Bibó István (etnológus)

magyar etnológus
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2022. december 10.

Bibó István (Kecskemét, 1877. július 23.Szeged, 1935. szeptember 10.)[1] etnológus, filozófus, könyvtáros, miniszteri tanácsos. Bibó István (1911–1979) politikai gondolkodó, államminiszter apja.

Bibó István
Született1877. július 23.
Kecskemét
Elhunyt1935. szeptember 10. (58 évesen)
Szeged
Állampolgárságamagyar
GyermekeiBibó István
Foglalkozásaetnológus,
filozófus,
könyvtáros
IskoláiEötvös Loránd Tudományegyetem
SablonWikidataSegítség

Életútja

szerkesztés

Szülei dr. Bibó István és Talányi Anna. A budapesti tudományegyetemen doktorált 1909-ben, majd 1910-től a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium munkatársa lett. 1920-ban szervezte meg a Múzeumok és Könyvtárak Országos Felügyeletét, 1922-től 1924-ig pedig országos felügyelője volt az iskolán kívüli népművelésnek. 1924-től haláláig töltötte be a szegedi Egyetemi Könyvtár igazgatói posztját. 1921 és 1924 között Budapesten szerkesztette a Néprajzi Társaság Társadalomtudomány című folyóiratát, majd 1929–től 1933-ig Szegeden a Népünk és Nyelvünk című folyóiratot.

Főbb művei

szerkesztés
  • A megismerés új magyarázata (Bp., 1914)
  • Nietzsche (Bp., 1916)
  • A primitív ember világa (Szeged, 1927)
  • Földrajzi szempontok a magyar lélek egyéniségének megítélésében (Szeged, 1930)
  • Nomád népek lángelméi: Árpád, Géza, Sarolta (Szeged, 1932)
  • A számok szerepének és jelentéseinek kialakulása az emberiség történetében (Szeged, 1935)