Atlanti-óceáni nyálkahal
Az atlanti-óceáni nyálkahal (Myxine glutinosa) a nyálkahalak (Myxini) osztályába tartozó faj.
Atlanti-óceáni nyálkahal | ||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett | ||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||
Myxine glutinosa Linnaeus, 1758 | ||||||||||||||||
Szinonimák | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Atlanti-óceáni nyálkahal témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Atlanti-óceáni nyálkahal témájú kategóriát. |
Előfordulása
szerkesztésAz atlanti-óceáni nyálkahal Európa partvonalán Norvégiától Korzikáig, valamint Észak-Amerika atlanti-óceáni partvidékén Észak-Karolinától Labradorig található meg. E nyálkahalfajt csak a tengervíz szennyezése veszélyeztetheti.
Megjelenése
szerkesztésAz állat hossza körülbelül 30 centiméter, de olykor a 60 centiméteres hosszúságot is eléri (leginkább Amerika partjainál). Az izmos, csontot nem tartalmazó szájat és az egyetlen orrnyílást érzékeny tapogatók veszik körül. Ovális szájában reszelős, szarulemezekkel borított nyelv van.
Életmódja
szerkesztésE nyálkahalfaj magányos, és a tengerfenék iszapjában él. Tápláléka elpusztult és beteg halak, rákok és férgek. Rátapad áldozatára és átfúrja a bőrét. Ha mégsem férne a húshoz, testéből hurkot formál, és áldozatának támaszkodik vele, hogy nagyobb erőt fejthessen ki.
Váladékának fontos szerepe van a védekezésben. Ha a nyálkahalat tengervízzel töltött vödörbe helyezzük, néhány óra leforgása alatt csaknem teljesen elnyálkásítja a vizet.
Szaporodása
szerkesztésA párzási időszak tavasszal és nyáron van. A nőstény körülbelül 30, ovális alakú, nagyjából 25 milliméter hosszú ikrát rak. Az ikrákat a talajhoz rögzíti.
Valamennyi egyedben megtalálhatók a női- és a hímivarszervek, de csak az egyik ivar működik.
Források
szerkesztés- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. október 2.)
- Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6