Az aranygyapjú elrablása

Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. szeptember 9. Sablon- vagy fájlváltoztatások várnak ellenőrzésre.

Az aranygyapjú elrablása Rajnai András rendezésében 1989-ben készült 2 részes magyar tévéjáték.

Az aranygyapjú elrablása
RendezőRajnai András
ForgatókönyvíróAlaksza Tamás
DramaturgJánosi Antal
FőszerepbenTomanek Gábor
Andai Györgyi
Juhász Jácint
Csernák János
OperatőrKaplony Miklós (vezetőopertőr)
VágóBánki Judit
JelmeztervezőWieber Marianna
DíszlettervezőBalló Gábor
GyártásvezetőLettner Lajos
Gyártás
GyártóMagyar Televízió
Ország Magyarország
Nyelvmagyar
Játékidő120 perc
Forgalmazás
BemutatóMagyarország 1989
KorhatárTizenkét éven aluliak számára nem ajánlott
Kronológia
Kapcsolódó műsorTelevíziós mesék felnőtteknek
További információk
SablonWikidataSegítség

Történet

szerkesztés
  Alább a cselekmény részletei következnek!

Iaszón a városától távol nevelkedett. A kentaur Kheirón, a nevelője egy nap felfedte előtte az igazságot: a tudás önmagában semmit sem ér, a tudás értékét a helyes cselekvés dönti el. Iaszón apját, Aiszónt a gonosz Peliasz letaszította a trónról. A fiú ezután útnak indult, hogy visszakövetelje a trónt, és hogy bosszút álljon. Peliaszt, Poszeidón gyermekét rémálmok gyötörték, Dodonába ment jóslatért.

Iaszón vándorlása során egy öregasszonnyal találkozott, aki arra kérte, hogy vigye át a folyó túlsó partjára. A fiú a sekély gázlónál teljesítette a kérést, de az egyik saruja beleragadt az iszapba, és elveszett. Az öreg asszony valójában a hókarú Héra volt, aki próbára tette az embereket, van-e bennük jóakarat, segítő szándék. Rengetegen közömbösen mentek el a vénasszony mellett, míg Iaszón meg nem jelent. Az istennő hálából segítséget ígért a fiúnak.

Peliasz udvarában Iaszón felfedte a kilétét, először ellenségesen fogadták, de a király – a jóslatra emlékezve – vendégül látta a „félsarus” idegent. Ráadásul egy pár aranysaruval is megajándékozta. Sőt, kész volt a trónját is átadni neki, egy feltétellel: ha Iaszón megszerzi az aranygyapjút.

A királyfi Pallasz Athéné segítségével hajót építtetett, majd összegyűjtötte a legbátrabb fiatalokat, az argonautákat. Ezek vezetőjeként egy kalandos hajóút során, az Argó hajóval a kis-ázsiai Kolkhiszba hajóztak, hogy megszerezzék a sárkánnyal őrzött aranygyapjút.

A kolkhiszi királylányt, Médeiát kétségek gyötörték, megidézte anyját, Hekatét, de alvilági istenség nem segített. Médeia kezdetben haraggal fogadta az argonautákat, de Héra és Aphrodité szerelemre lobbantották a varázslónőt Iaszón iránt, így a továbbiakban már segítette a királyfit, hogy teljesíthesse Aiétész király próbatételeit. Ezt követően Médeia Iaszónnal és az argonautákkal együtt Iolkoszba indult. Előtte a varázslónő leszúrta az öccsét, Apszürtoszt, testének darabjait pedig szétszórta a palota alatti labirintusban. Amíg Aiétész összeszedte a testrészeket, egérutat nyertek.

Médeia Iolkoszban, hogy visszaszerezze Iaszón számára a trónt, álruhában varázsfüveket vitt a palotába. Rávette Peliasz lányait, hogy fürdessék meg a szereket használva egy dézsában a király testét, attól ismét megfiatalodik. Peliasz nem kelt új életre, a bitorló elpusztult, azonban Iaszón nem akarta a gyilkossággal szerzett trónt elfoglalni. Az istennők felajánlották, hogy menjenek Korinthoszba, és éljenek a szerelemnek.

Iaszón sok-sok évvel később elhagyta Médeiát, és Kreuszát akarta feleségül venni. A varázslóasszony egy méreggel átitatott díszköntössel megölte vetélytársnőjét, és a lányát menteni igyekvő Kreón királyt is. Azután Médeia megölte a saját két gyermekét, hogy így is bosszút álljon a hűtlen Iaszónon.

  Itt a vége a cselekmény részletezésének!

Szereplők

szerkesztés