Pókhálós bojtorján

Pókhálós bojtorján
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Zárvatermők (Magnoliophyta);
Csoport:	Valódi kétszikűek (eudicots);
Csoport:	Asteridae;
Csoport:	Euasterids II;
Rend:	Fészkesvirágzatúak (Asterales);
Család:	Őszirózsafélék (Asteraceae);
Alcsalád:	Katángformák (Cichorioideae);
Nemzetség-; csoport:	Cynareae;
Alnemzetség-; csoport:	Carduinae;
Nemzetség:	Arctium;
Faj:	A. tomentosum;
Tudományos név
	Arctium tomentosum; Mill.
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Pókhálós bojtorján témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Pókhálós bojtorján témájú médiaállományokat és Pókhálós bojtorján témájú kategóriát.

A pókhálós bojtorján (Arctium tomentosum) az őszirózsafélék családjába, a katángformák alcsaládjába, a bojtorján nemzetségbe tartozó növényfaj. Közép-Ázsiában, Kínában és Szibériában, valamint Európa nagy részén (kivétel a Brit-szigetek),^[1] Magyarországon is parlagokon, ártereken, nitrogénben gazdag talajon fordul elő, 1500 méteres tengerszint feletti magasságig; középhegységeinkben és a Dunántúlon gyakoribb.

Leírás

60–120 cm-esre megnövő felálló, elágazó szárú kétéves növény. Vastag karógyökere van. Szára hengeres. A levelek nagy méretűek, nyelesek, szíves-tojásdadok, szélük fogazott. Fonákjuk szürkesfehéren molyhos. A tőlevelek nyele sokszor vörös színű, belül tömör bélszövetű. Július-szeptember között virágzik. Sátorozó bogernyőben nyíló fészekvirágzatában a gömbös-tojásdad fészkek átmérője 1,5–3 cm, a csöves virágok bíborszínűek, a nyelves sugárvirágok hiányoznak. A fészek örve tömötten pókhálós szőrű (innen a magyar elnevezés). Kaszattermése van. A fészekpikkelyek horogszerűen visszahajló csúcsai az állatok szőrébe, ruházatba kapaszkodik, ezzel segítve a terjedést.

Hatóanyagai

Cserző anyagok, illóolaj, inulin, keserűanyag, nyálka, poliacetilén, tanninsav, zsírosolaj.^[2] A közönséges bojtorjánt és a kis bojtorjánt is felhasználják a hatóanyagok kinyerésére.^[3]

Alkalmazása

diaforetikum (izzasztó szer)
dyspepsia (rossz emésztésben)

Külsőleg fejbőr-regeneráló hatású.^[4]

Képek

Keila (Észtország)

Bonn mellett (Németország)

Termései és magvai a toulouse-i múzeumban

Jegyzetek

↑ Germplasm Resources Information Network (GRIN), 2010. május 5. [2011. április 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. július 2.)
↑ Liber Herbarum Minor
↑ Ingrid Schönfelder – Peter Schönfelder: Gyógynövényhatározó. 2001. ISBN 963 684 124 1
↑ Gyógynövényismeret (Természetvédelmi mérnöki BSc)

Források

Bertram Münker: Közép-Európa vadvirágai. Budapest: Magyar Könyvklub. 1998. = Természetkalauz, ISBN 963 548 672 3

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[grin-1] Germplasm Resources Information Network (GRIN), 2010. május 5. [2011. április 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. július 2.)

[2] Liber Herbarum Minor

[3] Ingrid Schönfelder – Peter Schönfelder: Gyógynövényhatározó. 2001. ISBN 963 684 124 1

[4] Gyógynövényismeret (Természetvédelmi mérnöki BSc)

[1]

[2]

[3]

[4]