Arapaima

csontoshal-faj
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. szeptember 17.

Az arapaima más néven pirarucu (kiejtve piráruku)[1] (Arapaima gigas) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának elefánthalak (Osteoglossiformes) rendjébe, ezen belül az Arapaimidae családjába tartozó faj. Az arapaiama élő kövület és nemének a típusfaja.

Arapaima
Kifejlett példány
Kifejlett példány
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Osteoglossomorpha
Rend: Elefánthalak (Osteoglossiformes)
Alrend: Osteoglossoidei
Család: Arapaimidae
Nem: Arapaima
J. P. Müller, 1843
Faj: A. gigas
Tudományos név
Arapaima gigas
(Schinz, 1822)
Szinonimák

  • Arapaema gigas (Schinz, 1822)
  • Arapaima gigas (Cuvier, 1829)
  • Sudis gigas Cuvier, 1829
  • Sudis gigas Schinz, 1822
  • Sudis pirarucu Spix & Agassiz, 1829
  • Vastres agassizii (non Valenciennes, 1847)
  • Vastres arapaima Valenciennes, 1847
  • Vastres cuvieri Valenciennes, 1847
  • Vastres mapae (non Valenciennes, 1847)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Arapaima témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Arapaima témájú médiaállományokat és Arapaima témájú kategóriát.

Arapaima a pekingi állatkert akváriumában

Előfordulása

szerkesztés

Dél-Amerika folyóiban honos, elterjedési területe Brazíliától Kolumbiáig tart. A sekélyebb vizek lakója.

Megjelenése

szerkesztés

Az arapaima kopoltyúja mellett úszóhólyaggal is lélegzik. Az egyik legnagyobb édesvízi hal. Általában 2-3 méteresre is megnő, testtömege eléri a 135 kilogrammot. Méretéről sokat fabuláznak a helyiek. Néha eléri a 4,5 méter hosszúságot és a 200 kilogrammos testtömeget. A tudósok által eddig tanulmányozott legnagyobb példány hossza azonban nem haladta meg a három métert és 135 kilogrammot nyomott. Külsejét tekintve rendkívül hasonlít a csukára: hosszú, henger alakú testén a pikkelyek a farokúszója felé egyre sűrűbbek, kisméretű feje feltűnően lapos. Teste zöldes, bár a farok résznél inkább vöröses árnyalatú.

Életmódja

szerkesztés

Az arapaima mindenevő hal, gyakorlatilag mindent befal, ami a szája elé kerül. Fő táplálékát az élőhelyéül szolgáló vizekben nagy mennyiségben előforduló halak alkotják. Elfogyasztja azonban még a csigákat, a férgeket, az édesvízi rákokat, a békákat is, valamint vízi teknősökre és kígyókra, úgyszintén rátámad. További tápláléka a vízbe hullott növények és gyümölcsök is. Kopoltyúit részben arra használja, hogy a vízből kiszűrje és a gyomrába továbbítsa a planktont és a vízben lebegő hasznosítható szerves anyagokat. Az arapaima elviseli a szennyezett és a trópusi hőség miatt sokszor oxigénszegény vizet is. Körülbelül negyedóránként kidugja a fejét a vízből, hogy levegőt vegyen. A nagy úszóhólyagja tüdőszerű szervvé fejlődött és a rendkívül finom véredényrendszerében sűrű a hajszálérhálózat. Levegővételkor az úszóhólyagból jut be az oxigén a vérébe.

Szaporodása

szerkesztés

Április, május környékén, amikor a folyók megáradnak, és elöntik a környező erdőket, az arapaima a sekélyebb vizek felé veszi útját. A homokos mederben 20 centiméter mély, 50 centiméter átmérőjű fészkeket ás, ezekbe rakja 3-6 milliméter átmérőjű ikrákat. Alig 5 nap elteltével kikelnek a körülbelül 1 centiméter hosszú utódok. Az ivadékok a hím feje közelében úszkálnak, így könnyebb ellátni védelmüket a ragadozó halakkal szemben.

Természetvédelmi állapota

szerkesztés

A húsáért való vadászata fenyegeti, ezért az IUCN vörös listáján a sebezhető kategóriában szerepel és emiatt számos helyen a horgászata tilos.

  1. Az édesvizi szörnyek című dokumentum filmsorozat alapján.
  • A Világ állatai A dél-amerikai pampák és folyók állatvilága című kötete.
  • Charlie Bood: A természet csodái. Interprint KFT 1988. ISBN 963-02-6140-5
  • Ferraris, C.J. Jr., 2003. Arapaimatidae (Bonytongues). p. 31. In R.E. Reis, S.O. Kullander and C.J. Ferraris, Jr. (eds.) Checklist of the Freshwater Fishes of South and Central America. Porto Alegre: EDIPUCRS, Brasil.

További információk

szerkesztés

Internetes leírások az arapaimáról

szerkesztés