Berlin tömegközlekedése
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Berlin tömegközlekedése több részre tagolódik: a vasútra, a közútra, a légi- és a vízi járatokra.
Légi
szerkesztésBerlinben egy nagy nemzetközi repülőtér található, a Berlin-Brandenburg repülőtér. Ez a reptér a vezető légitársaságok (Lufthansa, Eurowings, EasyJet, Ryanair, Wizz Air) bázisa. Építése 2006-ban kezdődött, végül 2020. október 31-én vették használatba. Leghosszabb kifutópályája 4 kilométer hosszú. Maximális kapacitása 46 000 000 fő.
Korábbi két nagy repülőterét, a Tegel és Schönefeld 2020-ban zártak be, közvetlen az új BER megnyitása után. Az egykori harmadik repülőtér Tempelhof volt, de ezt 2008-ban lakossági nyomásra, népszavazás eredményeképpen bezárták. A Schönefeldről és a Tegelről (amelyek azokról a városrészekről kapták a nevüket, ahol találhatóak) 2010 nyarától 166 célállomás volt érhető el közvetlen járatokkal. 2008-ban az utasforgalom a Schönefelden 6 600 000 fő volt, míg a Tegelen 14 500 000 fő.
Vízi
szerkesztésKomp
szerkesztésVasút
szerkesztésMetró (U-Bahn)
szerkesztésNapjainkban 9 vonal és 175 állomás található. A metrórendszer 80%-a föld alatt, a fennmaradó része a föld felett fut. Csúcsidőben a szerelvények 2-5 percenként, a nap többi részében 5 percenként, esténként 10 percenként követik egymást.
Bár kezdetben mindkét oldal lakossága előtt nyitott maradt a hálózat, a berlini fal építésétől kezdve a keletnémet hatóságok korlátozták a határátkelést. A nyugatról érkező keleti vonalakat „lemetszették”. A német újraegyesítés után a hálózatot ismét megnyitották és teljes egészében összekötötték. Jelenleg Németország legkiterjedtebb metróhálózata.
Vonal | Útvonal | Építés | Hossz | Állomások
száma |
Állomások
átlagos távolsága |
Menetidő | Átlagsebesség |
---|---|---|---|---|---|---|---|
U1 | Uhlandstraße ↔ Warschauer Straße | 1902–1926 | 9,0 km | 13 | 692 m | 21 perc | 26,3 km/h |
U2 | Pankow ↔ Ruhleben | 1902–2000 | 20,7 km | 29 | 714 m | 47 perc | 26,4 km/h |
U3 | Krumme Lanke ↔ Warschauer Straße | 1913–1929 | 18,9 km | 24 | 793 m | 40 perc | 28,4 km/h |
U4 | Nollendorfplatz ↔ Innsbrucker Platz | 1910 | 2,9 km | 5 | 580 m | 6 perc | 28,6 km/h |
U5 | Hauptbahnhof ↔ Hönow | 1930–2020 | 22,4 km | 26 | 920 m | 41 perc | 33,6 km/h |
U6 | Alt-Tegel ↔ Alt-Mariendorf | 1923–1966 | 19,9 km | 29 | 686 m | 38 perc | 31,4 km/h |
U7 | Rathaus Spandau ↔ Rudow | 1924–1984 | 31,8 km | 40 | 795 m | 57 perc | 33,7 km/h |
U8 | Wittenau ↔ Hermannstraße | 1927–1996 | 18,0 km | 24 | 750 m | 36 perc | 30,1 km/h |
U9 | Rathaus Steglitz ↔ Osloer Straße | 1961–1976 | 12,5 km | 18 | 694 m | 23 perc | 32,7 km/h |
S-Bahn
szerkesztésBerlinben az S-Bahn klasszikus definícióját kielégítő, a múlt század eleje óta fennálló elővárosi gyorsvasúti rendszer található. A német definíció szerint ugyanis csak akkor beszélhetünk valódi S-Bahn-ról, ha a nagy népsűrűségű körzetet kiszolgáló ütemesen közlekedő vasút infrastruktúrájában (960 mm-es magasságú peron, eltérő jelzőberendezések ill. feszültségszint stb.) is elkülönül a nagyvasúti rendszertől.
Berlin fejlődése az újraegyesítés óta nem csak építészetileg, de a tömegközlekedés szempontjából is rohamléptekkel halad. Ezt jól tükrözi az 1992-ben aláírt, 500 db kétrészes vonat szállításáról szóló szerződés is, mely megindította a mintegy 1500 járművet számláló elővárosi flotta cseréjét.
Villamos
szerkesztésFőleg a város keleti részén sűrű a villamoshálózat, a nyugati oldalon a hálózatot az újraegyesítés előtt teljesen felszámolták, ma néhány utólag épített szakasz működik. 2004-től kiemelt villamosjáratokat hoztak létre, melyeket "MetroTram"-nak neveztek el, jelzésük egy "M" betű és a viszonylatszám.
A járműállomány főleg a Bombardier Flexcity és Tatra KT4D típusú szerelvényekből áll.