Aron Pumnul

Román akadémikus, forradalmár, nyelvész, filológus és irodalomtörténész.
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2022. január 13.

Aron Pumnul (Kucsuláta, 1818. november 27.Csernovic, 1866. január 24.) román nyelvész.

Aron Pumnul
Született1818. november 27.
Kucsuláta
Elhunyt1866. január 24. (47 évesen)
Csernovic
Állampolgárságaosztrák[1]
Nemzetiségeromán
Foglalkozása
  • nyelvész
  • filológus
  • tanár
  • történész
  • forradalmár
SírhelyeCsernyivci
A Wikimédia Commons tartalmaz Aron Pumnul témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
emléktáblája a Báthory István Elméleti Líceum falán

Parasztcsaládban született. Az elemi iskolát Székelyudvarhelyen, a gimnáziumot Balázsfalván és Kolozsváron végezte. Ezután Bécsben a Szent Barbara görögkatolikus papi szemináriumba járt és közben Kant filozófiáját tanulmányozta. 1846-tól Balázsfalván a filozófia tanára. Munkatársa volt Cipariu Organulu Luminariei című folyóiratának. 1848 tavaszán ő fogalmazta a fölhívást az első balázsfalvi gyűlésre. A nagyszebeni Román Nemzeti Komité tagja. Bem seregének bevonulása után a magyar hatóságok elfogták. Halálra ítélték, de sikerült megszöknie és előbb Havasalföldre, majd Moldván keresztül Csernovicba menekült. Itt Eudoxiu Hurmuzaki segítségével előbb a Bucovina című folyóirat szerkesztője, majd a román gimnáziumban a román nyelv tanára lett. Tanította Mihai Eminescut.

Munkássága

szerkesztés

A bukovinai román nemzeti mozgalom felélesztője. Ő vezette be Bukovinában a latin betűs írást. Kezdetben a latinista iskola híve volt, később azonban az eszményi nyelvállapotot a parasztság által beszélt román nyelvben találta meg. Küzdött a neologizmusok bevezetése ellen. Az általa kialakított fonetikus helyesírásban a beszélt nyelvhez hű hangjelölést diakritikus jellekkel oldotta meg. 1860-ban a nagyszebeni kormánybizottságban Cipariu tiltakozása miatt sikertelenül próbálta meg Erdélyben is hivatalossá tenni rendszerét. Nézetei általános elutasításra találtak, csak Bukovinában alakult ki tanítványi köre.

  • Convorbire între un tată și-ntre fiul lui asupra limbei și literelor romînești. Cernăuți, 1850.
  • Lepturariu rumînesc. I-IV. Vieanna, 1862–65.
  • Grammatik der rumänischen Sprache für Mittelschulen. Wien, 1864.