Bélapátfalvai ciszterci kolostor

A bélapátfalvi ciszterci kolostor a 815 m magas Bél-kő lábánál, egy erdős-ligetes emelkedésen fakadó forrás (Háromkút) mellett található. Ez Magyarország egyedüli épségben megmaradt romanikus stílusú ciszterci apátsági temploma, amely 1232-től kezdve épült. A monostor, amely a templom mellett állt, már korábban megépült. A késő romanika stílusában épült templomot a 14-15. században gótikus stílusban átépítették. A nyeregtetős, háromhajós és kereszthajós templom torony nélkül épült. Nyugati, főhomlokzatán nyílik a nagyméretű, bélletes kapu a főhajón, afölött található a rózsaablak, a jobb oldali mellékhajóba pedig a laikus testvérek bejárata nyílik. Keleti végéhez a 18. században kontytetős, barokk sekrestyeházat építettek.

Bélapátfalvai ciszterci kolostor
Vallás	római katolikus
Építési adatok
Építése	1232-től
Stílus	romanika, gótika
Elérhetőség
Település	Bélapátfalva
Elhelyezkedése
Bélapátfalvai ciszterci kolostor Pozíció Heves vármegye térképén
é. sz. 48° 02′ 57″, k. h. 20° 21′ 52″48.049166666667, 20.364444444444
A Wikimédia Commons tartalmaz Bélapátfalvai ciszterci kolostor témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Az apátsági templom bejárata

A templom oldalról

A templom madártávlatból

A templom a Bélkő heggyel

Az apátság temploma nemzetközileg is elismert műemléki és történeti nevezetesség. Védőszentjeként a Nagyboldogasszonyt tartják számon.

Rövid történet

Alapítás, középkor

A Bélkő hegy aljában, és az Egri egyházmegye tulajdonában lévő Háromkútról (Trium Fontium) nevezett és a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt ciszterci apátságot az 1232. május 16-án keltezett alapítólevél tanúsága szerint II. Kilit egri püspök alapította. II. Kilit Bél nemzetségből származott, és a középkorban Bélháromkútnak nevezett apátságot alighanem családi monostornak szánta. Anyaapátsága a III. Béla király által alapított (1184) pilisi (pilisszentkereszti) ciszterci monostor volt.

Az alapító gazdag birtokadományokat juttatott a bélháromkúti kolostornak, amelynek építését 1241-ben megszakította a tatárjárás. Ahogy egy 1245. évi oklevélből kitűnik, a monostor mellett is folytak harcok. A tatárjárásig felépült a monostor keleti szárnya, míg a templomnak csak a homlokfalai készültek el. A tatárjárás után másik építőműhely folytatta az építkezést, ami az egyes építészeti elemek különbözőségén is kitűnik. 1246-ban a monostor készen állhatott és szerzetesek éltek benne. 1495-ben az apátság csere útján Bakócz Tamás, egri püspök kezelésébe került, amely időszaktól fogva az egri püspökség alá tartozott, és a szerzetesek továbbra is itt élhettek. A középkor végén a kolostor, több más ciszterci apátsághoz hasonlóan kezdett elnéptelenedni. 1503-ban például a perjellel együtt csak három szerzetes élt a falak között. 1530-as évekre teljesen elnéptelenedett az apátság, miután a református hitre tért Perényi Péter elfoglalta az egri püspöki birtokokat. Perényi halála után I. Ferdinánd szerzete meg az egri püspökségi váruradalmat, amelynek része volt a bélháromkúti apátsági birtok is. Amikor 1596-ban Eger török kézre került, ennek a vidéknek is megcsappant a népessége.

Újkor

A kolostor 1678-ban az egri káptalan kezébe került vissza, ezt követően pedig 1700-ban I. Lipót rendeletére az egri papnevelő intézet kezelésébe került az intézmény, azzal együtt is, hogy egy 1696-ban kelt leírás a templomnak már csak álló falairól beszélt, sőt egy 1720-ból való okirat is templomromokat említ. A templom helyreállításának kezdeményezése és erkölcsi előkészítése egy bizonyos Baranyi István remetének a nevéhez fűződik. Az építési munkálatok 1732-ben kezdődtek el, és 1745-ben szentelte fel gróf Endrődy Gábor egri püspök a három szakaszban újjáépített templomot. Elsőként a déli mellékhajó, mellékszentélyek falai, a főszentély került felújításra, kiegészítésre. Második szakaszban a templom boltozata, és az orgonakarzata készült el, míg a harmadik szakaszban épült újjá a sekrestye.

XX. századi helyreállítás

1934-ben Lux Kálmán vezetésével kezdődött meg a műemléki helyreállítási munkálat, amely a háború miatt legközelebb már csak 1953–1954-ben folytatódhatott Szakál Ernő kőszobrász és restaurátor irányításával. A templom külső helyreállítását dr. Rados Jenő professzor tervei alapján végezték 1964-ben. 1964. és 1966. között Valter Ilona régész vezetésével tárták föl a kolostor alapfalait, melyek egy 21×17 méteres teret zártak közre.

A kolostor építészeti leírása

A kolostor temploma jellegzetes ciszterci jellegű építmény (ennek megfelelően nincs tornya). Alaprajza latin keresztet formáz, bazilikális elrendezésű, azaz a középhajó magasabb, mint a két mellékhajó. A templom nyugati homlokzata előtt félnyeregtetős előcsarnok is épült, ez azonban nem maradt meg, alapfalait a régészeti ásatás hozta napvilágra. A szépen faragott kváderkövekből rakott homlokzat egyik dísze a rózsaablak, a másik pedig a vörös és szürke színű kövekből rakott sorok ritmikus váltakozása (azon a falszakaszon, amely eredetileg az előcsarnokhoz tartozott. A díszesebb főkapu és a laikus testvérek bejárására szolgáló, egyszerű déli mellékkapu a középkorban az előcsarnokból nyílt, ahová a laikus testvérek (conversusok) nagyterméből lehetett bejutni. A templom belső tere tágas, egyenletesen megvilágított. A nyugati oldalon karzat van, amely eredetileg az alapító nemzetség tagjai számára készült, annak tagjai ott hallgathatták a misét. A mai boltozat barokk jellegű, a középkorban magasabb ívelésű, csúcsíves, bordás keresztboltozat fedte a templomhajókat. A mai berendezés barokk, a középkori berendezés ugyanis elpusztult. A templomhoz délről kapcsolódott az emeletes kolostor, amelynek ma már csak némileg fölfalazott alapfalai láthatók. A kerengő hosszúkás. A déli kereszthajó nyugati falában látható az elfalazott könyvtárfülke, ahol kivehető az egykori polcok helye. A sekrestye melletti helyiség volt a káptalanterem, mellette a fogadóterem, a sarkon pedig a nagy szerzetesi munkaterem, amelyben a forrást találjuk. Ennek vizét csatornán keresztül vezették az udvaron épült kútházba. A déli szárnyon a melegedő és a konyha között volt az ebédlő (refektórium). A templomtól délkeletre, hajdani erdészházban kiállítás mutatja be a kolostor történetét, és egy hajdan itt működött kőedénygyár legszebb termékeit.

Források és irodalom

• Ciszterci apátsági templom (Nagyboldogasszony), Bélapátfalva
• Gergelyffy András: Bélapátfalva – Budapest, 1960
• Szakál Ernő: jelentés a bélapátfalvi munkálatokról. – Műemlékvédelem III. 1959. 200-209.
• Valter Ilona: A bélapátfalvi monostor feltárási munkálatai 1964-ben – A Miskolci Herman Ottó Múzeum Évkönyve, 1965, 200-226. old.
• Gerevich Tibor: Magyarország románkori emlékei. (Die romanische Denkmäler Ungarns) – Budapest 1938 Egyetemi nyomda
• Rados Jenő: Magyar építészettörténet – Budapest 1961. Műszaki K. – ETO 72(439)091

További információk

• Ciszterci apátsági templom. Műemlékem.hu
• Bársony Béla: Mária-tisztelet és a búcsújárás hagyománya Bélapátfalván. Történeti áttekintés az egykori ciszterci apátság melletti Mária-szobor újbóli felállítása alkalmából; Önkormányzat, Bélapátfalva, 2015