Bársonyatkafélék

A bársonyatkafélék (Trombidiidae) a pókszabásúak (Arachnida) osztályába, azon belül a bársonyatka-alakúak (Trombidiformes) rendjébe tartozó ízeltlábúcsalád. Világszerte mintegy 3 ezer fajuk él, ezek többsége a trópusi égöv alatt. Magyarországon tavasszal a törpe bársonyatka (Microtrombidium pusillum) és a közönséges bársonyatka vagy bíboratka (Trombidium holosericeum) gyakori.

Bársonyatkafélék
Közönséges bársonyatka (Trombidium holosericeum)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda) Altörzs: Csáprágósok (Chelicerata) Osztály: Pókszabásúak (Arachnida) Alosztály: Atkák (Acari) Öregrend: Atkaalakúak (Acariformes) Rend: Bársonyatka-alakúak (Trombidiformes) Alrend: Elöllégnyílásos atkák (Prostigmata) Öregcsalád: Trombidioidea Család: Bársonyatkafélék (Trombidiidae) Leach, 1815
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Bársonyatkafélék témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Bársonyatkafélék témájú kategóriát.

Megjelenésük

Viszonylag nagy testű atkák, testhosszuk a 4–5 millimétert is elérheti. Nevüket a testfelületüket borító, finom, bársonyos szőrzetről kapták, amelynek színe élénk skarlátvörös, narancsvörös vagy barna, ritkán fehér. Csáprágójuk végíze sarló alakú.

Életmódjuk

Jellemzően kövek alatt, sziklákon vagy a talajon élnek. Ragadozó életmódot folytatnak, petékkel, lárvákkal és apró rovarokkal táplálkoznak.

Petéiket a talajba rakják, s hatlábú narancsvörös lárváik a felszíni lágy szárú növények szárán, levelein tartózkodnak. Mintegy ötven bársonyatkafaj lárvája élősködő életmódot folytat, szájszerveikkel az ember vagy más meleg vérű állat testfelületéhez tapadva annak feloldott hámsejtjeivel és szövetnedveivel (de nem vérrel) táplálkozik. Csípésük, pontosabban emésztőváladékuk az emberi bőrön viszkető kiütést okozhat (trombidiózis), illetve a feltételezések szerint különféle betegségek terjesztői is lehetnek. Néhány nap elteltével, jóllakottan a gazdaállatról a talajra hullanak, s további életüket a talajszinten élik le.

Források

• Biológiai lexikon I. (A–F). Főszerk. Straub F. Brunó. Budapest: Akadémiai. 1975. 241. o. ISBN 963-05-0530-4
• Magyar nagylexikon III. (Bah–Bij). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1994. 306. o. ISBN 963-05-6821-7  

További információk

• A bársonyatkák elleni védekezésről (Országos Epidemológiai Központ honlapja)