Arany Bálint

gépészmérnök
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. július 18.

Arany Bálint (Rinyaújlak, 1901. február 28.Budapest, 1987. november 24.) magyar gépészmérnök, a Magyar Közösség munkájában való részvételéért koncepciós perben elítélték.

Arany Bálint
Arany Bálint emléktáblája egykori lakhelyén, az Abonyi utca 6. szám alatt
Arany Bálint emléktáblája egykori lakhelyén, az Abonyi utca 6. szám alatt
Született1901. február 28.
Rinyaújlak
Elhunyt1987. november 24. (86 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásagépészmérnök, politikus
SírhelyeRákospalotai köztemető
A Wikimédia Commons tartalmaz Arany Bálint témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Egy négygyermekes családból származott. Arany János költő egyenesági leszármazottja. A csurgói református gimnáziumban érettségizett. A budapesti műegyetemen szerzett gépészmérnöki diplomát 1925-ben. A Svéd Golyóscsapágy Rt. (SKF) alkalmazta 1929-ben. Mint tervezőmérnöknek jelentős szerepe volt a golyóscsapágyak magyarországi elterjesztésében. 1935-ben feleségül vette Köpeczy Ilonát.

A második világháború idején a németellenes tevékenységet folytató Magyar Közösség tagja volt. Része volt a Turul Könyvkiadó és a Magyar Út című hetilap anyagi megalapozásában és fejlesztésében. 1945-től az FKGP központjában dolgozott szervezőtitkárként. 1946 decemberében letartóztatták a Magyar Köztársaság és a demokratikus rendszer megdöntésére szervezett összeesküvés vádjával. A koncepciós perben előbb életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, majd az ítéletet 12 évi fegyházbüntetésre változtatták. 1956 szeptemberében szabadult, jogilag rehabilitálták, folytatta mérnöki munkáját, de rendőri zaklatások kísérték élete végéig. Könyve Koronatanú (Emlékirat 1945–57) címmel jelent meg 1990-ben Budapesten.

További információk

szerkesztés

A koronatanú (történelmi dokumentumfilm)