Életrajzi Lexikontól eltérően 1925. augusztus 8-ként adják meg.
  9. ↑ Ekkor négy alapvonalra épített Anker Alfonz: a svéd és angol nagyfehérre, valamint az angol és holland lapályra. Ez is jelzi, hogy a végtermék kifejezetten bacon-típusú volt. Idők múltával a tenyésztési program lényegesen összetettebbé vált. Lásd Fekete Lajos: Sertéstenyésztési kiállítások (lektor: Kovács József). In: Kecskés Sándor szerk.: Az országos mezőgazdasági kiállítások és vásárok története 1881–1990. (Budapest, 1996).

Források

szerkesztés
A lap eredeti címe: „https://hu.wiki.x.io/w/index.php?title=Anker_Alfonz&oldid=26522257”