Bókoló zsálya

Bókoló zsálya
	Magyarországon fokozottan védett; Természetvédelmi érték: 250 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Zárvatermők (Magnoliophyta);
Csoport:	Valódi kétszikűek (Eudicots);
Csoport:	Asteridae;
Csoport:	Euasterids I;
Rend:	Ajakosvirágúak (Lamiales);
Család:	Árvacsalánfélék (Lamiaceae);
Alcsalád:	Nepetoideae;
Nemzetség-; csoport:	Mentheae;
Nemzetség:	Zsálya (Salvia);
Faj:	S. nutans;
Tudományos név
	Salvia nutans; (L.)
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Bókoló zsálya témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Bókoló zsálya témájú kategóriát.

A bókoló zsálya vagy kónya zsálya (Salvia nutans) az ajakosvirágúak (Lamiales) rendjébe, az árvacsalánfélék (Lamiaceae) családjába tartozó, ritka, évelő zsályafaj. A magyar flóra egyik legveszélyeztetettebb faja, a populációinak kis mérete és termőhelyének kis kiterjedése miatt.

Morfológiai jellemzői

60–100 cm-es levéltelen, négyszögletes keresztmetszetű szárral rendelkezik. Tőálló levelei 15–30 cm hosszúak, 6–10 cm szélesek, háromszög-tojásdadok, vagy lándzsásak. A levelek csipkés szélűek, fonákukon szürkésen molyhosak.
Virágzáskor a virágzat ágai bókolnak, rajtuk tömött, rövid álfürtök találhatók. Virágai lila színűek.

Élőhelye

A faj élőhelye hazánkban leginkább a löszpusztarét társulásokban jelenik meg, olyan fajok társaságában, mint a vetővirág (Sternbergia colchiciflora), közönséges borkóró (Thalictrum minus), macskahere (Phlomis tuberosa), pusztai meténg (Vinca herbacea), selymes boglárka (Ranunculus illyricus) vagy tavaszi hérics (Adonis vernalis).
Jellemző a bókoló zsályának a ligeti zsályával (Salvia nemorosa) alkotott hibridje (Salvia x betonicifolia), ami mindkét hazai termőhelyén előfordul. Romániából ismeretesek más zsályafajokkal alkotott hibridjei is.

Elterjedése

A bókoló zsálya populációinak összefüggő, nagy foltjai találhatók Ukrajna déli és középső területein. A faj elterjedésének határa a Krím-félszigettől délre, a Kaukázustól északra a Volga-könyökig húzódik, majd az Urál-folyó és az Urál-hegység mentén északra kanyarodva a Káma-folyó vidékéig terjed.

Magyarország, ezen belül is a Dél-Tiszántúl az elterjedésének a nyugati határa. Mára hazánkban négy populációra csökkent előfordulása. Ezek Kondoros, Ecsegfalva, Nagy-Tatársánc (Pusztaföldvár), valamint a Csanádi-puszták.

Jegyzetek

↑ A vidékfejlesztési miniszter 100/2012. (IX. 28.) VM rendelete a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről szóló 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet és a növényvédelmi tevékenységről szóló 43/2010. (IV. 23.) FVM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 128. sz. (2012. szeptember 28.) 20903–21019. o.

Források

Bókoló zsálya fajmegőrzési tervek

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] A vidékfejlesztési miniszter 100/2012. (IX. 28.) VM rendelete a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről szóló 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet és a növényvédelmi tevékenységről szóló 43/2010. (IV. 23.) FVM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 128. sz. (2012. szeptember 28.) 20903–21019. o.

[1]