Banteng

Banteng
	Természetvédelmi státusz
	Veszélyeztetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülő emlősök (Theria);
Csoport:	Eutheria;
Alosztályág:	Méhlepényesek (Placentalia);
Öregrend:	Laurasiatheria;
Csoport:	Scrotifera;
Csoport:	Ferungulata;
Csoport:	Patások (Ungulata);
Rend:	Párosujjú patások (Artiodactyla);
Csoport:	Ruminantiamorpha;
Alrend:	Kérődzők (Ruminantia);
Alrendág:	Pecora;
Öregcsalád:	Bovoidea;
Család:	Tülkösszarvúak (Bovidae);
Alcsalád:	Tulokformák (Bovinae);
Nemzetség:	Tulkok (Bovini);
Alnemzetség:	Bovina;
Nem:	Tulok (Bos); Linnaeus, 1758
Faj:	B. javanicus;
Tudományos név
	Bos javanicus; d'Alton, 1823
Szinonimák
	Bos banteng Wagner, 1844; Bos bantinger Schlegel & Müller, 1845; Bos banting Sundevall, 1846; Bos butleri Lydekker, 1905; Bos domesticus Wilckens, 1905; Bos leucoprymnus Quoy & Gaimard, 1830; Bos porteri Lydekker, 1909; Bos seleniceros Heller, 1890; Bos seligniceros Meyer, 1878; Bos sondaicus Blyth, 1842;
Elterjedés
	Elterjedési területe 2010-ben (a zöldben biztosan él, a vörösben talán még él)
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Banteng témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Banteng témájú médiaállományokat és Banteng témájú kategóriát.

A banteng (Bos javanicus) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába és a tulokformák (Bovinae) alcsaládjába tartozó faj.

Előfordulása

Megtalálható Mianmarban, Thaiföldön, Kambodzsában, Laoszban, Vietnámban, Borneón, Jáván és Balin. Néhány bantenget a brit gyarmatosítás idején, 1849-ben Észak-Ausztráliában is találtak.

Alfajai

burmai banteng (Bos javanicus birmanicus) Lydekker, 1898 - Mianmar, Thaiföld, Kambodzsa, Laosz, Vietnám és Malajzia; A tehenek és bikák is általában sárgásbarnák. Kambodzsában azonban a bikák 20%-a fekete, Thaiföldön és a Maláj-félszigeten viszont a bikák legnagyobb része az. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) ezt az alfajt a "Kihalással közvetlenül veszélyeztetett" kategóriába sorolta
jávai banteng (Bos javanicus javanicus) d'Alton, 1823 - Jáva és talán Bali szigetén él; a bikák feketék, szarvuk 60-70 centiméter fesztávolságú. A tehenek sárgásbarnák
borneói banteng (Bos javanicus lowi) Lydekker, 1912 - kizárólag Borneón él; kisebb, mint a jávai banteng. A bikák csokoládébarnák és szarvuk fesztávolsága kisebb, mint a jávai alfajé. A jövőben meglehet, hogy önálló faji státuszt kap, mivel a genetikai vizsgálatok azt mutatták, hogy közelebb áll a gaurhoz (Bos gaurus), mint a többi banteng alfajhoz^[1]^[2]

Megjelenése

A kifejlett banteng marmagassága 160 centiméter, testhossza 190–225 cm. A banteng súlya 600–800 kilogramm között változik. A banteng alsó lábszárát fehér csíkok övezik, fartöve fehér és szemei, illetve szája körül fehér folt látható, azonban jelentős a nemek közötti eltérés. A hímeket kékesfekete vagy sötétbarna bőr, hosszú, felfelé meredő szarv és a vállak feletti púp jellemzi. A nőstényeknek azonban vörösesbarna bőrük, kis szarvuk van, mely a hegyeknél befelé fordul és nincsenek púpjaik.

Életmódja

Közeli rokonával, a gaurral ellentétben inkább a sík vidéket kedveli, füves legelőket és bambuszsűrűségeket keres magának. Gyakran ellátogat olyan területekre, ahol felégették az aljnövényzetet, mivel az esők beköszöntével a füvek újult erővel sarjadnak ki ezeken a részeken. A banteng a ritkás erdőkben él, ahol fűvel, bambusszal, gyümölccsel, levelekkel és gallyakkal táplálkozik. A banteng általában éjszaka és nappal is aktív, ám az emberlakta területeken éjszakai életmódot folytatnak. A banteng két – harminc tagú csordákban él.

Háziasítása

A bantenget Délkelet-Ázsiában számos helyen háziasították már, ahol kb. 1,5 millió szelídített példány található. A háziasított és vad bantengek gyakran párosodnak és az utódok általában termékenyek. A banteng háziasított változatait többnyire Bali-marhának hívják.

Természetvédelmi helyzete

2005 februárjában a Cobourg-félsziget populációja 10 000 egyedet számlált, mellyel az északi terület a világ legnagyobb csordájával büszkélkedhet. A Charles Darwin Egyetem kutatása előtt a tudósok úgy gondolták, hogy csupán 5000 tisztavérű banteng létezik világszerte. Természetes élőhelyükön a legnagyobb csorda száma kevesebb, mint 500 fő.

Klónozás

A banteng a második legveszélyeztetettebb faj, melyet sikeresen klónoztak [1], [2] Archiválva 2017. március 5-i dátummal a Wayback Machine-ben és az első, mely túlélt több mint egy hetet (az első egy gaur volt, mely a születése után két nappal elpusztult). A Worcester-ben, USA-ban található Advanced Cell Technology tudósai a banteng sejtjeiből kivont DNS-t a San Diego Zoo "Fagyasztott állatkert" részlegébe vitték és átültették egy háziasított szarvasmarha petesejtjébe, ez a folyamat az ún. szomatikus sejtmagtranszfer. 30 embriót hoztak létre, melyeket a Trans Ova Genetics-hez küldtek, ahol a megtermékenyített petesejteket háziasított szarvasmarhákba ültették. Ezekből két példány született meg császármetszés segítségével.[3] Az első 2003. április 1-jén született, a második két nappal később. A másodikat elaltatták [4], de az első túlélte és máig jó egészségnek örvend a San Diego Állatkertben.