Benjamin Hornigold
Benjamin Hornigold (meghalt 1719-ben) 18. századi angol kalóz és privatér. Tengeri rablóként pályafutása 1715-től 1718-ig tartott, ezután a Bahama-szigetek kormányzója által megbízott kalózvadász lett, és régi szövetségesei ellen fordult. 1719-ben a hurrikánszezon idején hajója zátonyra futott, Hornigold pedig valamennyi emberével együtt odaveszett.
| Benjamin Hornigold | |
 | |
| Született | 1680 Norfolk |
| Elhunyt | 1719 (38-39 évesen) |
| Állampolgársága | brit |
| Foglalkozása |
|
Élete
szerkesztésKorai évek
szerkesztésHornigold fiatalkoráról nem maradt fenn dokumentum, feltételezhető azonban, hogy az angliai Norfolkban született, és kezdetben olyan hajókon szolgálhatott, amelyek anyakikötője King’s Lynn vagy Great Yarmouth lehetett.[1] Az első feljegyzések szerint 1713 – 1714 telén egy szlup és egy periagua (fa törzséből vájt csónak) segítségével kereskedőhajókat támadott meg New Providence sziget partjainál, és fővárosa, Nassau közelében.[2] 1717-re már egy Ranger nevű, harminc ágyúval felszerelt szlup kapitánya volt, ami valószínűleg a környék legjobban felfegyverzett hajója lehetett. Ez lehetőséget adott neki, hogy kedve szerint, szabadon elfoglalhasson más vitorlásokat.[3]
Hornigold parancsnokhelyettese Edward Teach volt, aki később Feketeszakáll néven vált hírhedt kalózzá.[3] Amikor Hornigold megszerezte a Rangert, átengedte régi szlupját Teach-nek. 1717 tavaszán a két kapitány három kereskedőhajót is elfoglalt, egy Havannába tartó vitorlást 120 hordó liszttel a fedélzetén, egy szeszes italt szállító bermudai szlupot, és végül egy Madeirából érkező portugál hajót, ami fehérbort vitt.[4]
1717 márciusában Hornigold megtámadott egy felfegyverzett kereskedőhajót, amit Dél-Karolina kormányzója küldött a Bahamákra, hogy visszaszorítsa a kalózkodást. A vitorlás megmenekült azáltal, hogy legénysége zátonyra futtatta Cat Cay-nél. Kapitánya később arról számolt be, hogy Hornigold flottája öt vitorlásra bővült és rajtuk összesen 350 főnyi legénység szolgál.[4]
Egy feljegyzés szerint Honduras partjainál a kalózok megtámadtak egy szlupot. Az esetet egy utas később így foglalta össze: „semmi egyebet nem tettek velünk, csak valamennyi kalapot elvettek tőlünk, az előző este berúgtak, mint mondták, és sajátjaikat kidobálták a hajóból.”[5]
Bukása és kegyelem
szerkesztésHornigold mindig ügyelt arra, hogy ne foglaljon el brit hajókat. Ezzel kétségtelenül azt a látszatot akarta fenntartani, hogy az angolok oldalán harcoló privatérként kizárólag Britannia ellenségeit támadja meg.[6] Ez a felfogás nem tetszett hadnagyainak, ezért 1717 novemberében a legénység szavazást tartott, hogy megtámadhassák bármelyik hajót. Hornigold ellenezte az ötletet, ezért leváltották.[7] Ebben az időben Teach Hornigold második szlupjának volt kapitánya, és elképzelhető, hogy csak később, amikor a két vitorlás találkozott, tudta meg, hogy lázadás történt. Legvalószínűbb, hogy a két kapitány útjai szétváltak, Teach a Karib-térségben maradt, Hornigold pedig visszatért New Providence szigetére. Nassauból egészen 1717 decemberéig indított portyákat, amikor megtudta, hogy a király általános kegyelmet ajánl föl minden kalóznak. Hornigold 1718 januárjában Jamaicára hajózott, és ott a kormányzótól kegyelmet kapott. Később, Bahama kormányzója, Woodes Rogers megbízásából kalózvadász lett.[8]
Kalózvadászként
szerkesztésRogers királyi kegyelmet adott Hornigoldnak, de megbízta, hogy kerítse kézre a többi kalózt, beleértve korábbi hadnagyát, Teach-et is. A következő 18 hónapot Hornigold Stede Bonnet, Charles Vane és Calico Jack felkutatásával töltötte. Bár őket nem kapta el, tíz kalózt sikerült elfognia.[9]
Halála
szerkesztés1719 végén hajója hurrikánba keveredett New Providence és Mexikó között és megfeneklett. A balesetről Charles Johnson A legnevezetesebb kalózok rablásainak és gyilkosságainak históriája (eredeti cím: A General Historie of the Robberies and Murders of the Most Notorious Pyrates) című munkájában így ír: „Hornigold kapitány, egy másik híres kalóz, sziklákon, messze a szárazföldtől hajótörést szenvedett és eltűnt, de emberei közül ötnek sikerült egy kenuban megmenekülnie.”[10] A szerencsétlenség pontos helye a mai napig ismeretlen.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Konstam, Blackbeard:America's Most Notorious Pirate, 62. old.
- ↑ Woodard, Colin. The Republic of Pirates. Harcourt, Inc, 88–89. o. (2007). ISBN 978-0-15-603462-3
- ↑ a b Konstam, Blackbeard:America's Most Notorious Pirate, 63. old.
- ↑ a b Konstam, Blackbeard: America's Most Notorious Pirate, 64. old.
- ↑ Earle, The Pirate Wars, 179. old.
- ↑ Konstam, Blackbeard: America's Most Notorious Pirate, 66. old.
- ↑ Konstam, Blackbeard: America's Most Notorious Pirate, 67. old.
- ↑ Woodard, Colin. The Republic of Pirates. Harcourt, Inc, 231–6, 284–86. o. (2007). ISBN 978-0-15-603462-3. Hozzáférés ideje: 2012. október 26.
- ↑ Benjamin Hornigold. [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva].
- ↑ Charles Johnson (1724), A General History of the Robberies and Murders of the Most Notorious Pyrates Archiválva 2009. július 3-i dátummal a Wayback Machine-ben, idézve: Konstam, Blackbeard: America's Most Notorious Pirate, 231. old.
Források
szerkesztés- Earle, Peter. The Pirate Wars. Methuen (2003). ISBN 0-413-75880-X
- Konstam, Angus. Blackbeard: America's Most Notorious Pirate. John Wiley & Sons (2006). ISBN 047175885
Fordítás
szerkesztésEz a szócikk részben vagy egészben a Benjamin Hornigold című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.