Bahusrutíja

A bahusrutíja (szanszkrit; kínai: 多聞部, pinjin: Duōwén Bù) korai buddhista iskola, amelyről a mahájána doxológiai forrásai alapján úgy tartják, hogy a mahászánghika iskolából vált ki a történelmi Buddha halála után több mint kétszáz évvel.

Mahászanghika barlangtemplomok, Adzsanta, Mahárástra, India

Korai buddhizmus

Szövegek

Gandhárai szövegek Ágamák Páli kánon

Zsinatok

1. zsinat 2. zsinat 3. zsinat 4. zsinat

Iskolák

Első szangha └ Mahászánghika 　├ Ekavjávahárika 　├ Lokottaraváda 　├ Bahusrutíja 　├ Pradzsnaptiváda 　└ Csaitika └ Szthaviraváda 　├ Mahísászaka 　├ Dharmaguptaka 　├ Kásjapíja 　├ Szarvásztiváda 　└ Vibhadzsjaváda 　　└ Théraváda

.

Elnevezése

A bahusrutíja név szó szerinti jelentése "azok, akik sokat hallottak" (azaz "műveltek"). Kínai fordítása (Duoven Bu (多聞部) - "nagyon-kemény szekta") is illeszkedik ehhez az etimológiai vonalhoz.

Eredete

Paramartha, 6. századi indiai szerzetes azt írta, hogy a bahusrutíja szekta alapítóját Jádzsnavalkjának hívták. Jádzsnavalkja Buddha idején élt és hallotta a megvilágosodott beszédeit, azonban Buddha parinirvánája idején mély, 200 évig tartó szamádhi meditációban volt. A meditáció végeztével felismerte, hogy a mahászanghika tanítások csak a szútrák felszínes értelmezésai és ezért megalapította a bahusrutíja szektát.

Tanok és a kánon

Paramartha jellemzése alapján a bahusrutíja irányzat elfogadta a hínajána és a mahájána tanításokat is. Szerinte azért hozták létre ezt az új irányzatot, hogy magába foglalhassa mind a "konvencionális" és a "legvégső értelemben vett" igazságokat is. Sree Padma és Anthony Barber ebbe a mahájána tanítások is beletartoztak.

Vaszumitra szerint a bahusrutíják Buddha tanításai közül az állandótlanság, szenvedés, üresség és nirvána fogalmát természetfelettinek tekintették, más tanokat viszont világinak gondoltak.

A többi mahászanghika szektához hasonlóan a bahusrutíja szekta szerzetesei is úgy tartották, hogy az arhatok esendőek.

Tattvasziddhi Sásztra

A Tattvasziddhi Sásztra, vagy más néven Szatjasziddhi Sásztra egy létező abhidharma szöveg, amelyet egy indiai szerzetes (Harivarman) írt a 4. században. Harivarmanról úgy tartják, hogy a bahusrutíja iskolához tartozott, annak ellenére, hogy ez a szöveg jobban hasonlít a szarvásztiváda irányzatba tartozó Szautrántika iskola szövegeire. Ez az abhidharma ma a kínai buddhista kánon részét képezi, 16 füzetben (Taisó Tripitaka, 1646). A tudósok egyetértenek abban, hogy ez az abhidharma szöveg hínajána és mahájána szövegek kombinációja.

Kapcsolódó szócikkek

• Buddhista tanácskozások
• A buddhizmus története
• A buddhizmus iskolái
• A buddhizmus időrend szerint