Benedikt Ried
Benedikt Ried (csehül: Benedikt Rejt Landshut? kb. 1454 – Prága, 1534. október 30.[2]) német származású cseh építész, építőmester, Cseh- és Morvaország utolsó monumentális késő gótikus boltozatainak építője, a „német különgótika” sajátos cseh változata, az ún. Ulászló-gótika legnagyobb mestere.
| Benedikt Ried | |
 | |
| Született | 1454 k. Landshut |
| Elhunyt | 1534. október 30. Louny[1] |
| Művészneve | Benedikt Rejt |
| Állampolgársága | osztrák?, cseh |
| Nemzetisége | német |
| Foglalkozása |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Benedikt Ried témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
,_Benedikt_Ried_rib_vaulting.JPG)
Korai éveiről semmi biztosat nem tudunk; ezekre biográfusai csak következtetnek a későbbi adatokból. A szakmát valószínűleg Passauban vagy egy bécsi műhelyben tanulta ki. Az első biztos adat 1485 körül kelt, amikor II. Jagelló Ulászló cseh király megbízta a tüzérségi szakértőként ismert Riedet, hogy emeljen ágyútornyot egy korábbi, a 13. század elején épült bástya helyére. 22 m belső átmérőjével, 40 m magasságával ez lett a vár legnagyobb tornya, és rendkívül modern konstrukciónak számított.[3] Prágában ébredt művészi öntudatára, tért át a hadmérnöki munkákról az egyházi és világi építészetre.
Ugyancsak a király megbízására 1486-ban kezdte tervezni a Régi királyi palotában az Ulászló-terem kialakítását. Ennek elősegítése érdekében — gyaníthatóan az 1490-es évek legelején — Ulászló, aki egyúttal magyar király is volt, Budára küldte Riedet „reneszánszt tanulni”. Valószínűleg ezen az útján tervezte meg Visegrádon a királyi palotához dél felől csatlakozó ferences kolostor új, gótikus szentélyének hajlított bordás boltozatát.[4]
Budai tanulmányainak tudható be, hogy azt Ulászló-terem 1494-ben elkészült, kettős keresztosztatú ablakain kimutatható a budai reneszánsz hatása.[5] Az építkezést 1492-ben kezdték el és 1502-ben fejezték be. A palota átalakításának következő lépcsőjeként (1503 és 1520 között) építette fel a Lajos-szárnyat.
Ried késő gótikus építészete a prágai Parlerek hagyományain alapult, az ő elgondolásaikat fejlesztette tovább, még merészebb szerkezetek kialakításával. Az Ulászló-terem rendkívül széles terét nem osztotta hajókra, tehát a boltozatnak igen nagy távolságot, 16 métert kellett átívelnie. Ezért a bordák sűrűn követik egymást, és végüket nem szabadon álló támokra, hanem a falhoz kapcsolódó pillérekre terhelte. Ez a korszakalkotóan új boltozó technika Ried találmánya. Az ilyen boltozat egymást hálóként metsző bordái két síkban is meghajlanak, ezért a boltozatnak nemcsak keresztmetszeti, de alaprajzi vetülete is íves. Az új, dekoratív hálóboltozat egyik legkiforrottabb példája II. Ulászló prágai lovagterme (1502).[4] Utolsó nagy munkája a lounyi Szent Miklós-templom volt. A városban megkapta a polgárjogot, és attól fogva rendszerint Louni Benedek („Benedict von Laun”) néven említették. Itt is temették el az általa épített Szent Miklós-templomban, sírját azonban a 17. században, az ellenreformáció hevületében elpusztították.
Fontosabb munkái:
- a Mihulka-torony a prágai várban (1485 körül)
- a Szent Borbála-templom Kutná Horában (1499 után),
- az Ulászló-terem Prágában, a Régi királyi palotában,
- a várkastély Blatnában (1520–1530),
- a lounyi Szent Miklós-templom (1520–1534).
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
- ↑ A német Wikipédia szerint a bajorországi Launban
- ↑ Prague.net: Mihulka Powder Tower. [2017. május 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. február 1.)
- ↑ a b II. Ulászló udvari építkezései Prágában és Budán
- ↑ A késő gótika és kora reneszánsz folytatása — II. (Jagelló) Ulászló (1490–1516) építkezései
Források
szerkesztés- Szombathy Viktor: Prága (Panoráma, Külföldi városkalauz, Franklin Nyomda, Bp. 1971.)
- Zádor Anna, Genthon István, 1984: Művészeti Lexikon IV. Akadémiai Kiadó, Budapest, p. 37.
Fordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben a Benedikt Ried című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
