Wikipédia

Balás Géza

(1914–1987) kertészmérnök, biológus, zoológus, egyetemi tanár, kandidátus (1952), az MTA tagja
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2025. január 26.
Ezt a szócikket némileg át kellene dolgozni a wiki jelölőnyelv szabályainak figyelembevételével, hogy megfeleljen a Wikipédia alapvető stilisztikai és formai követelményeinek.

Sipeki Balás Géza (Szatmárnémeti, 1914. február 11. – Budapest, 1987. január 31.) kertészmérnök, zoológus, egyetemi tanár, a kertészeti növényvédelmi rovartan tudományterület megalapítója

Sipeki Balás Géza
[[Fájl:Balas Geza nekrológ|250px]]
Született1914. február 11.[1]
Szatmárnémeti
Elhunyt1987. január 31. (72 évesen)
Budapest[2]
Beceneve"Gubacs professzor"
Állampolgárságamagyar
HázastársaSebastiani-Korányi Livia (egyházi esküvő, 1944)
GyermekeiÉva (1945), Ildikó (1946), Géza (1949)
Foglalkozásaegyetemi tanár
Iskoláikertészmérnök (1936) - Kertészeti Tanintézet, Budapest
SírhelyeÓbudai temető, közös sírban első feleségével, aki a sírfeliraton a második házasságban viselt nevén szerepel: Balogh Kálmánné Sebastiani-Korányi Lívia
A Wikimédia Commons tartalmaz Sipeki Balás Géza témájú médiaállományokat.

Életpályája

szerkesztés

Köztisztviselő szülők gyermekeként született, a sipeki[3] nemesi családi előnevet felmenői az 1600-as években kapták, Balás Géza irodalmi munkássága során következetesen így használta.[4] Elemi és középiskolai tanulmányait Szatmárnémetiben, majd Orosházán a Felső Mezőgazdasági Iskolában végezte. Az 1853-ban létesült Haszonkertészeket Képző Gyakorlati Tanintézet, majd 1894-től Kertészeti Tanintézet, melyet az 1848-49 szabadságharc orvosa, Entz Ferenc alapított Budapesten, 3 éves képzést követően a végzettek oklevelet kaptak.

Az 1930-as években Schilberszky Károly professzor által irányított Növényvédelmi Tanszéken növénykórtant, azaz a növények betegségeit és kártevő rovarok ismeretét egyaránt oktatták.[5] Utóbbit a hazai rovartan kiemelkedő egyénisége Kadocsa Gyula professzor tanította, mellette, annak rovartani laboratóriumában dolgozott Balás Géza diákként, majd fizetés nélküli gyakornokként.[6] 1936-ban szerzett kertész oklevelet. majd 1936–1944 között a Kertészeti Tanintézet (1939-től Kertészeti Akadémia, 1943-tól Kertészeti és Szőlészeti Főiskola) tanársegédje, majd adjunktusa volt.

Eközben – kisebb megszakításokkal – öt és fél éven át volt katona, és a második világháborúban a Don-kanyarnál hadtáposként szolgált, miközben a természettel ismerkedett, gubacsokat gyűjtött és hozott magával hazatérésekor.[6] Kezdetben Szelényi Gusztáv zoológus, cönológus, a Rovartani Állomás (később: Növényvédelmi Intézet) senior kutatója, tapasztalt entomológusa segítette és szakmailag irányította a háborúból hazatért, idegileg megviselt fiatalembert.[6] A kertészeti növényeket károsító ízeltlábú fajokat, azok életmódját 1935-től, még hallgatóként kezdte tanulmányozni intenzíven,[7] 1936-tól hazánk és a környező országok gubacsainak gyűjtését, meghatározását, tárolását és kartotékolását "hangyaszorgalommal" végezte.

"A magyar kertek gubacsfaunája" (1938) munkája megalapozta a Deutsches Entomologisches Institut, Berlin-Dahlemmel a cserekapcsolatot, majd gubacshatározásra is felkérték.[4] Talán nem véletlen, hogy tanítványai egymás közt "Gubacs professzornak" nevezték kedvelt tanárukat![6] A kertészeti növényeken gubacsot okozó hártyásszárnyúak,[8] szúnyogok[9] és atkák[10] hazai kutatása területén végzett tevékenységével úttörő munkát.

A Kertészeti és Szőlészeti Főiskola 1945-ben önállóságát átmenetileg elveszítette, az agráregyetembe olvasztották be, ekkor Balás Géza egyetemi docensi beosztást kapott. 1953-tól azonban ismét a régi nevén (Kertészeti és Szőlészeti Főiskola) folytathatta működését,[11] ekkor 1946-ban egy évre a kórtan oktatására osztották be, majd 1947 szeptemberétől ismét a rovartan előadója lett.

A növényvédelmi szakma fejlődésével egyre szélesedő ismeretanyagának oktatása szükségessé tette 1949-ben az önálló Rovartani Tanszék kialakítását (akkori nevén: Állati Kártevők Tanszék), ennek vezetésére kapott megbízást 1949-1954 időszakban, mint rendes tanár,[4] majd 1954-ben a kertészeti rovartan egyetemi tanárává nevezték ki, azonban egyetemi professzori tisztségét csak 1961-ig viselhette. Az 1956-os forradalom és szabadságharc során hallgatói és fiatalabb munkatársai disszidál>tak, 1957-ben a forradalom támogatásáért megrovásban részesítették, 1961-ben elmozdították oktatói állásából, míg más vélemény szerint[4] "oktatástechnikai nézetkülönbsége" – Balás Géza a taxonómiai megközelítést preferálta a főhatósággal szemben. Valóság vagy csak indok? – Ki tudja már?). Mindenesetre a Kertészeti Kutató Intézet Gyümölcstermesztési Osztályára, Budatéténybe (ma: NAIK – Gyümölcs- és Dísznövénytermesztési Kutatóintézet ), lefokozva, mint "irányító mérnök", "tudományos munkatárs" helyezték át.[4]

Közben 1964 decemberétől a Nemzeti Múzeum Állattárában[12] is dolgozott, ahová addigi gubacsgyűjteménye került, mintegy 10 ezer példány. Akkoriban Franciaország után Magyarországnak, illetve az Állattárnak lett a második leggazdagabb gubacsgyűjteménye Európában.[4] Újabb adatok szerint (2015) a Magyar Természettudományi Múzeum Állattárának hártyásszárnyú gubacsképződmények gyűjteménye 31.377 boríték, amely nagyobb gyűjteményrészek létrehozói között Balás Géza is szerepel.[13] A lelki megrázkódtatások, különösen a Kertészeti Egyetem kényszerű elhagyása, amely életműve szerves részét képezte, megromlott egészségi állapothoz vezetett, emiatt 56 évesen leszázalékolták (1970),[4] de nyugdíjasként is kötetlenül bejárt a Kertészeti Kutató Intézetbe és az Állattárba, ahol 1987-ig dolgozott.[6]

Szenvedélyesen szerette a Nagy Elődök életművének kutatását. Összegyűjtötte és megírta Földi János, Horváth Géza, Sajó Károly, Herman Ottó, Jablonowski József és Kadocsa Gyula entomológusok életrajzát, munkásságát. Saját legkiemelkedőbb eredményének azt tartotta, hogy a levélatkák hazai jelentőségére és előfordulására felhívta a figyelmet.[4]

Kertész generációk tanulták tőle az alkalmazott rovartant az általa megalapozott módszerekkel, az általa írott jegyzetekből és könyvekből. A Tanszék megalakulását követően rövid időn belül megjelent a Kertészeti növények kártevői című stencilezett jegyzet, amelyben Balás Géza 150, míg a később megjelent Kertészeti növények állati kártevői c. könyvben (1963, 1966) már 308 kártevő életmódját tárgyalja. A későbbiekben Sáringer Gyula akadémikussal közösen megírt Kertészeti kártevők kézikönyv két kiadást ért meg (1982 és 1984).[5]

Magánélete

szerkesztés

1944. április 27-én Budapesten házasságot kötött Sebastiani-Korányi Liviával (S-KL) egyházi szertartás szerint. Két leányuk és egy fiú gyermekük született. A temetésén Glits Márton, Sáringer Gyula és egykori tanártársa és jóbarátja, Probocskai Endre, a faiskolás szakma "pápája"[14] búcsúztatták, és római katolikus egyházi szertartással temették.[4] Balás Géza sírja az Óbudai temetőben található (9-274)[1] https://dka.oszk.hu/html/kepoldal/index.phtml?id=23488. Közös sírban nyugszanak a tőle polgárilag ugyan elvált, de betegsége idején is róla szeretettel gondoskodó első feleségével (későbbi Balogh Kálmánné Sebastian-Korányi Líviával /1920-1994/).

Munkássága

szerkesztés

Balás Géza (és más kutatók) atkákkal összefüggő (akarológiai munkáit) Horváth Edit – Kontschán Jenő – Mahunka Sándor (2010): Hungarian acarological literature. Opusc. Zool. Budapest, 2010, 41(2): 97-174.[15] gyűjtései, továbbá más, kiegészítő források alapján tekintjük át B.G. munkásságát.

  • (1938): A dió gubacsatkái. (Gall mites of walnut). Kertészeti Szemle, 10: 78–79.
  • (1938): A magyar kertek gubacsfaunája. (Die Zoocecidien der Ungarischen Gärten). A Magyar Királyi Kertészeti Tanintézet Közleményei, 4: 24–40. (39?) >https://adt.arcanum.com/hu/view/KerteszetiEgyetem_Kozlemenyek_1938_04/?query=p&pg=66&layout=s
  • (1938): Magyarországból eddig ismeretlen pajzstetű. Eine für Ungarn neue Schildlaus. (Chionaspis austriaca Lind.) Magyar Királyi Kertészeti Tanintézet Közleményei 4. 40-41. https://adt.arcanum.com/hu/view/KerteszetiEgyetem_Kozlemenyek_1938_04/?query=p&pg=66&layout=s>
  • (1938): A recéshátú levélpoloska (Stephanitis piri F.) gazdanövényei. Die Wirtspflanzen der Birnblattwanze. Magyar Királyi Kertészeti Tanintézet Közleményei 41.o. https://adt.arcanum.com/hu/view/KerteszetiEgyetem_Kozlemenyek_1938_04/?query=p&pg=66&layout=s
  • (1938): Die Gallen des St. Gellért Berges. (I.) Borbásia 1(1): 7-9. https://adt.arcanum.com/hu/view/MTA_Borbasia_1938_1939/?pg=0&layout=s
  • (1939): Die Gallen des St. Gellért Berges. II. Mitteilung. Borbásia, 1 (3–7): 38–40.
  • (1939): Beiträge zur Kenntnis der Gallen Ungarns. Borbásia, 1 (8): 120–122.
  • (1939): A vadgesztenye-levélatkáról. (About horse chestnut rust mite.). Kertészeti Szemle, 11: 190–192.
  • (1939): Az alma és körte levélatkájáról. (Aboutapple and pear rust mite.) Kertészeti Szemle, 11: 248–250.
  • (1939): Csonthéjas gyümölcsfáink levélatkája. (Rust mite of our stone fruits.) Kertészeti Szemle, 11: 292–293.
  • (1939): Levélatka okozta növénybetegségek Magyarországon. Die durch Blattmilben verursachte Pflanzenkrankheiten in Ungarn. A Magyar Királyi Kertészeti Tanintézet Közleményei, 5: 52–70.
  • (1939): Gubacsok Komárom megyéből. (I.) [Zoocecidien aus dem Komitate Komárom (Ungarn).] Botanikai Közlemények, 36 (5–6): 325–329.https://real-j.mtak.hu/8139/1/BotanikaiKozlemenyek_036.pdf
  • (1941): Pótlás „Magyarország gubacsai”-hoz (Cecid). [Nachtrag zu „Die Gallen Ungarns.” (Cecid.)]. Borbásia Nova 6. Budapest, 1–197.
  • (1941): A magyar kertek gubacsfaunája II. [Die Zoocecidien der Ungarischen Gärten]. Királyi Kertészeti Tanintézet Közleményei 7: 63–92.
  • (1941): Gubacsok Komárom megyéből II. Zoocecidien aus dem Komitate Komárom (Ungarn). II. – Botanikai Közlemények, 38: 56–61.
  • (1941): Adatok Erdély gubacsainak ismeretéhez. [Data to the knowledge of galls in Transylvania.] Botanikai Közlemények 38 (5–6): 356–360.
  • (1942): Levélatka okozta növénybetegségek Magyarországon. (Bp., 1942)
  • (1943): Az Andricus Magrettii Kieff. gubacsáról. Über die Galle Andricus Magrettii Kieff. Borbásia Nova, 18: 1-4.o.
  • (1948): A magyar kertek gubacsfaunája III. Die Zoocedien der ungarischen Gärten III. Agrártudományi Egyetem Kert- és Szőlőgazdaságtudományi Kar Közleményei 12: 256–275 + iv.
  • 1948): Die Gallmilbe der Vinca herbacea W. et K. Marcellia, 30: 249–251.o.
 
Emléktábla avatás egykori lakhelyén, születésének 100. évfordulóján, 2012-ben
  • (1949): Állati kártevők. Budapest; 2. kiadás: 1950.Forrás: ?[16]
  • (1950): A Vinca herbacea W. et K. gubacsatkája. (Die Gallmilbe der Vinca herbacea W. et K.) Kertészeti Kutatóintézet Évkönyve, 1: 119–121.
  • Kozma Pál (szerk. 1950): Szőlő műveléstan I-II. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 558 o. (B.G társszerző, 9. kiadás: 1961)
  • B.G. et al. (1953): Gyümölcstermeléstan I.-II. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 311 o.; 306 o.
  • B.G. – Mihályi Ferenc (1959): Adatok a fúrólegyek (Trypetidae) magyarországi tápnövényeinek ismeretéhez. Beiträge zur Kenntnis der Nahrpflanzen von Bohrfliegen (Trypetidae) in Ungarn. Állattani Közlemények, 47 (1-2): 45–53. https://adt.arcanum.com/hu/view/AllataniKozlemenyek_47/?pg=66&layout=s
  • B.G. – Tóth György (1959): Adatok kerti növényeink kártevőinek ismeretéhez. A kertészeti és szőlészeti főiskola évkönyve 1958. Annales Academiae Horti- et Viticulturae. 22: 25 o.
  • (1963): Kertészeti növények állati kártevői. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 446 o. (2. átdolgozott és bővített kiadás: 1966, 527 o.) Az első kiadás MTA nívódíjjal kitüntetett munka.
  • (1966): Adatok a Balatonkörnyék gubacsainak ismeretéhez. Beiträge zur Kenntnis der Galläpfel der Balatongegend. Állattani Közlemények, 53 (1–4): 23–31. https://adt.arcanum.com/en/view/AllataniKozlemenyek_53/?pg=36&layout=s
  • (1976): Észak-amerikai gubacsatkafaj Magyarország faunájában. (A North American gallmite in the Hungarian fauna.) Növényvédelem, 12(4): 183.o. https://adt.arcanum.com/hu/view/Novenyvedelem1965_1976/?pg=190&layout=s
  • (1976): Az ezüstjuhar-gubacsatka kártevő lett hazánkban! (The silver mapple gall mite has become a pest in Hungary!). Növényvédelem, 12(10): 475. https://adt.arcanum.com/hu/view/Novenyvedelem1965_1976/?pg=506&layout=s&query=Bal%C3%A1s
  • B.G. – Sáringer Gula (1982): Kertészeti kártevők. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1096 o.; 2. kiadás: 1984. – utóbbi kiadás MTA nívódíjjal kitüntetett (1985) munka.

Elismerései

szerkesztés
  • mezőgazdasági tudományok kandidátusa (1952) – addigi munkássága alapján
  • Felsőoktatás Kiváló Dolgozója (1953)
  • egyetemi tanári kinevezés (1954, visszavonása: 1961 – szakmai indoklással, de facto politikai okból
  • Frivaldszky Imre-emlékérem (-plakett) ezüst fokozata (Magyar Rovartani Társaság, 1981)

Emlékezete

szerkesztés
  • Balás Gézáról két állatfajt neveztek el:
  1. Lochimerus balasi Szelényi, 1957 (= Idiomacromerus balasi)
  2. Aceria balasi Farkas,1960

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC00523/00670.htm, Balás Géza, 2017. október 9.
  2. ↑ PIM-névtér-azonosító. (Hozzáférés: 2020. június 15.)
  3. ↑ Kempelen Béla (1911): Magyar nemesi családok. 11 kötetben. I. kötet: - Aágh-Bazzendorf. reprint: 2011: Nemzeti Örökség Kiadó. Balás (sipeki).https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Kempelen-kempelen-bela-magyar-nemes-csaladok-1/1-kotet-2/balas-sipeki-DBF/
  4. ↑ a b c d e f g h i Sáringer Gyula (1988): Sipeki Balás Géza emlékezete. Növényvédelem, 24(12): 566-567.o. https://adt.arcanum.com/hu/view/Novenyvedelem1965_1988/?pg=612&layout=s
  5. ↑ a b Pénzes Béla (2014): Dr. sipeki Balás Géza emléktáblájának avatása. Rovarász Híradó 73. 2014.03.05. pp. 3-4. https://www.rovartani.hu/wp-content/uploads/2017/11/RH73_honlapra.pdf
  6. ↑ a b c d e Véghelyi Klára (2022): Kertész arcképek. Dr. sipeki Balás Géza rovarász, tanszékvezető, "gubacs professzor". Kertészet és Szőlészet. 71 (11): 29. o. https://matarka.hu/cikk_list.php?fusz=180182
  7. ↑ Jenser Gábor (2014): 100 éve született Sipeki Balás Géza. Rovarász Híradó 73. 2014.03.05.4-5. o.https://www.rovartani.hu/wp-content/uploads/2017/11/RH73_honlapra.pdf
  8. ↑ 10. család: Gubacsdarazsak (Cynipidae) | Brehm: Állatok világa | Kézikönyvtár (magyar nyelven). www.arcanum.com. (Hozzáférés: 2024. május 18.)
  9. ↑ Szúnyogalkatúak
  10. ↑ Ripka Géza (2020): Erdei fa- és cserjefajok gubacsatkái (Acari: Eriophyoidea). Erdészettudományi Közlemények 10(2): 83-95.o. DOI: 10.17164/EK.2020.007 https://real.mtak.hu/122693/1/2020-007.pdf
  11. ↑ Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem
  12. ↑ A Múzeum története | Magyar Természettudományi Múzeum (magyar nyelven). www.nhmus.hu, 2015. március 23. (Hozzáférés: 2024. május 18.)
  13. ↑ A Hártyásszárnyúak gyűjteményének története | Magyar Természettudományi Múzeum (magyar nyelven). www.nhmus.hu, 2015. február 24. [2024. május 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. május 18.)
  14. ↑ Hrotkó Károly (2019): Kertész arcképek. Probocskai Endre a faiskolások "pápája". Kertészet és Szőlészet 2019 (21): 29.o. https://www.garden-kerteszet.hu/ma_files/Probocskai_Endre_2019_21.pdf
  15. ↑ Horváth Edit – Kontschán Jenő – Mahunka Sándor (2010): Hungarian acarological literature. Opusc. Zool. Budapest, 2010, 41(2): 97-174. https://real-j.mtak.hu/15822/6/EPA02340_opuscula_zoologica_41_2010_2.pdf
  16. ↑ Balás Géza - Névpont 2024 (magyar nyelven). Névpont.hu. (Hozzáférés: 2024. április 16.)
  17. ↑ A MAE Növényvédelmi Társaság kitüntetettjei 2006-ban: Jenser Gábor a Balás Géza Emlékérem kitüntetettje. Növényvédelem 43(2): 99-100. o., 2007. http://www.mezogazdasagikonyvtar.hu/assets/tiszteletpeldany/NOVENYVEDELEM/Novenyvedelem-2007-2.pdf
  18. ↑ Emlékezzünk Dr. Jenser Gáborra. NÉBIH, 2015. május 20. (Hozzáférés: 2024. április 26.)

Források

szerkesztés
A lap eredeti címe: „https://hu.wiki.x.io/w/index.php?title=Balás_Géza&oldid=27800407”