Az arany virágcserép
Az arany virágcserép romantikus kisregény, melyet E. T. A. Hoffmann írt 1814-ben. A mű 12 vigíliából (virrasztásból) áll. A mű a romantikát és a realizmust állítja szembe egymással. Először 1819-ben, a Fantáziadarabok Callot modorában című kötetben jelent meg. Magyar nyelven először Ifj. Gaál Mózes fordításában jelent meg a mű, 1919-ben Az arany cserép címmel, ezt követte Horváth Zoltán fordítása 1959-ben, majd Szegő György ültette át 1972-ben magyarra, negyedik fordítását Bor Ambrus végezte 1993-ban, ötödször Horváth Géza fordította le 2007-ben.
| Az arany virágcserép | |
 | |
| Szerző | E. T. A. Hoffmann |
| Eredeti cím | Der goldne Topf |
| Ország |  Németország |
| Nyelv | német |
| Téma | A valóság és a mese összefonódása. |
| Műfaj | kisregény |
| Kiadás | |
| Kiadó | Európa Könyvkiadó |
| Kiadás dátuma | 1814, (1819-ben Hoffmann átdolgozta) |
| Magyar kiadás dátuma | 1980, 1982, 2011 |
| Fordító | Ifj. Gaál Mózes (1919), Horváth Zoltán (1959), Bor Ambrus (1993), Horváth Géza (2007) |
| Média típusa | könyv |
| Oldalak száma | 80 (1980) |
| ISBN | ISBN 9630724677 (1982) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Történet
szerkesztés |
Alább a cselekmény részletei következnek! |
Anzelmus szolid polgári karrierről álmodozik, egy napon azonban különös események történnek vele: az Elba-parti bodzafa lombjai között játszadozó arany-zöld kígyókisasszonyok képében betör a poézis mesebirodalma Anzelmus kicsinyes gondok és szegényes örömök láncolatából álló, nyomorúságos életébe. Pontosabban: ekkor fedezi fel az életben a csodásat, a meséset, a költőit – mindazt, ami a józan hétköznapokban megrekedt filiszter számára nem létezik. Innentől megkezdődik a harc Anzelmus lelkéért a két ellentétes világ, a metaforikus és a realista hatalmai között. Csodálatos kalandok és fantasztikus élmények után a küzdelem a szerelem javára dől el: Anzelmus feleségül veszi Szerpentinát, s vele elnyeri a boldogságot jelképező, csodatevő arany virágcserepet.
 |
Itt a vége a cselekmény részletezésének! |
Magyarul
szerkesztés- Az aranycserép; ford. ifj. Gaál Mózes; Athenaeum, Bp., 1919 (Modern könyvtár)
- Az arany virágcserép; ford. Horváth Zoltán; in: Brambilla hercegnő. Elbeszélések; vál. Gergely Erzsébet, bev. Benedek Marcell, jegyz. Szabó Ede; Európa, Bp., 1959 (A világirodalom klasszikusai)
- Arany cserép / Diótörő és Egérkirály; ford. Szegő György; Creanga, Bukarest, 1972 (Minden gyermek könyve)
- Az arany virágcserép; ford. Bor Ambrus; Európa, Bp., 1993 (Európa diákkönyvtár)
- Az arany virágcserép; ford. Horváth Géza; Helikon, Bp., 2016 (Helikon zsebkönyvek)
Szereplők
szerkesztés- Anzelmus, diák
- Serpentina, Lindhorst legfiatalabb lánya
- Veronika, Paulmann idősebbik lánya
- Fränzchen, Paulmann fiatalabbik lánya
- Liese Räuerin, almáskofa, boszorkány
- Paulmann, segédtanító
- Heerbrand, irattáros, később udvari tanácsos
- Lindhorst, levéltáros
- Phosphorus, Atlantisz ura
- Eckstein, doktor
- Angelika Oster, Veronika barátnője, egy tiszt jegyese
- Conradi, boltos a Schlossgasséban
- E. T. A. Hoffmann, maga az író
Anzelmus
szerkesztésHoffmann leggondosabban megalkotott figurája. Anselmus szolid polgári életről álmodozik, de felborítja egy vén kofa almásládáját, aki megátkozza. Anzelmus diák a Drezdai Egyetemen, és kisegítőmunkaként írásokat másol művészi módon. Egyszer felfogadja őt egy Lindhorst nevű levéltáros, aki le akarja vele másoltatni titkos iratait. Mikor a levéltáros bevezeti lakásába Anzelmust, sok-sok csodás dolgot mutat neki, és Anzelmus beleszeret Lindhorst levéltáros egyik lányába, Serpentinába. Anzelmus végül elveszi feleségül Serpentinát, és vele együtt megkapja az arany virágcserepet, ami az örök boldogságot jelképezi.
Serpentina
szerkesztésAnzelmus szerelme, aki egyben Lindhorst levéltáros kígyólánya is.
A történet síkjai
szerkesztésA műben két sík különíthető el:
- a térszerkezet síkja
- a valóság síkja: a cselekmény Drezdában történik az Elba partján, konkrét utcanevek teszik még valóságosabbá. Ez egy józan, polgári világ, aprólékos, gondos környezetrajzzal.
- metaforikus sík: az álom, a fantázia, a képzelet, a vágyak birodalmába csöppenünk. Ez a művészetek világa, „a lélek költői világa”.
- időszerkezet síkja
- objektív idő: a cselekmény egy konkrét időkeretben történik kezdete, Jézus mennybemenetele (a Húsvét utáni 40. nap). A történet csaknem egy év múlva február végén fejeződik be.
- szubjektív idő: az objektív idő folyását megszakítja a szubjektív idő, mely hol a múltban (a tűzliliom kertje), hol a jövőben (Atlantisz), hol az időtlenségben (kristálygömb) érezheti magát az olvasó.
A szereplők is két síkban mozognak:
| A valóság síkja | Metaforikus sík | |
|---|---|---|
| Anzelmus | Szegény, élhetetlen, gátlásos diák, aki józan, polgári célt tűzött ki maga elé: udvari tanácsos válhat belőle | Hódító, bátor, zseniális ifjú, hű szerelmes, álmai, vágyai józan, földi mértékkel nem mérhetők |
| Lindhorst levéltáros | Biztos állása van, emellett ugyanúgy él, mint a város polgárai | A Szalamandrák fejedelme |
| Lindhorst lányai
(egyikük Serpentina) |
Zöld kígyócskák, akik „tiszta kristálycsengettyű hármas hangzatán" szólnak | |
| Liese | Egykori dajka, javasasszony, almáskofa | A Szalamandrák ellensége, boszorkány |
