Arany(III)-klorid
Arany(III)-klorid | |
Arany(III)-klorid oldat | |
IUPAC-név | Arany(III)-klorid |
Más nevek | Auri-klorid, arany-triklorid |
Kémiai azonosítók | |
---|---|
CAS-szám | 13453-07-1 |
RTECS szám | MD5420000 (vízmentes) |
Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
Kémiai képlet | AuCl3 (Au2Cl6 formában létezik) |
Moláris tömeg | 303,325 g/mol (vízmentes) |
Megjelenés | Vörös, kristályos, szilárd |
Sűrűség | 3,9 g/cm³ (szilárd)[1] |
Olvadáspont | 254 °C[1] (bomlás) |
Oldhatóság (vízben) | 680 g/l (20 °C)[1] |
Kristályszerkezet | |
Kristályszerkezet | monoklin |
Koordinációs geometria |
Négyzetes planáris |
Veszélyek | |
Főbb veszélyek | Maró (C)[1] |
R mondatok | R34[1] |
S mondatok | S26, S36/37/39[1] |
Rokon vegyületek | |
Azonos kation | Arany(III)-fluorid Arany(III)-bromid |
Azonos anion | Arany(I)-klorid Ezüst(I)-klorid Platina(II)-klorid Higany(II)-klorid |
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. |
Az arany(III)-klorid az arany klórral alkotott vegyülete, kloridja. Vörösesbarna színű, kristályos vegyület. Erősen higroszkópos. Oldható vízben, alkoholban és éterben. Dimer Au2Cl6 molekulákból épül fel. A bőrt irritálja, égető érzést okoz. Bíborvörös foltot okoz a bőrön, ez kolloid arany kiválásával magyarázható.
Kémiai tulajdonságai
szerkesztésA vizes oldata hidrolizál. Ha a hidrolízis során vizet vesz fel, egy halogenokomplex vegyületté alakul.
Ha sósavat adnak hozzá, sárga színű hidrogén-tetrakloro-aurát(III) képződik belőle. Ez a vegyület gyenge egybázisú savként viselkedik. A legfontosabb sója a kálium-tetrakloro-aurát(III) (K[AuCl4]).
Előállítása
szerkesztésAranyfüst és klór reakciójával állítják elő 200 °C-on. Ennél magasabb hőmérsékleten nem állítható elő, mert a vegyület elbomlik.
Felhasználása
szerkesztésPigmentként alkalmazzák a kerámia-és porcelángyártásban. Felhasználják még rubinüveg készítésére, illetve az árnyalatok kidomborítására a fényképészetben.
Források
szerkesztés- Erdey-Grúz Tibor: Vegyszerismeret
- Nyilasi János: Szervetlen kémia
- Bodor Endre: Szervetlen kémia I.