BMP–2

A BMP–2 (oroszul: БМП – Боевая Машина Пехоты [Bojevaja masina Pehoti]; magyarul: gyalogsági harcjármű) második generációs szovjet gyalogsági harcjármű, melyet a BMP–1 utódaként fejlesztettek ki.

BMP–2
Orosz BMP–2-es
Fejlesztő ország	Szovjetunió
Gyártó	Kurganmashzavod Cestné a Stavebné Mechanizmy Tisovec ZTS - SPECIAL, a.s.
Gyártási darabszám	11 130
Általános tulajdonságok
Személyzet	3 fős kezelőszemélyzet + 6 fő lövész
Hosszúság	6,740 m
Szélesség	3,150 m
Magasság	2,250 m
Tömeg	14,3 t
Páncélzat és fegyverzet
Elsődleges fegyverzet	30 mm-es 2A42 gépágyú, 9M113 Konkursz páncéltörő rakéta
Másodlagos fegyverzet	7,62 mm-es PKT géppuska
Műszaki adatok
Motor	UDT–20/3 dízelmotor
Teljesítmény	225 kW (300 LE)
Felfüggesztés	torziós rugók
Sebesség	műúton 65 km/h, terepen 45 km/h
Hatótávolság	600 km
A Wikimédia Commons tartalmaz BMP–2 témájú médiaállományokat.

Története

Az 1966-ban a Szovjetunióban rendszeresített, majd széles körben exportált, a maga korában újszerű konstrukciónak számító BMP–1-gyel az 1970-es évek helyi háborúiban (pl. az 1973-as jom kippuri háború) szerzett tapasztalatok azt mutatták, hogy a fegyverzete hamar elavult, sem a 2A28 Grom sima csövű ágyú, sem a 9M14 Maljutka páncéltörő rakéta nem volt hatékony. Ezért döntés született a Szovjetunióban a BMP–1 továbbfejlesztéséről. Ez elsősorban a harcjármű fegyverzetét érintette. Több prototípus készült a BMP–1 alapjain, közülük az 1974-ben megépített objekt 675 tervszámú prototípus lett a későbbi BMP–2. A tornyot megnövelték, a fő fegyverzetet 30 mm-es 2A42 típusú gépágyúra cserélték.

A BMP–2-t 1982-ben mutatták be a nyilvánosságnak és a BMP-1 kiegészítésére szánták. Páncélzata gyenge volt, viszont ezt kompenzálta jól döntött homlokpáncélja és alacsony sziluettje. Hátsó ajtói üregesek, és üzemanyagtartályként funkcionáltak, ami sebezhetővé tette a mellette ülő katonákat. A személyzet kényelmesnek nem nevezhető körülmények közt dolgozott, viszont a szállított katonák a jármű belsejéből is használhatták a fegyvereiket. A kétfős toronyban operált a lövegkezelő és a parancsnok. A 30 mm-es gépágyú elektromos csőemelése alkalmassá tette helikopterek és lassan repülő repülőgépek elleni harcra. A Szovjetunió a BMP–2-t is bevetette a Szovjetunió afganisztáni háborúja idején. A 2022-es ukrán megszállás alkalmával szeptember 25-ig bezárólag bizonyítottan legalább 490 darabot veszített belőle az orosz hadsereg.

Források

• Philip Trewhitt: Páncélozott Harcjárművek, GABO könyvkiadó 2000, ISBN 963-8009-99-3
• Philip Trewhitt: Armoured Fighting Vehicles, 1999 Brown Packaging Books Ltd.