Aralkum
Az Aralkum a közelmúltban, emberi tevékenység miatt keletkezett sós sivatag, ami az Aral-tó egykori területét foglalja el, azoktól keletre és déli irányban fekszik, Üzbegisztán és Kazahsztán területén.
Aralkum | |
Az Aralkum az Aral-tó maradványaival (2008) | |
Közigazgatás | |
Ország(ok) | Üzbegisztán / Kazahsztán |
Legnagyobb település | Aral |
Népesség | |
Teljes népesség | ismeretlen |
Aral népessége | ismeretlen |
Földrajzi adatok | |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 45° 00′, k. h. 60° 30′45.000000°N 60.500000°EKoordináták: é. sz. 45° 00′, k. h. 60° 30′45.000000°N 60.500000°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Aralkum témájú médiaállományokat. |
Története
szerkesztésBár az Aral-tó vízszintje az idők során gyakran változott, de a vízszint drasztikus csökkenése és a tó területének zsugorodása az egykori Szovjetunió kiterjedt öntözési törekvéseinek következménye a régióban az 1930-as évek óta, mivel a tóba befolyó víz mennyisége emiatt erősen lecsökkent.
Bár az Aral-tó vízszintje és területe már az 1960-as évek óta feltűnően csökkenni kezdett, az öntözéshez tartozó csatornák építése tovább folytatódott. Ahogy a tóba friss vizet szállító vizeket elterelték, a tó vize sósabbá vált.
Az 1960-as évek óta az Aral-tó területe 80%-kal, a befolyó víz mennyisége 90%-kal csökkent.
Leírása
szerkesztésAz Aralkum homokja sós mocsár, amely finoman eloszlatott sókőzetekből, és alkálifém-telepek maradványából áll, amely az öntözött területekről mosódott a medencébe.
A terület kiszáradásával és a tó mérséklő hatásának megszűnésével az éghajlat szélsőségesebbé vált. A levegő belégzése a porviharok miatt egészségtelen, a gyermekhalandóság és a légzőszervi megbetegedések aránya kiugróan magas.
Az Aralkum különlegessége a sivatagban álló rozsdás, szárazra került hajóroncsok, az elhagyott települések és halfeldolgozó üzemek.
Kapcsolódó szócikkek
szerkesztésForrások
szerkesztés- Alastair Bonnett: Unruly Places - Lost Spaces, Secret Cities, Houghton Mifflin Harcourt, 2014
További információk
szerkesztés- Siegmar-W. Breckle: Combating desertification and rehabilitation of the salt deserts in the region at the Aral Sea Archiválva 2010. március 5-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Walter Wucherer: Primary succession on the dry sea floor of the Aral Sea
- René Létolle, Monique Mainguet: Der Aralsee. Eine ökologische Katastrophe. Springer Verlag, Berlin, Heidelberg 1996, ISBN 978-3540587309
- Christian Opp: Vom Aralsee zur Aralkum: Ursachen, Wirkungen und Folgen des Aralsee-Syndroms. In: Glaser, R. & K. Kremb (Hrsg.): Asien. (Reihe Planet Erde) Wiss. Buchgesellschaft Darmstadt 2007, S. 90-100