Az Uffizi Galéria Tribuna terme
Az Uffizi Galéria Tribuna terme (Tribuna degli Uffizi) múzeumi mintaterem, amely a Medici-család hatalmát, gazdagságát és műveltségét szimbolizálta az európai arisztokraták körében.
Építése
szerkesztés1574-ben az Uffizi építője Giorgio Vasari meghalt, s a munkálatokat Alfonso Parigi és Bernardo Buontalenti építészek folytatták tovább. Most már teljesen a Medici-család képzőművészeti gyűjteményének elhelyezése, kiállítása szempontjából alakították ki az emeletek termeit. A Magisztrátusok utcája felől Buontalenti beüvegeztette a loggiákat, s teremsort alakított ki, köztük volt a Tribuna terem is, amelyben a Mediciek legértékesebb és legféltettebb műkincsei kerültek kiállításra. Francesco de’ Medici uralkodása idején, 1574-től 1585-ig tartott a reprezentatív nyolcszög alaprajzú és az égboltot is jelképező kupolás Tribuna terem kialakítása.
A Tribuna terem tervezője Vitruvius görög építésznek a Szelek tornya leírásaiból indult ki. A terem falainak felső részén nyolc ablakon keresztül beszűrődő fény indirekt módon világítja meg a teljes termet. A kupola aranyozott cikkelyeit gyöngyházfényű kagylóhéjak díszítették, melyeket a kupoladobon lazúrkő alapon nyugvó voluták váltottak fel. Az ablakok közti mennyezetrészt manierista stílusban festették ki, képzelt állati, növényi figurákkal, ultramarin alapon a díszítményeket arany és gyöngyház díszítette. A Tribuna falait violaszínbe hajló vörös bársonnyal fedték. A falak alsó részét frízzel díszítették, amelyet később stukkós lábazattal helyettesítettek. Jacoppo Ligozzi munkája volt a fríz aprólékos megfestése, ez is manierista stílusban, madarakkal, halakkal, növényekkel, ásványokkal díszítve. A Tribuna terem eredeti padlózata is figyelemreméltó, színes nemes kövekből rakták ki olyan geometrikus struktúrában, amely összhangot képezett a terem nyolcszögletű alakjával.
A Tribuna terem fénykora
szerkesztésA Tribuna terem fénykora 1585-től az 1770-es évek végig tartott, ezután fokozatosan a szakosodások, átrendezések miatt lerombolták, az eredetit megközelíteni igyekvő rekonstrukciója csak 1971-ben történt meg. Az utolsó pillanatokban örökítette meg Zoffany festménye ezt a híres termet, amelyet egész Európában utánozni igyekezett az arisztokrácia. Nem eredeti állapotában örökítette meg, hanem igyekezett minél több híres antik szobrot és reneszánsz festményt kiállítani a Tribuna teremben, s meg is örökítette azokat a korabeli műkereskedők csoportjával. A 18. században Európa nyugati területein már régóta virágzott a művészet és a műkereskedelem, múzeumok tucatjai működtek királyi, főúri, fejedelmi udvarokban. Az Uffizi számos gyűjteményéből, sőt a Pitti-palotából is kért át szobrokat, képeket Zoffany, hogy kiállíthassa és lefesthesse őket.
Zoffanytól e képet III. György brit király felesége rendelte, ám nem volt megelégedve a festménnyel, mert azon csak közönséges emberek, azaz műkereskedők voltak. Talán éppen ezért is, de természetesen elsősorban a Tribuna terem megfestése miatt híres kordokumentum lett ez a mű.
Zoffany képén könnyen felismerhetőek a festmények, balról jobbra haladva a szobrok feletti első sor legszélén:
- Raffaello: Madonna della Seggiola (Szűz Mária a gyermek Jézussal és Keresztelő Jánossal)[3] tondo a Pitti-palotából, ahol ma is ki van állítva.
- Correggio A gyermek Jézus imádása[4] (Uffizi)
- Portréfestmény, utána
- Raffaello Madonna del cardellino (Szűz Mária a kis Jézussal, Keresztelő Szent Jánossal)[5](Uffizi)
- Balról a szobrok felett a második sor első képe: Annibale Carracci Bachánsnő (Uffizi)
Az antik szobrok közül jobbról kiemelkedik magasságával a Medici-Venus néven ismert szobor, s jól kivehető a Birkózók és a Táncoló faun szobra, a terem előterében külön beállítva Tiziano Vecellio Urbinói Venus c. híres festménye.
Galéria
szerkesztés-
Raffaello: Madonna della Seggiola (Pitti-palota)
-
Rafaello: Madonna del cardellino (Uffizi)
-
Annibale Carracci: Bachánsnő (Uffizi)
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Johann vagy Johan Zoffany (1734–1810) német származású angol portréfestő, 1761-ben csatlakozott az angol festőiskolához, 1766-ban udvari festőnek nevezték ki, 1768-ban az Királyi Művészeti Akadémia alapító tagja lett, 1772–1778 közt a kontinensen utazgatott, Firenzében is járt.
- ↑ A kép adatai: olaj, vászon 123,5x155 cm. Lelőhelye: Windsor Castle, Királyi Gyűjtemények.
- ↑ A kis Jézus szemei szinte kinéznek a képből, az a tondó közepe, 1515 k., olaj, fa, átmérő 71 cm.
- ↑ Jézust imádó Madonna címen is ismert.
- ↑ Mária bal kezében könyvet tart, jobb karját ölelően tarja a kicsi körül
Források
szerkesztés- Anne Mueller von der Haegen, Ruth Strasser: Művészeti kalauz : Toscana. Budapest : Vince Kiadó, 2005. Galleria degli Uffizi lásd 184–199. o. ISBN 9639552518[1]
- Uffizi (A világ nagy múzeumai). Budapest : Corvina, 1992. 6–7., 17–19. o. ISBN 9631336085
- Firenze műgyűjteményei lásd Művészeti lexikon. 2. köt. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1966, 82. o.
További információk
szerkesztésKapcsolódó szócikkek
szerkesztés- ↑ Eredeti címe: Kunst und Architektur, Toscana. Tandem Verlag GmbH, 2005, ISBN 3833113065