Antonio Maria Abbatini
Antonio Maria Abbatini (Città di Castello, 1595. január 26. – Città di Castello, 1679. március 15.)[1] itáliai barokk zeneszerző.
| Antonio Maria Abbatini | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1595. január 26. Città di Castello,  Pápai Állam |
| Elhunyt | 1679. március 15. (84 évesen) Città di Castello, Pápai Állam |
| Pályafutás | |
| Műfajok | opera, egyházi zene |
| Híres dal | Dal male al bene |
| Tevékenység | zeneszerző, maestro di cappella, zenetanár |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életpályája
szerkesztésMaestro di cappella volt a római lateráni bazilikában (1626–28) és az Il Gesù templomban (1628), később az orvietói katedrálisban (1633), majd ismét különböző római templomokban (Santa Maria Maggiore, 1640–46, 1649–57, 1672–77; San Lorenzo in Damaso, 1646–49;[2] San Luigi dei Francesi).[1]
A Santa Maria Maggioréban fiú szopránokat oktatott. Tagja volt az 1585-ben alapított Santa Cecilia-kongregációnak, a világ egyik legrégebbi zeneakadémiája, az Accademia Nazionale di Santa Cecilia elődjének.[1] Az 1660-as években Rómában már saját akadémiát vezetett, amelynek tagjai havonta találkoztak, zeneelméletről és zeneszerzésről vitatkoztak[1] és madrigálokat énekeltek.[3] A szerzeményeket egyik tanítványa, Domenico del Pane két (vagy több) kötetben jelentette meg (a másodikat 1678-ban).[3]
Abbatini egy 1667 körül Sebastiano Baldini irodalmárnak írt levelében található költeményében arról panaszkodik, hogy egykor jobban megbecsülték a zeneoktatást.[4][5]
Élete végén szülővárosa katedrálisában dolgozott.[1]
Művei
szerkesztésAbbatini szerezte az egyik korai komikus opera, a Dal male il bene első és harmadik felvonásának zenéjét – a második felvonásét Marco Marazzoli készítette el. A librettót Giulio Rospigliosi, a későbbi IX. Kelemen pápa (1667–69) írta.[2] A romantikus-komikus operát, amelyben két szerelmespár talál egymásra különféle viszontagságok után a római Palazzo Barberieni színházban mutatták be 1653-ban.[6]
Abbatini két további operát írt: Ione (Bécs, 1664) és La comica del cielo, ovvero La Baltasara (Róma, 1668). Legalább hat kötetnyi polifón, illetve szóló hangra készült egyházi zenét szerzett,[2] ebből négy kötetet tesznek ki zsoltárjai.[1] Írt még antifónákat (huszonnégy énekhangra) és három kis misét is.[1] Művei szerepelnek egy 1644-es gregoriángyűjteményben.[2]
VIII. Orbán a pápai himnusz újrakomponálására kérte, de ő nem vállalta a megbízást, mivel nem tartotta magát méltónak arra, hogy Palestrina művéhez hozzányúljon.[1]
Öt kötetnyi motettát[1] – köztük világi énekeket[2] – és tizennégy zenei leckét is írt.[2]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b c d e f g h i Abbatini, Antonio Maria (magyar nyelven) (DOC). baroque.hu. (Hozzáférés: 2011. november 13.)
- ↑ a b c d e f szerk.: Don Michael Randel: The Harvard Biographical Dictionary of Music (angol nyelven). Cambridge: Harvard University Press, 1. o. (1996). ISBN 9780674372993
- ↑ a b szerk.: Tim Carter; John Butt: The Cambridge History of Seventeenth-Century Music (angol nyelven). Cambridge: Cambridge University Press, 422. o.. DOI: 10.2277/0521792738 (2005). ISBN 9780521792738
- ↑ Bianconi, Lorenzo. Music in the Seventeenth Century (angol nyelven). Cambridge: Cambridge University Press, 86. o.. DOI: 10.1017/CBO9780511586132 (1987). ISBN 9780521262903
- ↑ szerk.: Thomas Christensen: The Cambridge History of Western Music Theory (angol nyelven). Cambridge: Cambridge University Press, 407. o.. DOI: 10.2277/0521623715 (2002). ISBN 9780521623711
- ↑ Donald J. Grout; Hermine Weigel Williams. A Short History of Opera (angol nyelven). New York: Columbia University Press, 77. o. (2003). ISBN 9780231119580
