Bánffy Katalin (memoáríró)

(1924–2025) magyar memoáríró, műfordító
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2025. február 15.

Gróf losonci Bánffy Katalin (Budapest, 1924. június 5.2025. február 14.) memoáríró, a losonci Bánffy család grófi ága nevének utolsó viselője, Bánffy Miklós lánya, hagyatékának gondozója. Nagyapja Bánffy György (1845–1929) képviselő, dédapja Bánffy Miklós (1801–1894), aki a grófi címet 1880-ban szerezte.

Bánffy Katalin
Született1924. június 5.
Budapest
Elhunyt2025. február 14. (100 évesen)[1][2]
Állampolgársága
SzüleiVáradi Aranka
Bánffy Miklós
Foglalkozása

1946. október 24-én kötött házasságot Ted Jelennel, három gyermekük született: Elisabeth (1948–), Nicolette (1950–) és David (1956–1999). Fia és férje meghaltak, egyik leánya Párizsban, a másik New Yorkban, ő maga Tangerben élt. 2024-ben ünnepelte századik születésnapját.[3]

Édesapja emlékének ápolásáért, az Erdély-trilógia angolra fordításáért 2012-ben a Magyar Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki.

  • Ének az életből; Polis, Kolozsvár, 2005
  • Ének az életből; Helikon, Budapest, 2014[4]
  • Rózsa Mária: Bánffy Katalin erdélyi története, Népújság, 2014. november 28.
  • Bánffy Miklós estéje. Levelek, Kolozsvár-Budapest-Casablanca-Tanger, 1944–1949, Váradi Aranka Naplója, 1944–1952; közzéteszi Marosi Ildikó, Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 2002

További információk

szerkesztés