Bijszk

Bijszk (oroszul: Бийск) város Oroszország ázsiai részén, az Altaji határterületen. Járási székhely, Barnaul után a határterület második legnépesebb városa.

Bijszk (Бийск)
A Szovjetszkaja utca Bijszkben
Bijszk címere Bijszk zászlaja
Közigazgatás
Ország	Oroszország
Föderációs alany	Altaji határterület
Alapítás éve	1709
Polgármester	Anatolij Viktorovics Moszijevszkij
Irányítószám	659300
Körzethívószám	3854
Népesség
Teljes népesség	183 852 fő (2021)
Földrajzi adatok
Terület	300 km²
Időzóna	UTC+7, krasznojarszki idő
Elhelyezkedése
Bijszk Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 52° 31′, k. h. 85° 10′52.516666666667, 85.166666666667
Bijszk Pozíció az Altaji határterület térképén
Bijszk weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Bijszk témájú médiaállományokat.

Lakóinak száma: 231 172 fő (2002-ben), melyből 219 064 orosz, 2 601 ukrán, 2 063 német, 1 024 azeri, 968 tatár, 789 cigány, 732 kumundi, 725 fehérorosz, 593 örmény stb. 210 115 fő (a 2010. évi népszámláláskor).

Fekvése

Délnyugat-Szibériában, a Bija folyó partján fekszik, 20 km-re a Katuny és a Bija találkozásától. A város nagyobbik része a folyó jobb parti teraszára, egy kisebb része a sík bal partra épült, a két városrészt közúti híd köti össze. A Tyeleckoje-tóból eredő Bija tavaszi árvize gyakran nagy területeket elönt, 2006-ban például vízszintje közel két méterrel haladta meg a kritikusnak tartott szintet.

A város távolsága közúton Barnaultól 163 km, Novoszibirszktől 356 km. Fekvése miatt gyakran az Altaj kapujának nevezik, általában ez volt a kiindulópontja a hegységet kutató tudományos expedícióknak is.

Történeti áttekintés

I. Péter cár parancsára 1709-ben a két folyó találkozásánál erődöt létesítettek, melyet egy évvel később nomád dzsungár fegyveresek leromboltak. 1718-ban a város mai helyén, a Bija jobb partján építették fel az új erődöt, mely a Kuznyeck és Uszty-Kamenogorszk között húzódó védelmi vonal legfontosabb erőssége lett. Kezdetben a Tobolszki-, később a Kolivanyi-, majd 1804-től a Tomszki kormányzósághoz tartozott. Először 1782-ben lett város, ezt a státust később kétszer is visszavonták, majd újra megkapta, utoljára 1827-ben. Miután a 19. században erődjét lebontották, a városban fellendült a kereskedelem, gyárak létesültek. A 19-20. század fordulóján gőzmalma, téglagyára, szövőgyára, bőr-, fa- és fémfeldolgozó üzemei, szeszfőzdéi voltak.

1925-től a Szibériai határterülethez tartozott, 1937-től az Altaj határterület része. 1941-ben az európai országrészből több nagy gépgyárat telepítettek ide, melyek a háború után az ipar, főként a hadiipar legfontosabb bázisai lettek.

Gazdaság

Az ipar legfontosabb ágazatai a hadiipar és az ahhoz is kapcsolódó gépgyártás, műszer- és vegyipar. A Szovjetunió felbomlása után az állami megrendelések elmaradása súlyosan érintette a gazdaságot, főként a hadiipar vállalatait. Ezeket később többé-kevésbé sikerült békésebb termékek gyártására átállítani (ez az ún. konverzió), illetve kisebb, könnyen alkalmazkodó vállalatokká átalakítani.

Az Altaj vállalatcsoport stratégiai fontosságú rakéták, rakétahajtóművek, szilárd hajtóanyagok, robbanó- és más különleges anyagok, kutatásigényes technológiák fejlesztésével foglalkozik. Elődjét mint tudományos kutató intézetet hívták életre 1958-ban, mely fokozatosan a város meghatározó „tudományos és termelő egyesülése” lett. Többek között itt fejlesztették ki az ún. SS-rakéták egyes típusait is. A vállalatcsoport titkos kísérleti telepén történt 2007 márciusában az a robbanás, amely halálos áldozatot is követelt. A konverzió eredményeként számos kisebb vállalattá szervezték át, holding formájában működik.

Részben a hadiiparhoz is kötődő további fontos iparvállalatok:

• Szibpribormas: műszer- és gépgyártás
• Polieksz: (korábbi nevén: Bijszki Vegyikombinát) a konverzó után különféle cellulózt, zománc- és festékárut, vadásztöltényeket állít elő
• Az ún. oleum- (kénsav-) gyár
• Szpecavtomatika: tűz-, robbanás- és elektromos biztonsági berendezések fejlesztése, gyártása.
• Altajvitamin: a régió legnagyobb és az ország egyik vezető gyógyszergyára; többek között helyi növényi alapanyagból (pl. európai homoktövis, vörös áfonya) készít korszerű vitaminkészítményeket

A város 2005-ben a központi kormánytól ún. tudományváros státust kapott (az országban tizedikként).

Közlekedés

A Transzszibériai vasúttól Bijszkig leágazó szárnyvonalat 1915-ben nyitották meg, de a személykocsikból álló első szerelvény csak 1928-ban indult el. A városnak folyami kikötője és kisebb gépek fogadására alkalmas repülőtere (ICAO: UNBI) van. Novoszibirszkkel országos jelentőségű autóút, az ún. csujai főút (M-52) köti össze, mely az Altaj hegyein át a várostól 617 km-re lévő orosz-mongol határig vezet. Egy másik fontos autóút a turistaszezon idején szintén viszonylag jelentős forgalmat bonyolít le, végpontja a Tyeleckoje-tó.

Kultúra, felsőoktatás

Bijszk 1939-ben alapított tanárképző főiskoláját 2000-ben egyetemi rangra emelték, jelenleg 12 tanszékkel működik. Műszaki főiskolája Barnaul állami műszaki egyetemének fiókintézményeként jött létre 1959-ben, hat tanszéke van.

Állandó színháza 1943-ban alakult, a város egyik legszebb épületében, melyet 1914-1916 között emeltek. Helytörténeti múzeumát 1920-ban, központi könyvtárát 1900-ban alapították. A könyvtár és az egyetem egyaránt Vaszilij Suksin (1929-1974) író, színész, filmrendező nevét viseli, aki a Bijszk melletti Szrosztki falu szülötte volt.

A városnak történelme során három Mennybemenetel-temploma volt. Az első fából készült 1774-ben. 25 évvel később szentelték fel az újabb templomot, a bijszki erőd első kőből (téglából) emelt épületét. 1903-ra megépült a ma is álló Mennybemenetel-katedrális (Успенский собор), a régi felújítását pedig egyre halogatták, a szovjet időszakban, 1928-ban lebontották.

Források

• A városi önkormányzat hivatalos honlapja
• Bijszk az Altaji Műszaki Egyetem portálján
• Bijszk az Altaj határterület portálján
• A Pedagógiai Egyetem portálja (10 tanszék) Archiválva 2007. január 2-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Várostérkép a bijszki Információs Szolgálat honlapján
• Az SS-rakéták kifejlesztéséről Bijszkben