August Hermann Francke

német evangélikus lelkész, teológus, egyetemi tanár, egyházi író
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2022. december 18.

August Hermann Francke, régiesen magyarítva Francke Ágost Hermann vagy Francke Hermann Ágost (Lübeck, 1663. március 22.Halle an der Saale, 1727. június 8.), német evangélikus lelkész, teológus, egyetemi tanár, egyházi író, a hallei árvaház alapítója.

August Hermann Francke
Született1663. március 22.[1][2][3][4][5]
Lübeck[6]
Elhunyt1727. június 8. (64 évesen)[1][2][3][4][5]
Halle[7][5]
ÁllampolgárságaLübeck
HázastársaAnna Magdalena Francke
GyermekeiGotthilf August Francke
SzüleiJohannes Francke
Foglalkozása
Iskolái
SírhelyeStadtgottesacker

A Wikimédia Commons tartalmaz August Hermann Francke témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Édesapját Ernő gothai herceg udvari és jogi tanácsosává tette, így került Francke is atyjával három éves korában Gothába. 16 éves korában az erfurti egyetemre ment, innen azután 1679-ben Kielbe ment teológiát és filozófiát tanulni. 1685-ben magiszteri címet kapott. Ebben az időben Sandhagen lüneburgi szuperintendensnél, később Drezdában Philipp Jacob Spener udvari lelkésznél időzött, ahol Spener pietizmusa nagy hatást tett rá. Hamarosan maga is a pietizmusnak annyira buzgó követője, hogy annak eszméjét 1688-tól folytatott elkezdett előadásaiba is belevitte. Emiatt támadások érték, 1690-ben pedig elvesztette lipcsei tanszékét.

Lipcséből papnak ment Erfurtba, de az üldöztetés itt is folytatódott, és ellenfelei a város elhagyására kényszerítették. Ekkor Spener közbenjárására a braunschweigi herceg vette pártfogásába, és az újonnan alapított hallei egyetemhez a görög és a zsidó nyelv tanárává nevezte ki. Nemsokára Halle mellett egy kis faluban, Glauchában (ma Halle városrésze) papi hivatalt is vállalt. A szegény gyermekek nevelésére állította föl azt az intézetet, amelyet 1696-tól pedagógiumnak neveztek. Később házat vett, és a gyermekeknek állandó lakást szerzett. Ez volt híres árvaházának kezdete. Már 1698-ra az intézmény kinőtte épületét, ezért nagyobb épületet kellett emelni. Az új árvaház 1699-re lett kész.

Francke – bár ellenségeinek vádaskodása továbbra sem szűnt meg – 1715-ben a városi papság tagja lett, 1716-ban pedig az egyetem helyettes rektora. 1719-ben végül még a lipcseiek is meghívták, hogy 30 évvel üldöztetése után tartson náluk egyházi beszédet. 1727-ben hunyt el 64 éves korában.

  1. a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b c Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2019. november 23.)
  6. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 10.)
  7. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 30.)

Művei magyar nyelven

szerkesztés
  • Francke Hermann Ágostnak Oktatása a gyermek neveléséről (Halle, 1711, ford. szenicei Bárány György)
  • Francke Hermann Ágost: Rövid és együgyü, de fundamentomos utmutatása 1. az igaz kereszténységre, 2. a hitre, 3., az imádkozásra (Halle, 1711)
  • Francke Hermann Ágost: A szentirás szerint való életnek regulái (Halle, 1711, ford. Vázsonyi Márton)
  • Augustus Hermannus Franckénak, Szentírás professzorának és prédikátornak oktatása a gyermeknevelésrül; ford. Bárány György / Augustus Hermannus Franckénak, a Szentírás érdemes és hív publicus professzorának Szentírás szerint való életnek regulái; ford. Vázsonyi Márton; in: Gyermekeknek kézikönyvecskéjek. Gyermeknevelési és illemtankönyvek a 16-18. századból; sajtó alá rend., utószó S. Sárdi Margit; Magyarságkutató Intézet–Attraktor, Bp.–Máriabesnyő, 2019 (Intra Hungariam...)

További információk

szerkesztés
  • Péterfy Sándor: Francke Ágost Hermann, Lampel Róbert (Wodianer Ferenc és Fiai) Császári és Királyi Könyvkereskedése, Budapest, 1903 (Népnevelők Könyvtára)
  • Borbáth Dániel: Francke, az árvák jótevője; Oradeai Református Egyházkerület, Oradea, 193? (Református könyvtár)