Anucsinói járás

Anucsinói járás (Анучинский район) járás Oroszország Tengermelléki határterületén, székhelye Anucsino község. Területe 3841 km², lakossága 15,9 ezer fő (2005), népsűrűsége 4,2 fő/km², ezzel a Tengermellék sűrűn lakott délnyugati részének legritkábban lakott járása. Vlagyivosztoktól a járási székhely közúton és vasúton egyaránt mintegy 240 km-re található északkeletre. 28 lakott települése 7 községet alkot.

Anucsinói járás
Az Anucsinói járás címere Az Anucsinói járás zászlaja
Közigazgatás
Ország	Oroszország
Terület	Tengermelléki határterület
Székhely	Anucsino
Népesség
Teljes népesség	12 391 fő (2023)
Földrajzi adatok
Terület	3885,45 km²
Időzóna	UTC+10
Elhelyezkedése
Anucsinói járás Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 43° 59′, k. h. 133° 07′43.98333333, 133.11666667
Elhelyezkedése
Anucsinói járás weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Anucsinói járás témájú médiaállományokat.

A járás déli részén a Szihote-Aliny, északon a Szinyij-hegység tajgával borított vonulatai húzódnak. A terület 87%-át (mintegy 3300 km²-t) erdő borítja. Az Arszenyevka (Daubihe/Taupiho)-folyó völgyében találjuk a legtöbb települést (Vinogradovka, Szmolnoje, Novogorgyejevka). Arszenyjev városa a járás északi határánál fekszik, de közigazgatásilag nem tartozik hozzá.

Történelem

A terület a paraszti kolonizáció során népesült be a 19. század végén. Anucsinót 1880-ban alapították, nevét D.G. Anucsinról, Kelet-Szibéria utolsó kormányzójáról kapta. 1918–1922 között a vidék a partizánmozgalom egyik központja volt (főként Jelovka és Muravjovka környékén, ahol Gavriil Sevcsenko partizánosztagainak bázisa volt). A járás 1935. március 23-án alakult meg. A második világháborúban 1500 anucsinói járásbeli vett részt, 1/3 részük elesett. Az 1950-es években fellendült a rizstermesztés a Daubihinszkij (később: Zsemcsuzsina) szovhoz révén, majd 1961-től a Zseny-seny szovhoz tette ismertté a járás nevét.

Népesség

• 1989-ben 18 187 lakosa volt.
• 2002-ben 16 010 lakosa volt.
• 2010-ben 14 615 lakosa volt.

Gazdaság

A járás gazdaságában a mező- és erdőgazdálkodás tölt be vezető szerepet. 1998-ban 6 kolhoz és 24 parasztgazdaság működött területén. A növénytermesztés (árpa, burgonya, rizs, szója) az Arszenyevka völgyébe összpontosul. A területen nagy jelentősége van a zseny-seny v. ginszeng gyűjtésének (az erre specializálódott Zseny-seny szovhoz 1961-ben alakult és a Tengermellék legsikeresebb gazdaságainak egyikévé vált). Kisebb mértékű szénkitermelés folyik Novopokrovszkij környékén. A geológiai kutatások feltártak arany- és tantálkészleteket is. A járásban az idegenforgalom céljait egyetlen hegyvidéki üdülőkomplexum, az Alfej (korábban Junoszty) szolgálja.

Látnivalók

A járásban 55 archeológiai lelőhely található, melyek közül talán a legismertebb a Sekljajevszkoje gorogyiscse (13. sz.-i település romjai), valamint a Kruglaja szopka. Számos természetvédelmi területe az usszuri tajga élővilágát őrzi, legjelentősebb a Tyihij vidrarezervátum, mely 230 km²-en elterülő, tavakkal átszőtt élőhely, 1957 óta védett. Meg kell említeni még a védett tiszafaligetet, valamint a Kazjonnoje és Orehovoje-tavakat, melyeket mint a lótusz termőhelyeit, 1983-ban nyilvánítottak védetté.

További információk

• Általános információk (oroszul)
• Információk a járási közigazgatás honlapjáról (oroszul) Archiválva 2007. szeptember 27-i dátummal a Wayback Machine-ben

Források

• Всероссийская перепись населения 2002 года. Национальный состав населения по регионам России. Демоскоп Weekly.
• A 2010-es népszámlálás adatai: http://www.gks.ru/free_doc/new_site/perepis2010/croc/perepis_itogi1612.htm Archiválva 2016. március 25-i dátummal a Wayback Machine-ben