Anthony Perkins

amerikai színész, rendező (1932-1992)
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. május 30.

Anthony Perkins (New York, 1932. április 4.Hollywood, Kalifornia, 1992. szeptember 12.) Golden Globe-díjas amerikai színész.

Anthony Perkins
Született1932. április 4.[1][2][3][4][5]
New York[6]
Elhunyt1992. szeptember 12. (60 évesen)[1][2][3][4][5]
Hollywood[7][8][9]
Állampolgárságaamerikai
HázastársaBerry Berenson (1973–1992)
Gyermekei
  • Elvis Perkins
  • Oz Perkins
SzüleiJanet Esselstyn Rane
Osgood Perkins
Foglalkozásaszínész
Iskolái
  • Columbia Egyetem
  • Rollins College
  • Brooks School
  • Buckingham Browne & Nichols School
Kitüntetéseicsillag a Hollywoodi Hírességek Sétányán
Halál oka

Magassága187 cm
Színészi pályafutása
Aktív évek1953–1992
Híres szerepeiNorman Bates (Psycho)
Műfajok
Díjai
Golden Globe-díjak
További díjak

A Wikimédia Commons tartalmaz Anthony Perkins témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Legismertebb szerepe Norman Bates az Alfred Hitchcock által rendezett Psycho (1960) című filmben.

Édesanyja Janet Esselstyn (leánykori nevén Rane), édesapja pedig Osgood Perkins, aki szintén színész volt.[10] 1942-ben, 5 évvel apja halála után Bostonba költözött. A Brooks School, a The Browne & Nichols School, a Columbia Egyetem és a Rollins College hallgatója is volt.[11]

Pályafutása

szerkesztés

Először 21 évesen debütált a The Actress című filmben. Második filmjéért, az 1956-ban bemutatott Szemben az erőszakkal című háborús filmdrámáért Golden Globe-díjat kapott az év új sztárja kategóriában és Oscar-díjra is jelölték.

Ezt követően három popzenei albumot adott ki 1957-ben és 1958-ban Tony Perkins néven.[12] 1958-ban Shirley Booth-szal és Shirley MacLaine-nel játszott együtt a Házasságszerző című filmben. Perkins színházban is dolgozott a Broadwayn, a Look Homeward, Angel című darabban nyújtott alakításáért a legjobb férfi főszereplőnek járó Tony-díjra jelölték. 1959-ben Audrey Hepburnnel játszott a Zöld palotákban.

1960-ban megkapta az Alfred Hitchcock által rendezett Psycho című horrorfilm főszerepét, amely újabb kritikai elismerést és nemzetközi hírnevet hozott a számára. A Szereti ön Brahmsot? című filmben nyújtott alakításáért elnyerte a legjobb színésznek járó díjat az 1961-es cannes-i filmfesztiválon.

Néhány évig Európában dolgozott, majd visszatért Amerikába, ahol szerepet kapott a Pretty Poison, majd A 22-es csapdája című filmekben. 1972-ben Paul Newmannel, Jacqueline Bisset-vel és Victoria Principallal játszott együtt a Roy Bean bíró élete és kora című vígjátékban. 1974-ben a Gyilkosság az Orient expresszen c. filmben számos híresség mellett szerepelt. 1979-ben forgatta pályafutása egyetlen sci-fi filmjét, A fekete lyukat.

1983-ban több mint 20 év után újra felvette Norman Bates szerepét a Psycho 2-ben, majd a harmadik és negyedik Psycho-filmben is.

Perkins 1992. szeptember 12-én hunyt el 1986-ban diagnosztizált AIDS-betegsége következtében fellépő tüdőgyulladásban, 60 éves korában.[13]

Magánélete

szerkesztés

Fiatalkorában homoszexuálisként élt olyan hírességekkel, mint Rudolf Nurejev balett-táncos, Tab Hunter és Nick Adams színészek, Christopher Makos képzőművész vagy Stephen Sondheim zeneszerző-szövegíró. 1973-ban Victoria Principallel, első női szexpartnerével élt együtt egy darabig, miután visszautasította Brigitte Bardot és Jane Fonda közeledését.[14] 1973-ban a fényképész Berry Berensont vette feleségül. Két fiuk született, Oz, aki szintén színész 1974, és Elvis, aki zenész lett, 1976 februárjában. Neje 2001. szeptember 11-én vesztette életét, a World Trade Centerbe csapódott két repülőgép egyikén utazva.

  • 1992 – Az erdei gyilkos
  • 1990 – Ma este harapok
  • 1990 – Psycho 4. – Ahogyan kezdődött
  • 1987 – Napóleon és Josephine sorozat
  • 1986 – Psycho 3.
  • 1984 – Rettegés Londonban
  • 1984 – Szenvedélyes bűnök
  • 1983 – Életfogytiglan
  • 1983 – Psycho 2.
  • 1983 – Dorian Gray bűnei
  • 1980 – 25 millió fontos váltságdíj
  • 1979 – Téli gyilkosságok
  • 1979 – A fekete lyuk
  • 1978 – A nyomorultak (Les Miserables); Javert felügyelő
  • 1975 – Mahogany
  • 1974 – Drága Molly
  • 1974 – Gyilkosság az Orient expresszen (Murder on the Orient Express); Hector Willard MacQueen
  • 1972 – Roy Bean bíró élete és kora
  • 1971 – Valaki az ajtó mögött
  • 1971 – A tizedik nap
  • 1970 – WUSA
  • 1970 – A 22-es csapdája (Catch 22); Tappman káplán
  • 1968 – Csinos kis méreg
  • 1966 – A botrány
  • 1964 - A bájos kis ostoba nő
  • 1962 – Kés a sebben
  • 1962 – Phaedra
  • 1962 – A per (Le procès); Josef K
  • 1961 – Szereti ön Brahmsot?
  • 1960 – Magas történet
  • 1960 – Psycho; Norman Bates
  • 1959 – Zöld paloták
  • 1959 – Az utolsó part
  • 1958 – Vágy a szilfák alatt
  • 1957 – Bádogcsillag
  • 1956 – Szemben az erőszakkal[15]
  • 1953 – The Actress
  1. a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Internet Broadway Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 11.)
  7. 1992. szeptember 13., 2022. október 16., Los Angeles Times, https://www.latimes.com/archives/la-xpm-1992-09-13-mn-1407-story.html
  8. 1992. szeptember 28., 2022. október 16., People, https://people.com/archive/one-final-mystery-vol-38-no-13/
  9. 2010. szeptember 28., https://www.nytimes.com/1992/09/16/arts/anthony-perkins-s-wife-tells-of-2-years-of-secrecy.html, The New York Times, 1992. szeptember 16., https://web.archive.org/web/20100928110506/nytimes.com/1992/09/16/arts/anthony-perkins-s-wife-tells-of-2-years-of-secrecy.html, 2022. október 16.
  10. Osgood Perkins, stage star, dies; Stricken after premiere of Susan and God, in Which He Was Leading Man. The New York Times, 1937. szeptember 22. (Hozzáférés: 2011. június 16.)
  11. Anthony Perkins Biography. Yahoo! Movies. (Hozzáférés: 2007. június 18.)
  12. Anthony Perkins. AllMusic. (Hozzáférés: 2011. június 16.)
  13. Berry Berenson. The Guardian, 2011. szeptember 14. (Hozzáférés: 2011. június 16.)
  14. Anthony Perkins utolsó fotója. [2016. július 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. június 14.)
  15. Szemben az erőszakkal. iszdb.hu. (Hozzáférés: 2020. augusztus 20.)

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Anthony Perkins című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

szerkesztés