Belváros (Brassó)
A Belváros (románul: Centrul Vechi) Brassó egyik városnegyede. Magába foglalja az egykori várfalak által közrezárt történelmi városmagot (Újbrassó vagy Vár, románul: Cetatea, németül: Innere Stadt) és az ettől északra elterülő részt, egészen a Fellegvárig.
Fekvése
szerkesztésA 15. század elején falakkal és bástyákkal vették körül, amelyek az északkeleti oldal kivételével nagyrészt ma is állnak. Északkeletről az egykori sáncok helyén a 19. század végén kialakított városközpont és park, délkeletről a Cenk, északnyugatról a Bácsél (Raupenberg), délnyugatról a Bolgárszeg határolja.
Története
szerkesztésKezdetben egy patak folyt rajta keresztül délnyugat–északkeleti irányban, majd a Főtérnél két ágra szakadt és az egyik ága Óbrassó, a másik Bolonya felé haladt tovább. Elsőként a nyugati–délnyugati része települt be a 13. század elején, Óbrassóval párhuzamosan, legkésőbb az északkeleti, a 14. század végén. 1475-ben a következő négy városnegyedből állt: Quartale Corpus (Vár utca, Halpiac, Felső új utca), Quartale Portica (Kapu utca és Tehénpiac – a mai Coresi diakónus utca), Quartale Catarina (a Klastrom utca északi szakasza és a Lópiac) és Quartale Petri.
Az utcai világítást 1804-ben vezették be, kezdetben a Nagypiacon, a Klastrom utcában és a Lópiacon. Az első kőburkolatot a városháza körül fektették le 1737-ben. A legtöbb utcát a 19. század elejére kikövezték, de a Főteret egészében csak 1854-ben. A vizet 1907-ig tizenhárom forrásból kapta, amelyek bolgárszegi házak pincéiben törtek elő és amelyek vizét a Lópiac alatti tározóban gyűjtötték össze és a talaj természetes esését felhasználva az utcákon kialakított kis „csorgók”-ba gyűjtötték. A vezetékek 1804-ig kifúrt fatörzsekből készültek, amelyeket az ehhez értő cigányok készítettek és tartottak karban. Akkor az elhasználódott vezetékeket kővel kezdték kicserélni.
1965-ben helyezték műemléki védelem alá és kezdődtek meg a műemléki szempontú helyreállítások.
Népessége
szerkesztésA 18. században még kevés nem szász lakója volt. Elvben legalábbis a falak között éltek az ún. görög kereskedő kompánia tagjai. Az első románok II. József uralkodása idején, az ún. koncivilitási rendelet értelmében költöztek be.
Látnivalók
szerkesztésA lakóházakból csak kevés részlet vészelte át az 1689. április 21-én a várost elpusztító brassói tűzvészt. A városi tanács rendeletére a belvárosi szászok 1754-ben kezdtek fa helyett téglából és kőből építkezni.[1] A ma látható régi épületek java a 18. és a 19. században épült. Az utcahálózat viszont alapvetően megőrizte a középkori viszonyokat. Utcái a középkorban páratlanul széleseknek számítottak és később sem szélesítettek rajtuk. Nagyszebentől eltérően nem jellemzőek rá a szűk sikátorok; az egyetlen ilyen, a korábban tűzoltók által használt Zsinór utca (Str. Sforii, Schnurgasse) viszont valóban „egy emberes”.[2] Eleve csak gyalogos közlekedésre szolgált még az Alsóvilla utca (Str. Grigoraș Dinicu, Untere Gabelgasse) és a Felsővilla utca (Str. Alecu Russo, Obere Gabelgasse).
A brassóiak praktikusan építkeztek, nem hivalkodtak házaikkal. A 18. században a legtöbb ház még földszintes volt, egyedül a Főtér és a Klastrom utca állt főként emeletes házakból, sőt a Búzasoron 1786-ban megépült a város első kétemeletes háza. Amikor emeletet építettek, a konyhát az emeleten, a műhelyt pedig a földszinten rendezték be – de a műhely sokszor az udvarban kapott helyet. A tető gyakran szögben megtört, az utca felé ereszt hagytak. Valószínűleg a tűzvész emléke miatt Brassóban már akkor is cseréppel fedték a tetőket, amikor máshol még zsindellyel, ezért „vörös város”-nak is nevezték. Mivel kocsibejárót a hely szűkössége miatt ritkán tudtak kialakítani, a szekereket az utcán, a ház előtt állították meg és ott rakodtak fel vagy le. A 19. század második felében boltokat a Főtéren, a Hirscher, a Kapu, a Klastrom utcában és a Lópiacon lehetett találni.
Furcsa módon a kémény volt a házak azon részlete, amelynél a szász építtetők szabadon engedték képzeletüket. Valóságos divatirányzatok alakultak ki a kéménykürtők kiképzését illetően.
A Klastrom utcát (Vám utca, románul Strada Mureșenilor, korábban Ulița Vămii, a két világháború közt Str. Regele Mihai, németül Klostergasse). A múltban előkelő patríciusok lakták. A Vám utcai kapun keresztül Moldvába indultak a kereskedők. 1891-től lóvasút, majd benzinüzemű városi vasút járt rajta.
- 1. Képtár.
- 7. A volt Hotel Europa. A 18. század végén épült, a 19. században alakították át fogadóvá.
- 9. Schobeln-ház. 1550-ben épült, a portál szegélykövei és egy ablak reneszánsz stílusúak. 1833 és 1823 között benne működött a Gött-nyomda. Itt nyomtatták a Gazeta de Transilvaniát és a Kronstädter Zeitungot, 1838–1839-ben az Erdélyi Hírlapot és melléklapját, a Mulattatót, 1849-ben Cezar Bolliac újságát, az Espatriatult.
- 12. Az egykori Arany Korona (Zur Goldenen Krone) városi fogadó.
- 19. Az egykori jezsuita kolostor. Benne működött 1837 és 1848 között a katolikus gimnázium is.
- 21. Belvárosi római katolikus templom.
- 27. Diákház. A századfordulón városi idegenforgalmi irodaként működött. A 20. század elején földszintjén üzemelt az Erdélyi-vendéglő.
Szent János utca (Str. Sfântul Ioan, Johannesgasse)
A Főtér (Piața Sfatului, Rathausplatz) közepén áll a régi brassói városháza. A tér oldalait egykor külön nevekkel illették, amelyek a pénteki hetivásárok jellemző termékeire utaltak. Az északkeleti volt a Búzasor (Kornzeile, Târgul Grâului – ahol jellemzően bolgárszegi és hegyvidéki románok vásároltak gabonát a barcasági szász földművesektől, de korzóként is használták), a délkeleti a Virágsor (Blumenzeile, Târgul Florilor vagy Șirul Fructelor), a délnyugati a Kádársor (Böttcherzeile, Șirul Botelor), az északnyugati pedig a Lensor (Flachzeile, Șirul Inului).
- 1. Kamner-ház (a portál felső része 1587-ből való).
- 3. Ortodox templom.
- 4. Czeides-ház (16–18. század).
- 5. Wallbaum-ház (16–18. század). Szálloda működik benne.
- 7. Mandl-ház (19. század).
- 13. A volt Szerecsen-patika.
- 14. Hirscher-ház (1545).
- 15.–16. Closius–Hiemesch–Giesel házak (18. század).
- 17. Cziegler-ház (18. század); a helyén 1511-ben a város első gyógyszertára működött.
- 18. Filstich–Plecker-ház (16–17. század).
- 19. Stefanovitsch-ház (19. század).
- 23. Safrano-palota (19. század).
- 25. Mureșanu-ház.
- 26. Czell-palota.
- 27. Seuler-ház (16–18. század). A 20. század első felében falai között működött a román kaszinó.
A Rosenanger (Piața George Enescu, korábban Târgul Peștelui, még korábban Sub Bucium) volt a Hirscher Apollónia utca után a halpiac, ahol rákot és csigát is árultak. A 19. században rajta keresztül lehetett megközelíteni a búzasori ortodox templomot.
- 11b. 16. századi gabonaraktár, később asztalosműhely.
Weisz Mihály utca (régi nevén Apáca-utca vagy Széles utca, Str. Michael Weiss, Michael Weiss gasse, 1887-ig Nonnegasse)
- 22. (a Kapu utca sarkán) az egykori Szász Nemzeti Bank épülete (Albert Schuller tervezte, 1908-ban épült). Később elektromos üzemként, majd ismét bankként használták.
A Kapu utca (jelenleg Str. Republicii, egykor Str. Porții, németül Purzengasse) a Főtér keleti sarkából kiindulva északkeleti irányban húzódik. Északi részén volt a város egyik legrégebbi kapuja, mely a 14. század második felétől 1857-ig állt. A város egyik fő turisztikai látványossága, 13 épület műemléknek van nyilvánítva.
A Kórház utca (Str. Postăvarului, egykor Str. Spitalului) párhuzamos a Kapu utcával. Itt volt a Szent Antal kórház.
A Csizmadia utca (Str. Politehnicii, egykor Str. Cizmarilor, Schustergasse) a 19. század második felében alakult ki, az északkeleti városfal helyén.
A Fekete utcában (Str. Nicolae Bălcescu, korábban Ulița Neagră, Schwarzgasse) a 19. században sok takács-, tímár- és gubacsapóműhely üzemelt. A termelési műveletekhez felhasználták az utcán végigfolyó csatornát, amelyet deszkák fedtek. A munkások főként székely lányok és legények voltak. Az ekkor már főként Kárpátokon túli nyersanyagot feldolgozó vállalkozások a század közepétől lassanként alulmaradtak az osztrák és cseh gyáriparral szemben.
- 15. A sörgyáros Friedrich Czell háza (19. század eleje).
- 16. Vörös fogadó (19. század).
- 40. A ház helyén született a hagyomány szerint Johannes Honterus.[3]
- 56. Fekete kaszárnya (Peter Bartesch, 1871–1873).
A Vár utcában (Str. Castelului, 1887-ig Ulița Fânarilor, Burggasse) a 19. században kötélverők dolgoztak. A segéderőt náluk is, akár a Fekete utcai takácsoknál, főként székely lányok alkották és itt is felhasználták az utca alatt folyó csatornát. Termékeiket a román fejedelemségekbe szállították.
- 50. Az egykori Continental szálló neobarokk épületét Peter Bartesch tervei szerint, a ploiești-i Tache Stănescu számára építették 1871–1873-ban. Az előtte található tér volt a Csergepiac (Târgul Straielor, Kotzenmarkt vagy Deckenmarkt), ahol a bolgárszegi csergekészítők árusították portékáikat.
- 64. Ortodox zsinagóga.
A Csergepiacot az Apollonia Hirscher utca (korábban Halpiac, Str. Apollonia Hirscher, 1887-ig Str. Teatrului, Hirschergasse, a 19. század második felében Theatergasse, korábban Fischmarkt) köti össze a Főtérrel.
- 3. Itt létesült 1822-ben a város első állandó református istentiszteleti helye.
- 8. A Redut Christian Kertsch városi főépítész tervei szerint 1893–1894-ben épült, a régi, 18. századi Redut helyére. Főként német nyelvű színielőadásokat és bálokat tartottak benne.
Az Árvaház utca (1887-ig Szentlélek utca, Str. Poarta Șchei, egykor Ulița Șcheilor vagy Ulița Orfanilor, Waisenhausgasse, 1887-ig Heiligleichnamsgasse vagy Wallachergasse) régi 'Corpus Christi utca' nevét az itt állt Krisztus teste templomról kapta. Egykor a mészárosok utcája volt.
- 3. Az ún. Tretschkes-házban működött 1845-ös alapításától 1851-ig, majd 1854 és 1885 között a brassói román kaszinó. Első tagjai kereskedők voltak, nemcsak románok, de görögök és örmények is. Később értelmiségiek és mesteremberek is beléphettek, titkári posztját az első években George Bariț töltötte be. 1885–1909-ben a Hirscher utca sarkán, a Roth-féle Medve-patika fölött, majd a Főtéren működött. 1848-ban itt tartották gyűléseiket a Moldvából menekült ifjú forradalmár bojárok, Alexandru Ioan Cuza, Vasile Alecsandri, Alecu Russo, Gheorghe Sion és mások. Ugyanitt készítették elő április 23-án az első balázsfalvi gyűlés programját.[4]
- 14. Az ún. Tartler-árvaházról kapta nevét az utca. Az épület 1806-ból való, de az árvaház csak 1875-ben nyílt meg benne. Ma óvoda.
- 27. Neológ zsinagóga.
- 39. A Bolgárszegi-kapu mellett található sportlíceumot evangélikus tornaiskolaként hozták létre 1853-ban. A mai Románia legrégibb sportiskolája. Kertjéhez tartozott az egykori védelmi rendszer maradványa, egy tó, amelyet csak 1894-ben töltöttek fel.
Lópiac (Str. George Barițiu, korábban Târgul Cailor, Roßmarkt)
- 1. Pleckner-ház (16–19. század).
- 2. Rideli-ház (16–17. század).
- 6. Valentin Hirscher-ház. Az akkori bíró, Valentin Hirscher házában szállt meg 1600 márciusában Vitéz Mihály.
- 12. Görög templom.
- 36. Szülészet. Eredetileg a Honterus Gimnázium 1911–1913-ban emelt új épülete volt, amelyet Paul Beck drezdai építész tervezett. Nemrég visszakapta az evangélikus egyház.
A jelenlegi közigazgatási felosztás szerint a Belváros-negyedhez tartozik néhány, a régi várfalon kívül eső utca és hely:
- Rezső-körút (régi román nevén Str. Regele Ferdinand, jelenlegi nevén Str. Eroilor, német nevén Rudolfsring), a Cenk aljától a Bácsélig vezető útvonal
- Rezső-park (Parcul Nicolae Titulescu), helyén egykor a városi fapiac volt
- Postarét (Șirul Livezii - Livada Poștei), egykoron itt volt a postakocsisok lovainak legelője, jelenleg több városi buszjárat végmegállója és fontos közlekedési csomópont
- Cenkalji sétány (Aleea Tiberiu Brediceanu) és a Graft menti sétány (După Ziduri)
Források
szerkesztés- Adatok Brassó szabad királyi város monographiájához. Brassó, 1892
- Erich Jekelius (Hrsg.): Kronstadt. Kronstadt, 1928
- Teofil Mihăilescu: Brașov: Atmosferă, arhitectură și spațiu urban. Brassó, 2015
- Sextil Pușcariu: Brașovul de altădată. Brașov, 2001
- ↑ Nicolae Dunăre: Gospodăria cu curte închisă și întărîtă. In Nicolae Dunăre (Red.): Țara Bîrsei. 2. București, 1974, 125. o.
- ↑ Zsinór utca
- ↑ Honterus-ház
- ↑ Ion Colan: Casina română din Brașov 1835–1935. Brașov, 1935
.svg){kind=small}