Baghy Gyula (író)

Baghy Gyula (írói nevén: Julio Baghy) (Szeged, 1891. január 13. – Budapest, 1967. március 18.) eszperantista, színész, eszperantó nyelven alkotó magyar költő, író, műfordító. Az eszperantó mozgalom egyik jeles úttörője volt.

Baghy Gyula
Élete
Született	1891. január 13. Szeged, Osztrák–Magyar Monarchia
Elhunyt	1967. március 18. (76 évesen) Budapest, Magyarország
Sírhely	Fiumei Úti Sírkert
Nemzetiség	magyar
Szülei	Bodrogi Mária Baghy Gyula
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)	fordítás
Kitüntetései	az Universal Esperanto Association tiszteletbeli tagja
Baghy Gyula aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Baghy Gyula témájú médiaállományokat.
La verda koro - Zöld szív legsikeresebb tankönyve

Családja

Édesapja Baghy Gyula színész, édesanyja Bodrogi Mária színésznő és színházi súgó. Anyai nagyszülei Bodrogi Dénes és Pavlon Lina színészek. Felesége Zsiros Erzsébet Irma, akivel 1924. november 24-én kötött házasságot Budapesten.

Életpályája

A családi hagyománynak megfelelően a színészi és a rendezői pályára lépett 1910-ben. 1911-ben kezdett az eszperantó nyelvvel foglalkozni. Az I. világháborúban szibériai fogságba esett, több szibériai hadifogolytáborban megfordult (Berjozovka, Nikolszk-Usszurijszk), mindenütt tanította az eszperantót, s a hadifogolyszínház előadásaiban színdarabokat rendezett és színészként is játszott. A Nikolszki Kabaré tagjai: Baghy Gyula, Bognár Rezső, Castiglione László, Elekes Sándor, Gubacs Gábor, Gyöngyi László, Lőcsey László, Katona István, Mészáros Dezső, Sándor Zoltán, Zimmer Emil.

Hadifoglyok az Osztrák-Magyar Monarchiából Oroszországban (1915)

Hat év (1915–1920) után került haza a fogságból, és teljesen az eszperantónak szentelte idejét: baráti köröket szervezett, tanfolyamokat vezetett itthon és külföldön. 1933-ig a Literatura Mondo (Irodalmi Világ) című folyóirat társszerkesztője Kalocsay Kálmán főszerkesztő mellett.

Több regényt és novellát fordított eszperantóra; szép számmal vannak eszperantó nyelven írt költeményei, regényei. Sokat foglalkozott az eszperantó színjátszás megteremtésének gondolatával is. Első eszperantó színművét Számum címen 1929-ben mutatták be Budapesten a 21. Eszperantó Világkongresszuson. Nagy sikere volt.

Számos eszperantó nyelvű nyelvkönyve, nyelvtankönyve, olvasókönyve közül az egyik legsikeresebb La verda koro (Zöld szív) című olvasókönyv, számos kiadást megért 1937 és 1982 között.

Emlékezete

• A homa homo (emberi ember)-ről pályatársa és barátja, Kalocsay Kálmán Rimportretoj című versében írt meleg szavakkal. Ezt a verset El “Rimportretoj” de Kolomano Kalocsay címmel Fejes Márton fordította magyarra.

Emléktáblája a pécsi Eszperantó Parkban (2010)

Emléktáblája Budapesten, a VII. kerületi Rottenbiller u. 66.-ban

• 2010. május 24-én a pécsi Eszperantó Parkban emléktáblát állítottak tiszteletére.

Művei betűrendben

• Arĝenta duopo (Ezüst duó, Jubíleumi kötet Kalocsay Kálmánnal) – 1937
• Aŭtuna foliaro (Őszi lombok) – 1965, 1970
• Bukedo (Csokor) – 1922
• Ĉielarko (Szivárvány) – 1966
• Dancu, marionetoj! (Táncoljatok, marionettfigurák!) – 1927, 1931, 1933
• En maskobalo (Álacosbálban) 4 színdarab – 1977
• Eszperantó nyelvkönyv – 1958, 1959, 1960, 1962, 1963, 1965, 1967, 1968
• Gramatika demandaro resuma, Metodiko – demandaro címmel is (Nyelvtani összefoglaló kérdések) – 1967, 1972, 1977, 1982, 1989
• Heredaĵo (Örökség) – 1939
• Hura! (Hurrá!) – 1930, 1986
• Hurra für nichts!' (Hurrá! németül) – 1933

Baghy Gyula és feleségének sírja Budapesten. Kerepesi temető: 34/1-1-38

• Koloroj (Színek) – 1960
• La Teatra Korbo (Színházi kosár) – 1924, 1934
• La Vagabondo Kantas (A csavargó énekel) – 1933, 1937
• La verda koro (Zöld szív) – olvasókönyv 1937, 1937, 1947, 1947, 1948, 1954, 1962, 1965, 1969, 1969, 1978, 1982
• Le pintemps en automne (Tavasz az őszben – franciául) – 1961
• Migranta Plumo (Vándortoll) – 1923, 1929
• Nik Nek kaj Kat Jen (Nik Nek és Kat Jen) kb. 1970
• Ora duopo (Arany duó, jubíleumi kötet Kalocsay Kálmánnal) 1966
• Önoktató eszperantó nyelvmester – tankönyv – 1928, 1945, 1945, 1947
• Pilgrimo (Zarándoklat) – 1926, 1991
• Preter la vivo (Az élet mellett tovább) – 1923, 1931, 1991
• Printempo en la aŭtuno (Tavasz az őszben) – 1931, 1932, 1972
• Senrezulta dialogo (Eredménytelen párbeszéd) – 1951
• Sonĝe sub pomarbo (Az almafa alatt álmodva) – 1956, 1958
• Sur sanga tero (Véres földön) – 1933, 1991
• Tavasz az őszben (magyarul) 1930
• Verdaj Donkiĥotoj (Zöld Don Quijote-k) – 1933, 1996
• Viktimoj (Áldozatok) – 1925, 1928, 1930, 1991
• Viktimoj és Sur sanga tero egy kötetben – 1971

Források

• Kalocsay Kálmán: Skizo de Esperanta literaturhistorio (1966).

További információk

• Baghy Gyula élete, munkássága az Országos Idegennyelvű Könyvtár honlapján Archiválva 2018. január 12-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Eszperantó emlékhelyek Magyarországon és néhány határon túli településen
• Horváth Krisztián: Magyar, szocialista, eszperantó! (HTML). Nyelv és Tudomány, 2015. augusztus 19. (Hozzáférés: 2015. augusztus 22.)

Kapcsolódó szócikkek

• Eszperantó Park (Pécs)