Benzál-klorid
IUPAC-név (Diklórmetil)benzol
Más nevek benzál-klorid
benzilidén-klorid
benzilidén-diklorid
benzil-diklorid
Kémiai azonosítók
CAS-szám 98-87-3
PubChem 24855098
ChemSpider 7133
RTECS szám CZ5075000
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C7H6Cl2
Moláris tömeg 161,03 g/mol
Megjelenés színtelen folyadék
Sűrűség 1,254 g/cm³, folyadék
Olvadáspont −17 és −15 °C között
Forráspont 205 °C (82 °C @10 Hgmm)
Oldhatóság (vízben) kevéssé
Gőznyomás 0,6 kPa (45 °C)
Veszélyek
EU osztályozás Mérgező (T)[1]
R mondatok R22, R23, R37/38, R40, R41[1]
S mondatok (S1/2), S36/37, S38, S45[1]
Lobbanáspont 88 °C[1]
Öngyulladási hőmérséklet 525 °C[1]
LD50 3250 mg/kg (patkány, szájon át)[1]
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A benzál-klorid szerves vegyület, halogénezett szénhidrogén, képlete C6H5CHCl2.[2] Színtelen, könnyfakasztó folyadék, a szerves kémiai szintézisekben használják.

A benzál-kloridot a toluol gyökös klórozásával állítják elő, melynek első lépésében benzil-klorid keletkezik, illetve a reakciót tovább folytatva benzotriklorid állítható elő:

C6H5CH3 + Cl2 → C6H5CH2Cl + HCl
C6H5CH2Cl + Cl2 → C6H5CHCl2 + HCl
C6H5CHCl2 + Cl2 → C6H5CCl3 + HCl

A benzál-klorid nagy részéből hidrolízissel benzaldehidet állítanak elő:[3]

C6H5CHCl2 + H2O → C6H5CHO + 2 HCl

Erős bázis hatására a benzál-kloridból fenilkarbén keletkezik.

Fordítás

szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Benzal chloride című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Hivatkozások

szerkesztés
  1. a b c d e f A benzál-klorid vegyülethez tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. A hozzáférés dátuma: 2011. 01. 31. (JavaScript szükséges) (angolul)
  2. BENZAL CHLORIDE. International Programme on Chemical Safety. (Hozzáférés: 2007. október 30.)
  3. Manfred Rossberg, Wilhelm Lendle, Gerhard Pfleiderer, Adolf Tögel, Eberhard-Ludwig Dreher, Ernst Langer, Heinz Rassaerts, Peter Kleinschmidt, Heinz Strack, Richard Cook, Uwe Beck, Karl-August Lipper, Theodore R. Torkelson, Eckhard Löser, Klaus K. Beutel, “Chlorinated Hydrocarbons” in Ullmann’s Encyclopedia of Chemical Technology, 2007 John Wiley & Sons: New York.