Az ártatlanság kora (film, 1993)

1993-as amerikai romantikus filmdráma, rendezte Martin Scorsese
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. november 10.

Az ártatlanság kora (eredeti cím: The Age of Innocence) 1993-ban bemutatott amerikai romantikus filmdráma, Martin Scorsese rendezői munkája. A forgatókönyvet Edith Wharton azonos című regénye alapján Scorsese és Jay Cocks készítette. A főbb szerepekben Daniel Day-Lewis, Michelle Pfeiffer és Winona Ryder. 1993. augusztus 31-én mutatták be a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon.[1] Az amerikai közönség előtt 1993. szeptember 17-től nyílt meg a lehetőség a produkció megtekintésére.[1] Magyarországon 1994. február 10-tól volt látható a mozikban.[1] Bár a film veszteséges volt, a kritikusok dicsérték a filmet. Négy BAFTA- és Golden Globe-díjra, és öt Oscar-díjra jelölték, amelyből elnyerte a legjobb jelmeztervezésért járó szobrocskát.[1]

Az ártatlanság kora
(The Age of Innocence)
1993-as amerikai film

RendezőMartin Scorsese
ProducerBarbara De Fina
AlapműThe Age of Innocence
Műfaj
Forgatókönyvíró
Főszerepben
ZeneElmer Bernstein
OperatőrMichael Ballhaus
VágóThelma Schoonmaker
JelmeztervezőGabriella Pescucci
DíszlettervezőDante Ferretti
Gyártás
GyártóColumbia Pictures
Ország Amerikai Egyesült Államok
Nyelvangol
Forgatási helyszín
Játékidő138 perc
Költségvetés34 000 000 $
Forgalmazás
Forgalmazó
Bemutató1993. szeptember 17. (Egyesült Államok)
1994. február 10. (Magyarország)
Korhatár12 II. kategória (F/10562/J)
Kronológia
KövetkezőJófiú
További információk
A Wikimédia Commons tartalmaz Az ártatlanság kora témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Az ártatlanság korát korábban az 1920-as és 30-as években filmesítették meg, illetve adaptálták a színpadra is.

Cselekmény

szerkesztés

A jó családból származó ügyvéd, Newland Archer eljegyzi a csinos és barátságos May Wellandot, ami rangjához méltó házasság. Tervezett életét kezdi megkérdőjelezni, amikor May unokatestvére, a gyönyörű Ellen Olenska grófnő Európából New Yorkba utazik, és társadalmi felfordulást okoz. Ellen elhagyta bántalmazó férjét, egy lengyel grófot, így kívülállóvá vált a New York-i elit körében, és családja nyílt botránytól tart. Archer különösen arra törekszik, hogy Ellen barátságos fogadtatásban részesüljön New York többi előkelő családja körében. Eközben szenvedélyesen beleszeret a nőbe, és kételkedni kezd a New York-i társadalomban, annak erkölcsében és nézeteiben.

Newland a Mayjel való szenvedélytelen házasság kilátásaival és a megcsontosodott társadalmi rendszerben való életével küzd. Nincs azonban elég bátorsága ahhoz, hogy felbontsa eljegyzését, és kitörjön a társadalomból. Megérti Ellen szabadságvágyát a gróftól való válással, de ügyvédként azt tanácsolja neki, hogy maradjon házas, mivel a válási folyamat kellemetlen pletykákat kavarhat, amelyek társadalmilag tönkretehetik. Ellen ezért a válás ellen dönt. Érzelmi konfliktusát feloldandó arra kéri Mayt és családját, hogy ne várjanak tovább a házasságkötéssel. May szkeptikus, és úgy érzi, hogy valami közte és vőlegénye közé állt, de mégis beleegyezik, miután a férfi biztosítja őt a szerelméről. Archer végül bevallja érzéseit Ellennek, aki viszonozza, de elmagyarázza, hogy most már túl késő - az esküvői előkészületek már javában folynak Archer hatására.

A Mayjel kötött házassága után Newland csak átmenetileg tudja elfojtani Ellen iránti titkos szerelmét. Ellen és Newland többször is találkozik, de ebből sosem alakul ki szerelmi viszony. Amikor Ellen meglátogatja nagyanyját New Yorkban, Archerrel a házasságtörésen és az együttélésen gondolkodnak. Ekkor azonban Ellen elzárkózik a férfitól: bejelenti, hogy hamarosan Európába távozik, ami teljesen meglepi Archert. Az Ellen számára rendezett búcsúest után, amely az első vacsora, amelyet May és Newland ad a társaságnak, May beszámol a terhességéről. May már korábban tájékoztatta Ellent a terhességéről, ami nyilvánvalóan a grófnő gyors távozásának oka volt.

Több mint 20 évvel később, miután felesége, May elhunyt, az immár 57 éves Newland Archer Párizsba utazik fiával, Teddel. Ted találkozót szervez Archer és az ott élő Ellen között. Newland nem látta a nőt, mióta elhagyta New Yorkot, és a nő az életében elszalasztott lehetőségek szimbólumává vált. Ted elmondja apjának, hogy May a halálos ágyán azt mondta neki, hogy mindig is tudta, hogy Newland mellett biztonságban van ő maga és a gyermekei, hiszen egyszer már lemondott arról, amit a legjobban akart, amikor a lány erre kérte. Archer azt válaszolja, hogy May soha nem kérte meg őt, de mégis vigasztalja, hogy legalább észrevette a fájdalmát. Newland úgy dönt, hogy nem akar újra találkozni Ellennel, és továbbra is a háza előtt ül, és a szerelmük régi emlékein mereng.

Szereplők

szerkesztés
Színész Szerep Magyar hangja[2]
Newland Archer Daniel Day-Lewis Jakab Csaba
Ellen Olenska grófné Michelle Pfeiffer Kovács Nóra
May Welland Winona Ryder Somlai Edina
Mrs Welland Geraldine Chaplin Bessenyei Emma
Henry van der Luyden Michael Gough Bodor Tibor
Larry Lefferts Richard E. Grant Wohlmuth István
Regina Beaufort Mary Beth Hurt Papp Györgyi
Ted Archer Robert Sean Leonard Bor Zoltán
Mr Letterblair Norman Lloyd Galamb György
Mrs Mingott Miriam Margolyes Czigány Judit
Sillerton Jackson Alec McCowen Pataki Imre
Mrs Archer Siân Phillips Fodor Zsóka
Rivière Jonathan Pryce Horányi László
Louisa van der Luyden Alexis Smith Cseh Viktória
Julius Beaufort Stuart Wilson Barbinek Péter
narrátor Joanne Woodward Földi Teri
Mrs Mingott szobalánya June Squibb n.a

Adaptációk, feldolgozások

szerkesztés

A forgatókönyvet az amerikai írónő, Edith Wharton regénye alapján írták.

Fogadtatás

szerkesztés

Kritikai visszhang

szerkesztés

A film jól teljesített a kritikusoknál. A Rotten Tomatoeson 88%-os minősítést ért el 64 értékelés alapján, az összefoglaló szerint: „Martin Scorsese Az ártatlanság korának elegáns adaptációja egyformán romantikus és vágyakozó, a stílus és a tematikus visszafogottság diadalmas gyakorlata.”[3] Anthony Lane a New Yorkertől azt írta: „Az élet az 1870-es évek New Yorkjában lehet, hogy kényszeres volt, de sosem volt unalmas - ha Scorsese kamerája bármit is mutat.”[3] Peter Bradshaw a Guardiantől azt írta: „Az ártatlanság kora fényűző műalkotás.”[3] Owen Gleiberman az Entertainment Weeklytől azt írta: „Még akkor is, ha már hozzászoktál ahhoz, hogy Martin Scorsese (Dühöngő bika, Cape Fear) kosztümös drámát rendez, nem biztos, hogy felkészültél Az ártatlanság kora pazarul furcsa és finom univerzumára.”[3]

A Metacritic 90 pontot adott a 100-ból 35 vélemény alapján.[4] Jay Carr a Boston Globe-tól azt írta: „Az ártatlanság kora a filmvásznon is lenyűgöző, mélységi töltetekkel teli korszakos darab.”[4] Jonathan Rosenbaum a Chicago Readertől azt írta: „Bármennyire is gyönyörűen van megrendezve ez a produkció, Scorsese hagyja, hogy a díszlet átvegye az irányítást, így Wharton meséje a társadalmi korlátokról csak rohamokban és kezdetben jön át. De ez egy nemes kudarc.”[4] Bill Cosford a Miami Heraldtól azt írta: „Ez egy olyan történet, amelyről utólag láthatjuk, hogy Scorsese-re várt. És így is lett. Az eredmény csodálatos.”[4]

Bevétel adatai

szerkesztés

A Box Office Mojo szerint a film veszteséges volt. A 34 millió dolláros költségvetésre 32 millió dolláros bevételt ért el.[5]

Fontosabb díjak és jelölések

szerkesztés
Esemény Díj Kategória Eredmény
47. BAFTA-gála BAFTA-díj Legjobb női mellékszereplőMiriam Margolyes Elnyerte
Legjobb női mellékszereplőWinona Ryder Jelölve
Legjobb operatőr Jelölve
Legjobb díszlet Jelölve
David di Donatello díjátadó David di Donatello-díj Legjobb külföldi színésznő – Michelle Pfeiffer Jelölve
51. Golden Globe-gála Golden Globe-díj Legjobb filmdráma Jelölve
Legjobb rendező Jelölve
Legjobb női főszereplő (filmdráma) – Michelle Pfeiffer Jelölve
Legjobb női mellékszereplő – Winona Ryder Elnyerte
Grammy-díjátadó Grammy-díj Legjobb filmzene Jelölve
66. Oscar-gála Oscar-díj Legjobb női mellékszereplő – Winona Ryder Jelölve
Legjobb adaptált forgatókönyv Jelölve
Legjobb látványtervezés Jelölve
Legjobb jelmeztervezés Elnyerte
Legjobb eredeti filmzene Jelölve
1993-as Velencei Nemzetközi Filmfesztivál Elvira Notari-díj Elnyerte
  1. a b c d Internet Movie Database
  2. iszdb.hu
  3. a b c d Rotten Tomatoes
  4. a b c d Metacritic
  5. Box Office Mojo

További információk

szerkesztés