Belisario Domínguez

Belisario Domínguez Palencia (Comitán, 1863. április 25. – Mexikóváros, 1913. október 7.) mexikói politikus, akit ellenfelei a mexikói forradalom során meggyilkoltak.

Belisario Domínguez
Született	1863. április 25. Comitán, Chiapas állam
Elhunyt	1913. október 7. (50 évesen) Mexikóváros
Állampolgársága	mexikói
Nemzetisége	mexikói
Foglalkozása	politikus orvos
Tisztsége	mexikói szenátusi képviselő
Iskolái	Párizsi Egyetem
Halál oka	gyilkosság
A Wikimédia Commons tartalmaz Belisario Domínguez témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

1863-ban született a déli Chiapas állam Comitán nevű városában. Nagyapja, Pantaleón Domínguez szabadelvű politikus volt, aki harcolt a reformháborúban és a francia megszállók ellen, 1864 és 1875 között pedig három alkalommal is volt az állam kormányzója. Apja szintén szabadelvű volt, és szintén harcolt a franciák ellen, egyik lábát is akkor vesztette el, amikor ellenük védte Comitánt. Anyja a guatemalai származású Pilar Palencia volt.

Iskoláit szülővárosában kezdte, majd a San Cristóbal de las Casas-i Instituto de Ciencias y Artesben tanult, 1879-ben pedig Európába utazott, ahol beiratkozott egy párizsi orvosi iskolába. 1889. július 17-én kapta meg sebészi, szülészi és szemészi oklevelét, majd december 14-én hazatért Comitánba, ahol 1890 elején saját rendelőt nyitott. Nem csak saját településén gyógyított, hanem hosszú utazásokat is tett a környéken, hogy a szegény falvak betegeit is ellássa. Unokatestvérét, Delina Zebadúát vette feleségül, ám az asszony 1902-re nagyon beteg lett. Hogy ellássa, Mexikóvárosba költöztek, de Zebadúa 1903-ban elhunyt.

Ugyancsak 1903-ban megírta Chiapas című írását, amelyben arra panaszkodik, hogy bár az állam adottságainál fogva igen gazdag is lehetne, mégis mekkora szegénységben él az ottaniak többsége, főként a rossz kormányzás miatt. Felhívta az újságírókat, hogy vegyenek részt egy Chiapasszal kapcsolatos kampányban, ám ez a felhívás jórészt visszhang nélkül maradt. 1904-ben ő maga alapított újságot Comitánban, El Vate címmel, amelyben Porfirio Díaz elnök és annak híve, a chiapasi kormányzó ellen szóló cikkeket jelentetett meg. Egyúttal Fraternidad („Testvériség”) névvel gyógyszertárat is nyitott, ahol a szegényeknek alacsony áron kínálta a gyógyszereket.

Az idő múlásával Domínguez egyre közeledett a politikához. Amikor az addig sikeresen működő comitáni polgári kórház tőkéjét elkobozták, szembeszállt Rafael Pimentel kormányzóval, aki hamarosan kénytelen volt visszatéríteni a pénzt. 1911-ben a szabadelvű párt színeiben indult a községi elnöki választáson, és nyert is, majd 1912-ben Chiapasi Szabadelvű Klub jelöltjeként helyettes szenátorrá választották. 1913-ban Ricardo nevű fiának tanulmányai érdekében Mexikóvárosba ment, ahol februárban a San Juan de Letrán utcai Hotel Jardín szálloda erkélyéről személyes tanúja volt a tragikus tíz nap néven elhíresült forradalmi eseményeknek és Victoriano Huerta erőszakos hatalomátvételének. A sérültek számára felajánlotta orvosi segítségét.

Március 3-án elhunyt Leopoldo Gout képviselő, akinek megüresedett helyét ő töltötte be: a szenátusba visszatérve a maderisták csoportjához csatlakozott. Április 25-én Francisco León de la Barra külügyminiszter azt javasolta, hogy tegyék lehetővé a Veracruzban horgonyzó amerikai hajók hosszabb maradását, Domínguez azonban szenvedélyes beszédben fejtette ki, hogy miért nem támogatja ezt a javaslatot: mivel ezzel szerinte bizalmat szavazva annak a Huerta-kormánynak, amely Madero elnök és Pino Suárez alelnök meggyilkolásával jutott hatalomra. A szeptember 16-i ülésen, bár a fogadóbizottság tagja volt, visszautasította, hogy kezet fogjon Huertával, 23-án és 29-én pedig a kamara soros elnöke megvétózta, hogy elmondja beszédeit, mivel azokban Huerta elnököt gyilkosnak, árulónak és a nemzet szégyenének nevezte volna, és lemondásra szólította volna fel. Így ezeket a megírt beszédeket kinyomtatta és María Hernández Zarco segítségével terjeszteni kezdte. Válaszként október 7-én éjjel fél 12-kor az elnök emberei kirángatták szállodai szobájából, egy tacubayai házba vitték, majd a felbérelt erőszaktevők (Gilberto Márquez, Alberto Quiroz, José Hernández és Gabriel Huerta) megkínozták és megölték. A holttestet megpróbálták elégetni, de végül inkább a coyoacáni temető közelében egy vékony réteg föld alá ásták el. Az eset egy ideig még nem került nyilvánosságra.

Az október 9-i és 10-i üléseken Domínguez eltűnése viharos hangulatot teremtett. A chiapasi képviselők kezdeményezésére a képviselőház is támogatta, hogy vizsgálják ki az ügyet, és a szenátus szolidaritását kérte. Huerta azonban azt követelte a képviselőktől, hogy vonják vissza a javaslatot, és miután ezt nem tették meg, erővel feloszlattatta a kamarát, és 110 képviselőt bebörtönöztetett. Az eset miatt végleg összedőlt a Huerta-kormány legitimitásának még a látszata is. A kormánnyal több korábbi támogatója is szembefordult, sőt, nemzetközi presztízse is lecsökkent.

Az utókor már többnyire pozitívan ítéli meg Domínguez tevékenységét. Egy 1953. január 28-án közzétett rendelet létrehozta a Belisario Domínguez-díjat, amelyet a szenátus minden október 7-én ad át a szerinte arra érdemes mexikói kitüntetetteknek. Szülővárosa, Comitán, 1915. szeptember 3-án az ő tiszteletére vette fel a Comitán de Domínguez hivatalos nevet.