Aralkum

sós sivatag
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2021. december 27.

Az Aralkum a közelmúltban, emberi tevékenység miatt keletkezett sós sivatag, ami az Aral-tó egykori területét foglalja el, azoktól keletre és déli irányban fekszik, Üzbegisztán és Kazahsztán területén.

Aralkum
Az Aralkum az Aral-tó maradványaival (2008)
Az Aralkum az Aral-tó maradványaival (2008)
Közigazgatás
Ország(ok)Üzbegisztán / Kazahsztán
Legnagyobb településAral
Népesség
Teljes népességismeretlen
Aral népességeismeretlen
Földrajzi adatok
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 00′, k. h. 60° 30′45.000000°N 60.500000°EKoordináták: é. sz. 45° 00′, k. h. 60° 30′45.000000°N 60.500000°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Aralkum témájú médiaállományokat.

Története

szerkesztés
 
A valamikori Aral-tó egykori területe (Üzbegisztán, 2004)

Bár az Aral-tó vízszintje az idők során gyakran változott, de a vízszint drasztikus csökkenése és a tó területének zsugorodása az egykori Szovjetunió kiterjedt öntözési törekvéseinek következménye a régióban az 1930-as évek óta, mivel a tóba befolyó víz mennyisége emiatt erősen lecsökkent.

Bár az Aral-tó vízszintje és területe már az 1960-as évek óta feltűnően csökkenni kezdett, az öntözéshez tartozó csatornák építése tovább folytatódott. Ahogy a tóba friss vizet szállító vizeket elterelték, a tó vize sósabbá vált.

Az 1960-as évek óta az Aral-tó területe 80%-kal, a befolyó víz mennyisége 90%-kal csökkent.

Az Aralkum homokja sós mocsár, amely finoman eloszlatott sókőzetekből, és alkálifém-telepek maradványából áll, amely az öntözött területekről mosódott a medencébe.

A terület kiszáradásával és a tó mérséklő hatásának megszűnésével az éghajlat szélsőségesebbé vált. A levegő belégzése a porviharok miatt egészségtelen, a gyermekhalandóság és a légzőszervi megbetegedések aránya kiugróan magas.

Az Aralkum különlegessége a sivatagban álló rozsdás, szárazra került hajóroncsok, az elhagyott települések és halfeldolgozó üzemek.

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés
  • Alastair Bonnett: Unruly Places - Lost Spaces, Secret Cities, Houghton Mifflin Harcourt, 2014

További információk

szerkesztés