Wikipédia

Artur Malawski

lengyel zeneszerző, zenepedagógus és karmester
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. július 4.

Artur Malawski (Przemyśl, 1904. július 4. – Krakkó, 1957. december 26.) lengyel zeneszerző, zenepedagógus és karmester volt.

Artur Malawski
Életrajzi adatok
Született1904. július 4.
Przemyśl, Kárpátaljai vajdaság, Lengyelország
Származáslengyel
Állampolgárságalengyel
Elhunyt1957. december 26.
(53 évesen)
Krakkó, Kis-lengyelországi vajdaság, Lengyelország
SírhelyRakowicki temető
Pályafutás
Tevékenységzeneszerző, karmester, zenepedagógus
Műfajokszimfonikus művek, kamaraművek,
szóló hangszerre írt darabok
Hangszerhegedű
Híres műveiGorál triptichon
2. „Drámai” szimfónia
Hungaria 1956
DíjakWork Flag Order, 2nd class
IPI névazonosító00019227001
A Wikimédia Commons tartalmaz Artur Malawski témájú médiaállományokat.

Élete, pályája

szerkesztés

Artur Malawski 1904. július 4-én született a Kárpátaljai vajdaságban fekvő Przemyślben. Nyolcéves korában kezdett hegedűt tanulni szülővárosában. 1920-1928 között a krakkói Zenei Társaság konzervatóriumában (ma: Krakkói Zeneakadémia) folytatta hegedű tanulmányait, Jan Chmielewski osztályában. Zeneelméletet Bernardino Rizzinél tanult. 1928-tól 1936-ig hegedűt és zeneelméletet tanított a krakkói Konzervatóriumban, 1929-1930-ban hegedűjátékot a katowicei zeneiskolában, 1930-1932 között pedig a Női Oktatók Szemináriumában.

1927 és 1933 között hangversenyeket adott Krakkóban és más lengyel városokban, valamint a Lengyel Rádióban; bal kezének sérülése miatt azonban le kellett mondania a virtuóz karrierről.

Ő volt az egyik alapítója Krakkóban a Fiatal Muzsikusok Társaságának (1932). 1936-ban beiratkozott a varsói Konzervatóriumba és zeneszerzést tanult Kazimierz Sikorskinál, illetve karmesteri ismereteket Walerian Bierdiajewnél. 1939-ben szerezte meg diplomáját, zeneszerzésből kitüntetéssel. A II. világháború kitörése után Włodzimierz Wołyńskiba költözött, ahol az ottani ukrán színház kórusát és zenekarát vezette.

1940-ben hegedűt és kamarazenét tanított a ternopili zeneiskolában. 1941-ben Lwówba, majd Lublinba költözött. Itt 1944-ig magántanárként hegedűt oktatott, és koncerteket szervezett a lengyel közönség számára. 1945-től ismét zeneszerzést és karmesterséget tanult a krakkói Állami Zeneművészeti Főiskolán, ahol 1951-1952-ben ő vezette az ének tanszak opera szekcióját.

1950-től 1954-ig vezénylést tanult a katowicei Állami Zeneművészeti Főiskolán (ma: Karol Szymanowski Zeneakadémia), ahol 1955-ben docensi kinevezést kapott.

1945 és 1957 között alkalmanként karmesterként is fellépett. 1948-ban Szimfonikus etűdök című, zongorára és zenekarra írt kompozíciójával[1] sikert aratott Amszterdamban, az International Society of Contemporary Music (Nemzetközi Kortárs Zenei Társaság) fesztiválján.

1945 és 1948 között részt vett a lengyel Kulturális és Művészeti Minisztérium Felsőoktatási Programbizottságának munkájában. 1946-tól tagja volt a Lengyel Kortárs Zenei Társaság igazgatótanácsának, 1948-1951 között, illetve 1957-ben pedig ő volt az elnöke. 1951 és 1954 között a Lengyel Zeneszerzők Egyesületének vezetőségi tagja volt.

1957. december 26-án hunyt el, 53 évesen. Hamvai a Krakkó óvárosában fekvő Rakowicki temető díszsírkertjében nyugszanak.[2]

Díjak, elismerések

szerkesztés
  • 1928 – I. díj a krakkói Konzervatórium Towarzystwo Bratniej Pomocy Uczniów nevű egyesületének versenyén, „Bajkę” (Mese) című, hegedűre és zongorára írt darabjáért
  • 1949 – II. díj a „Wariacje” (Változatok) zenekarra, illetve III. díj a „Toccatę z fugą w formie wariacji” (Toccata és fúga variációs formában), zongorára és szimfonikus zenekarra írt, valamint a „Tryptyk Góralski” (Gorál triptichon) című zongorára írt művével[3] a Fryderik Chopin Zeneszerzői Versenyen
  • 1952 – Állami Díj III. fokozata a „Wierchy” (Hegycsúcsok) című szimfonikus vázlatáért
  • 1955 – Állami Díj II. fokozata zeneszerzői és pedagógusi tevékenységéért, illetve a Kulturális és Művészeti Miniszter díja a „Trio Fortepianowe” (Zongoratrió) és az „Etiudy Symfoniczne” (Szimfonikus etűdök) című művekért
  • 1956 – Munka Vörös Zászló Érdemrend II. fokozata és a Lengyel Zeneszerzők Egyesületének díja egész zeneszerzői és pedagógusi munkásságáért
  • 1957 – Krakkó város Zenei Díja alkotó teljesítményéért, különös tekintettel 2. (Drámai) szimfóniájára

Előtte tisztelegve – 1962-1982 között, kétévenként – a nevét viselő zeneszerzői versenyeket rendeztek Krakkóban (Konkurs Kompozytorski im. Artura Malawskiego).

Szintén az ő nevét viseli a Filharmonia Podkarpacka Rzeszówban, ma már a róla elnevezett zeneszerzői versenyeket is itt rendezik.[4]

Tanítványai voltak egyebek közt Bogusław Schaeffer és Krzysztof Penderecki (zeneszerzők), illetve Jerzy Katlewicz és Jerzy Semkow (karmesterek).

Főbb művei

szerkesztés
 
Artur Malawski emléktáblája szülőházának falán
  • Kwartet smyczkowy nr 1 (1. vonósnégyes, 1926)
  • Bajka [wersja I] na skrzypce i fortepian (Mese, 1. változat, hegedűre és zongorára, 1928)
  • Andante, recitativo misterioso na skrzypce i fortepian (Andante, misztikus recitativo hegedűre és zongorára, 1928)
  • Allegro capriccioso na małą orkiestrę (Allegro capriccioso, kis zenekarra, 1929)
  • Bajka [wersja II] na skrzypce i orkiestrę (Mese, 2. változat, hegedűre és zenekarra, 1932)
  • Sekstet smyczkowy (Vonós szextett, 1932)
  • Robot na fortepian (Robot, zongorára, 1933)
  • Tor na fortepian (Vágány, zongorára, 1933)
  • Taniec wschodni na fortepian (Keleti tánc, zongorára, 1933)
  • Synkopa na fortepian (Szinkópa, zongorára, 1933)
  • Wierchy, szkic symfoniczny na orkiestrę (Hegycsúcsok, szimfonikus vázlat zenekarra, 1934)
  • Żywioły tatr (Tryptyk góralski) na kwintet instrumentów dętych (Tátrai elemek – Gorál triptichon, fúvós kvintettre, 1934)
  • Sinfonietta na małą orkiestrę (Sinfonietta kis zenekarra, 1935)
  • Fuga w starym stylu a-moll na małą orkiestrę (A-moll fúga régi stílusban, kis zenekarra, 1936)
  • Fuga D-Dur na trio smyczkowe (D-dúr fúga, vonós trióra, 1936)
  • Fuga e-moll na kwartet smyczkowy (E-moll fúga vonósnégyesre, 1936)
  • Fuga podwójna g-moll na kwartet smyczkowy (Kettős fúga g-mollban, vonósnégyesre, 1937)
 
Hucułka, 1900
  • Wariacje na orkiestrę (Zenekari változatok, 1938)
  • Burleska na skrzypce i fortepian (Burleszk hegedűre és zongorára, 1940)
  • Hucułka na skrzypce i fortepian (Huculka, hegedűre és zongorára, 1941)
  • Fantazja ukraińska na orkiestrę (Ukrán fantázia, zenekarra, 1941)
  • Symfonia nr 1 (1. szimfónia, 1939-43)
  • Kwartet smyczkowy nr 2 (2. vonósnégyes, 1943)
  • Mazurek na fortepian (Mazurka, zongorára, 1946)
  • Pięć miniatur na fortepian (Öt miniatűr zongorára, 1947)
  • Toccata na małą orkiestrę (Toccata kis zenekarra, 1947)
  • Etiudy symfoniczne na fortepian i orkiestrę (Szimfonikus etűdök zongorára és zenekarra, 1948)
  • Uwertura na orkiestrę (Zenekari nyitány, 1949)[5]
  • Toccata z fugą w formie wariacji na fortepian i orkiestrę (Toccata és fúga variációs formában, zongorára és zenekarra, 1949)
  • Tryptyk góralski (wersja I) na fortepian (Gurál triptichon, 1. változat, zongorára, 1949)
  • Tryptyk góralski (wersja II) na małą orkiestrę (Gurál triptichon, 2. változat, kis zenekarra, 1950)
  • Andante e allegro na skrzypce i fortepian (Andante és allegro hegedűre és zongorára, 1950)
  • Mazurek na skrzypce i fortepian (Mazurka hegedűre és zongorára, 1950)
  • Sonata na tematy Feliksa Janiewicza na skrzypce i fortepian (Szonáta Feliks Janiewicz[6] témájára, 1951)
  • Siciliana i rondo na tematy Feliksa Janiewicza na skrzypce i fortepian (Siciliano és rondo, Feliks Janiewicz témájára, 1951)
  • Suita popularna na orkiestrę (Népi szvit zenekarra, 1952)
  • Trio fortepianowe (Zongoratrió, 1953)
  • Symfonia nr 2 'Dramatyczna' (2. „Drámai” szimfónia, 1956)
  • Hungaria 1956, muzyka symfoniczna na wielką orkiestrę (Magyarország, 1956 – szimfonikus muzsika nagy zenekarra, 1957)

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ Symphonic Etudes for Piano and Orchestra. 1948. YouTube
  2. ↑ Karolina Grodziska Opis trasy zwiedzania cmentarza Rakowickiego [w:] Cmentarz Rakowicki w Krakowie wyd. przez Obywatelski Komitet Ratowania Krakowa, Agencja Omnipress Warszawa 1988, s. 133
  3. ↑ Tryptyk Góralski. YouTube
  4. ↑ Forrás: Artur Malawski Philharmonic in Rzeszów Archiválva 2015. szeptember 24-i dátummal a Wayback Machine-ben
  5. ↑ Ouverture pour orchestre. YouTube
  6. ↑ Feliks Janiewicz (1762-1848) lengyel hegedűművész, karmester, zeneszerző, tanár volt. 1792-től Angliában élt, koncertezett és aktív szerepe volt a zenei élet szervezésében. Edinburgh-ben halt meg, a sírja is ott van.

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Artur Malawski című lengyel Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

szerkesztés

További információk

szerkesztés
A lap eredeti címe: „https://hu.wiki.x.io/w/index.php?title=Artur_Malawski&oldid=27263963”