Biskupija

falu és község Horvátországban, Šibenik-Knin megyében
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. április 18.

Biskupija falu és község Horvátországban Šibenik-Knin megyében.

Biskupija
A fogadalmi templom a bazilika romjaival
A fogadalmi templom a bazilika romjaival
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeŠibenik-Knin
KözségBiskupija
Jogállásfalu
PolgármesterOgnjen Vukmirović
Irányítószám22300
Körzethívószám(+385) 022
Népesség
Teljes népesség1177 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság271 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 44° 00′, k. h. 16° 14′44.000000°N 16.233333°EKoordináták: é. sz. 44° 00′, k. h. 16° 14′44.000000°N 16.233333°E
Biskupija weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Biskupija témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Knintől 7 km-re délkeletre, Dalmácia északi-középső részén, az 1-es számú főút mellett fekszik. Közigazgatásilag Markovac, Orlić, Ramljane, Riđane, Uzdolje, Vrbnik és Zvjerinac települések tartoznak hozzá.

Története

szerkesztés

A mai Biskupija a kora középkorban a horvát állam központja volt. Ma ez a hely a horvát régészeti kutatás kitüntetett lelőhelye, egyben az egyik legjelentősebb óhorvát lelőhely. Régi neve "Pet Crkava na Kosovu" volt.[2] A régi elnevezés valószínűleg a 10. századból származik, míg mai nevét később, a középkorban kapta. A régi nevet (magyarul koszovói öt templom) erősítik meg a régészeti leletek, ószláv templomok maradványai, melyek a Crkvina, Stupovi, Bukorovića podvornica, Lopuška glavica és Sveta trojica nevű helyeken találhatók.[2] Itt állt a Szűz Mária tiszteletére szentelt háromhajós püspöki székesegyház, melynek első említése 1089-ben Zvonimir király uralkodásának idején történt. Építése még a 9. században kezdődött és Zvonimir király fejezte be 1078-ban. A knini püspök fennhatósága egykor egészen a Dráváig terjedt és a kora középkori horvát államban fontos tisztségeket is betöltött. A püspökség itteni székhelye 1493-ban szűnt meg, ezután Orlićnak nevezték (mai Biskupija nevét 1998-óta viseli).[3]

A török 1522-ben szállta meg ezt a területet. A szerbek bevándorlása már a 15. században megkezdődött, de a legnagyobb méreteket 1521 és 1527 között öltötte.[3] A falu a moreai háború során 1688-ban szabadult fel a török uralom alól. A 17. század végén az újabb velencei uralom idején újabb nagy bevándorlási hullám érkezett. A velencei uralom 1797-ig tartott, majd miután a francia seregek felszámolták a Velencei Köztársaságot osztrák csapatok szállták meg. 1809-ben az Első Francia Császárság Illír Tartományának része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1857-ben 954, 1910-ben 1382 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1991-ben csaknem teljes lakossága szerb nemzetiségű volt. Szerb lakói még ez évben csatlakoztak a Krajinai Szerb Köztársasághoz. A horvát hadsereg 1995 augusztusában a Vihar hadművelet során foglalta vissza a települést. Szerb lakói nagyrészt elmenekültek. A településnek 2011-ben 406 lakosa volt.

Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
954 1.055 1.014 1.167 1.289 1.382 1.289 1.328 1.299 1.353 1.360 1.210 1.005 953 466 406

Nevezetességei

szerkesztés
  • A Crkivina nevű helyen a Szűz Mária tiszteletére szentelt 9. századi háromhajós püspöki székesegyház és kolostor romjai,[6] valamint a mellette levő ószláv temető maradványai. Lujo Marun atya 1882-ben végzett ásatásai során egy oltár előépítmény részét találta itt meg a Szűzanya alakjával. Ez egyben a Szűzanya első ismert horvát ábrázolása, mely a 11. századból származik. Az előépítmény háromszög alakú volt alsó részén a “SALV(e) (re)G(ina) V(i)RGO” (Üdvözlégy szűz királynő) latin nyelvű felirattal. Rajta kívül még több értékes töredék kerültek elő, köztük egy kerek keresztelőmedence, a szentélyt a hívektől elválasztó díszes kőépítmény töredéke, szobortöredékek a 8. – 9. századból, karoling kardok, sarkantyúk, lószerszámok, ékszerek, használati tárgyak töredékei stb.[3] Ennek a régi templomnak a romjain építették fel Ivan Meštrović tervei szerint 1937 és 1938 között a mai templomot,[7] melynek titulusa: „Gospa Velikog Hrvatskog Krsnog Zavjeta” (azaz a Horvát Keresztény Fogadalom Nagyasszonya). A templomot 1938. szeptember 19-én szentelte fel Alojzije Stepinac zágrábi érsek.[3] A fogadalmi templom egyhajós, a homlokzat feletti 12 és fél méter magas harangtornyában három haranggal. A második világháború idején a csetnikek megrongálták és a Szűzanya szobrának a fejét letörték. 1966-ban mind a szobrot, mind a Zvonimir királyt ábrázoló freskót restaurálták. 1992-ben a szerb felkelők a templomot újra lerombolták.[3] A háború után újjáépült.
  • A 9. századi Szent Cecília templom romjai. Itt egy kora román háromhajós bazilika állt, három apszissal. Az apszisok félkörívesek voltak, a középső apszis nagyobb volt, mint a két oldalsó. A nyugati oldalon egy narthex van, mely valójában egy három részből álló westwerk, előtte pedig a templom falain kívül harangtorony állt. A déli oldalon található egy kisebb helyiség, egy négyzet alaprajzú apszissal. A külső falakat a déli fal kivételével támpillérek erősítik. Építészeti jellemzői és a liturgikus berendezés elemzése alapján a bazilika a 9. század második feléig nyúlik vissza.[8]
  • A 9. századi Szentháromság templom romjai. A mai Szentháromság-templom[9] a régi romok felett, a falu közepén, temetővel övezett területen található. A templom egyhajós, hosszanti, a hajónál kissé keskenyebb félköríves apszissal. Keletelt tájolású, főbejáratával a nyugati oldalon. Ezen az oldalon, a homlokzaton áll a harangtorony, amelynek földszintjén található a templom bejárata. Az oldalsó ajtó fölött látható felirat szerint a templomot a 19. század közepén, stílusbeli sajátosságok nélküli egyszerű formákban állították helyre.
  • A kora középkori Szentháromság templom mellett található a 18. században épített szerb pravoszláv templom, melyet az ószláv templom alapjaira építettek. Körülötte 9. – 11. századi ószláv és újkori pravoszláv temető található.[3]
  • A Lopuška glavica nevű magaslaton egyhajós, keletelt 9. századi ószláv templom maradványai. Fennmaradtak az egyhajós hosszúkás templom alapfalai, keleten a szabálytalan háromkaréjos szentéllyel, nyugati oldalán előcsarnokkal, amelyet az egyszerűbb nyugati típusú nyugati alkotásként határoztak meg. A déli apszis helyett egy kisméretű téglalap alakú teret építettek. A középső és északi oldalsó apszisok félkörívesek. A templom nyugati oldalán támpillérek maradványai láthatók. A templomnak oltár előépítménye volt, melynek maradványait megtalálták. A templomban összesen 54 sírt tártak fel.[10]
  • Bukorovića podvornica nevű helyen egy másik 9. századi ószláv templom maradványait tárták fel mellette egy 72 síros ószláv temetővel, melynek nyomai az 1950-es években megsemmisültek. Köveit a nép széthordta.[3]
  • Riđane Szent Illés próféta tiszteletére szentelt szerb pravoszláv temploma 1589-ben épült, felszentelése 1590-ben történt.[3]

További információk

szerkesztés