Bedri Pejani
Bedri Pejani vagy Bedri Peja, eredeti nevén Bedri Thaçi (bɛdɾi pɛjani; Ipek, 1885. június 10.[1] vagy október 10.[2] – Prizren, 1946. július 6.[3]) nacionalista koszovói albán politikus. Az 1900-as évektől részt vett az albánság, majd az 1920-as évektől a koszovói albánság függetlenségi küzdelmeiben. 1943-ban két hónapig Albánia oktatásügyi minisztere volt. Az 1943-ban megalapított Második Prizreni Liga vezetőjeként felelős volt a koszovói szerbek ellen irányuló etnikai tisztogatásért. 1946-ban halálra ítélték.
| Bedri Pejani | |
 | |
| Született | 1885. június 10. vagy október 10. Ipek .svg){kind=small} |
| Elhunyt | 1946. július 6. (60-61 évesen) Prizren .svg){kind=small} |
| Állampolgársága | albán |
| Foglalkozása | politikus |
| Iskolái | Isztambuli Egyetem |
| Halál oka | halálbüntetés |
| Albánia 33. oktatásügyi minisztere | |
| Hivatali idő 1943. szeptember 14. – 1943. november 4. | |
| Miniszterelnök | Ibrahim Biçakçiu |
| Előd | Zef Benusi |
| Utód | Rrok Kolaj |
.svg) | |
| Bedri Pejani aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bedri Pejani témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életútja
szerkesztésA koszovói Ipek (ma Peja) városában született. Alapiskoláit követően először a konstantinápolyi Robert College-ban tanult tovább, majd a Konstantinápolyi Egyetemen végzett történettudományi tanulmányokat.[4] Diákévei alatt kapcsolatban állt az oszmán fennhatóság ellen küzdő nacionalista körökkel, 1902-ben tagja volt annak a társaságnak, amely egy föderatív albán–macedón állam alapításáról szőtt terveket.[5]
Iskolái elvégzését követően 1908-ban Üszküpben (ma Szkopje) vállalt tanítói állást.[6] 1908 novemberében jelen volt a latin betűs albán ábécé bevezetéséről döntő manasztiri kongresszuson, majd 1910 márciusában az 1908-as döntést megerősítő második manasztiri tanácskozáson is. 1912 végén részt vett az albán függetlenséget kivívó törekvésekben: októberben egyik megfogalmazója volt a nagyhatalmak képviselőihez Albánia ügyében intézett politikai memorandumnak, majd Koszovó küldötteként megjelent a november 28-án kezdődő, az ország függetlenségét kikiáltó vlorai nemzetgyűlésen, a függetlenségi nyilatkozat aláíróinak egyike volt.[7] Az első világháború végén, 1918-ban megalapított Koszovói Nemzetvédelmi Bizottság egyik fő szervezője volt, 1919-ben pedig a koszovói albánokat képviselte a Párizs környéki béketárgyalásokon.[8]
1920-ban az észak-albániai Shkodrában telepedett le, ahol a Populli (’A Nép’) című folyóirat főszerkesztője volt, valamint részt vett az Atdheu (’Haza’) szövetség megalapításában.[9] 1921-től az első állandó albán nemzetgyűlés képviselőjeként, a néppárti frakció vezetőjeként politizált. Az elkövetkező időszakban egyre inkább eltávolodott a hangadó Amet Zogu politikai irányvonalától, központosító törekvéseitől, 1923 szeptemberében csatlakozott Zogu ellenzékéhez. Miután azonban Zogu 1924 végén konszolidálta hatalmát és megkezdte a leszámolást politikai ellenfeleivel, Pejani elhagyta az országot, és 1930-ig emigrációban élt. Először közreműködött a Koszovói Felszabadítási Bizottság megalapításában, majd a Zogu-ellenes emigráns szervezet, a Nemzeti Forradalmi Bizottság tevékenységében. Politikai tevékenységéért Albánia zogista bírósága távollétében halálra ítélte Pejanit.[10] Az általános amnesztiát követően 1930-ban visszatért Albániába, de a politizálástól nem tudta sokáig távol tartani magát. 1935-ben részt vett a Zogu-ellenes fieri felkelésben, 1937-ben ismét elhagyni kényszerült az országot, és Franciaországban telepedett le.[11]
Miután Olaszország 1939. április 7-én lerohanta Albániát, Pejani 1940-ben ismét visszatért az országba, de a megszálló hatóságok túlzott nacionalizmusa miatt 1941-ben Porto Romanóba internálták.[12] Olaszország kapitulációját és Albánia német megszállását követően Pejani visszanyerte szabadságát, és 1943. szeptember 8-án az albán lakta területek egyesítéséért küzdő Második Prizreni Liga alapító tagja lett. Pejani heves nacionalizmusa még Hermann Neubacher német követet is riasztotta. Pejani az Ibrahim Biçakçiu vezette kormányban 1943. szeptember 14-étől november 4-éig az oktatásügyi tárcát vezette, egyúttal 1943–1944-ben ismét nemzetgyűlési képviselő lett.[13] 1944. januártól júniusig a Második Prizreni Liga elnöke lett, és felelős volt a szervezet paramilitáris alakulatai által végrehajtott etnikai tisztgatásokért, amelyek során mintegy 40 ezer koszovói szerbet mészároltak le.[14]
A második világháború után, 1945-ben a kommunista albán hatóságok Tiranában letartóztatták Pejanit, majd átadták a jugoszláv rendőrségnek. 1946. február 21-én a prizreni bíróság halálra ítélte, de Pejanit még az ítélet végrehajtása előtt rejtélyes körülmények között megmérgezték, a prizreni kórházban halt meg.[15]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Elsie 2013 :352.
- ↑ Dervishi 2012 :206.
- ↑ Dervishi 2012 :206.; Elsie 2013 :352.
- ↑ Dervishi 2012 :206.; Elsie 2013 :352.
- ↑ Dervishi 2012 :206.
- ↑ Dervishi 2012 :206.
- ↑ Dervishi 2012 :206.; Elsie 2013 :352.
- ↑ Elsie 2013 :352.
- ↑ Elsie 2013 :352.
- ↑ Dervishi 2012 :206.; Elsie 2013 :352.
- ↑ Dervishi 2012 :206.
- ↑ Métais 2006 :306.; Dervishi 2012 :206.; Elsie 2013 :352.
- ↑ Dervishi 2012 :29., 206.; Elsie 2013 :38., 108., 352., 399.
- ↑ Elsie 2013 :352.
- ↑ Dervishi 2012 :206. • Elsie 2013 :352–353. szerint a halálos ítélet után szabadon engedték Pejanit.
Források
szerkesztés- ↑ Dervishi 2012: Kastriot Dervishi: Kryeministrat dhe ministrat e shtetit shqiptar në 100 vjet: Anëtarët a Këshillit të Ministrave në vitet 1912–2012, jetëshkrimet e tyre dhe veprimtaria e ekzekutivit shqiptar (’Az albán államiság száz évének miniszterelnökei és miniszterei: Az 1912–2012 közötti minisztertanácsi tagok, életrajzuk és tevékenységük’). Tiranë: Shtëpia Botuese 55. 2012. ISBN 9789994356225
- ↑ Elsie 2013: Robert Elsie: A biographical dictionary of Albanian history. London; New York: Tauris. 2013. ISBN 978-1-78076-431-3
- ↑ Métais 2006: Serge Métais: Histoire des albanais: Des illyriens à l’indépendance du Kosovo. Paris: Fayard. 2006. ISBN 2213628947
