Bill Evans
Bill Evans (Plainfield, New Jersey, 1929. augusztus 16. – New York, 1980. szeptember 15.) amerikai dzsesszzongorista, zenekarvezető, zeneszerző. Sokak véleménye szerint megújította a dzsesszzongorázást.
| Bill Evans | |
.jpg) | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1929. augusztus 16.[1][2][3][4][5] Plainfield[6] |
| Elhunyt | 1980. szeptember 15. (51 évesen)[1][2][3][4][5] New York |
| Sírhely | Roselawn Memorial Park and Mausoleum |
| Iskolái |
|
| Pályafutás | |
| Műfajok | |
| Híres dal | A Face Without A Name |
| Hangszer | zongora |
| Díjak | Grammy Lifetime Achievement Award (1994) |
| Tevékenység |
|
| Kiadók |
|
| IPI-névazonosító |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bill Evans témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Pályakép
szerkesztésTizenkét éves korában már pénzért zongorázott lagzikon. Közben hegedülni és fuvolázni is tanult. Egy egyetem New Orleans közelében fuvolaösztöndíjat nyújtott neki. Diplomát zongorázásból kapott, a vizsgakoncerten Beethovent játszott. Francia szerzők, Ravel és Debussy álltak hozzá a legközelebb. Bachot gyakran elemezte. Rengeteget tanult. Diáktársai még akkor is hallgatták, amikor csak gyakorolt.
Közben kóros önbizalomhiányban szenvedett. Gyakran rátört a kétely, vajon elég jó-e? Első lemeze egy év alatt csak nyolcszáz példányban kelt el. A második lemeze csak két év múlva jelent meg („Nem tudtam semmi újat mondani”).
Együttműködés Miles Davisszel
szerkesztésKind of Blue
szerkesztésMiles Davis minden idők legnagyobb példányszámban eladott dzsesszlemezén, a Kind of Blue-n Evans volt a legfontosabb, döntően inspiráló partner. Evans Miles Davis szűk köréhez tartozott. A legendás szextett egyetlen fehér tagja volt. Bár Davis szerint Bill Evans volt az az igazi zongorista, akire szüksége van, mégis folyton éreztette vele lenézését. Állítólag a Kind of Blue egyik száma úgy született, hogy Davis átadott neki egy cetlit két akkorddal, hogy kezdjen vele valamit. Evans erre megírta a Blue in Green című témát, amit azonban Davis saját szerzeményének tüntetett föl, de azért kegyesen adott érte egy 25 dolláros csekket.
A bőgős Scott LaFaroval és a dobos Paul Motiannal megalapított egy triót. 1961-ben két albumot rögzítettek. Rá két héttel a 25 éves LaFaro meghalt egy autóbalesetben.
Saját eredeti stílusa véglegesen kialakult.
Hét Grammy-díjat kapott, járta a világot, még korának klasszikus zenészei is áradoztak róla, Ligeti György darabokat írt számára.
Halála
szerkesztésKözben a heroin és a kokain lassan tönkretette egészségét. Szkizofrén Harry bátyja főbe lőtte magát, második élettársa metró alá ugrott, egyik unokahúga is öngyilkos lett. Utolsó fellépésein rendre eljátszotta a MASH című televíziósorozat Az öngyilkosság nem fáj c. betétdalát.
Elvben a kábítószerezés miatti májzsugor, gyomorfekély és bronchitis vitte el, csupán 51 évesen. Valójában – mint barátja, a szövegíró és zenekritikus Gene Lees írta – Bill Evansé volt a történelem leghosszabb öngyilkossága.
Albumok
szerkesztés- 1956 New Jazz Conceptions | Original Jazz
- 1958 Everybody Digs Bill Evans | Original Jazz
- 1959 On Green Dolphin Street | Milestone
- 1959 Portrait in Jazz | Original Jazz
- 1961 Nirvana | Atlantic
- 1961 Sunday at the Village Vanguard (live) | Original Jazz
- 1961 Explorations | Original Jazz
- 1961 More from the Vanguard | Milestone
- 1961 Waltz for Debby | Original Jazz
- 1962 Undercurrent | Blue Note Records
- 1962 Empathy | Verve
- 1962 How My Heart Sings! | Original Jazz
- 1962 Moonbeams | Original Jazz
- 1963 V.I.P.S Theme Plus Others | MGM
- 1963 Bill Evans Trio at Shelly’s Manne-Hole | Original Jazz
- 1963 Conversations with Myself | Verve
- 1963 The Solo Sessions, Vol. 1 | Milestone
- 1963 The Solo Sessions, Vol. 2 | Milestone
- 1963 Time Remembered | Milestone
- 1963 Trio '64 | Verve
- 1964 Trio Live | Verve
- 1965 Bill Evans Trio with Symphony Orchestra | Verve
- 1965 Trio '65 | Verve
- 1966 A Simple Matter of Conviction | Verve
- 1966 Bill Evans at Town Hall | Verve
- 1966 Intermodulation | Verve
- 1967 California, Here I Come | Verve
- 1967 Further Conversations with Myself | Verve
- 1968 Bill Evans at the Montreux Jazz Festival (live) | Verve
- 1968 Bill Evans Alone | Verve
- 1969 What’s New | Verve
- 1969 Alone | Verve
- 1970 Montreaux, Vol. 2 | CTI
- 1970 From Left to Right | MGM
- 1971 Bill Evans Album | Columbia
- 1972 Living Time | Columbia
- 1973 The Tokyo Concert (live) | Original Jazz
- 1973 From the Seventies | Fantasy
- 1974 Symbiosis | Verve
- 1974 Intuition | Original Jazz
- 1974 Re: Person I Knew | Original Jazz
- 1974 Since We Met | Original Jazz
- 1975 Alone (Again) | Fantasy
- 1975 Eloquence | Fantasy
- 1975 Montreaux, Vol. 3 (live) | Original Jazz
- 1975 The Tony Bennett|Bill Evans Album | Original Jazz
- 1976 Quintessence | Original Jazz
- 1977 Cross-Currents | Original Jazz
- 1977 You Must Believe in Spring | Warner Bros.
- 1978 New Conversations | Warner Bros.
- 1979 Paris Concert, Edition Two (live) | Elektra
- 1979 I Will Say Goodbye | Original Jazz
- 1979 Paris Concert, Edition One (live) | Elektra
- 1979 We Will Meet Again | Warner Bros.
- 1979 Affinity | Warner Bros.
Források
szerkesztés- Horváth Gábor, NOL
- https://www.billevanswebpages.com/billbio.html Archiválva 2019. július 29-i dátummal a Wayback Machine-ben
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
- ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Carnegie Hall linked open data (angol nyelven), 2017. (Hozzáférés: 2022. május 2.)
