Kékfrankos
A kékfrankos a szőlőfélék (Vitaceae) családjába, a bortermő szőlőkhöz (Vitis vinifera) tartozó szőlőfajta, melyből tipikusan savhangsúlyos, gyümölcsös, tanninban közepesen gazdag, fűszeres karakterű száraz vörösborokat készítenek. Hasonnevei: többek közt Blaufränkisch, Blauer Limberger vagy Lemberger, Limberger, Franconia, Frankovka, Frankovka modra, Moravka.[1] Magyarország legelterjedtebb vörös borszőlőfajtája.
| Kékfrankos | |
| vörösborszőlő | |
 | |
| Egyéb nevei | Blaufränkisch, Blauer Limberger vagy Lemberger, Limberger, Franconia, Frankovka, Frankovka modra, Moravka |
| Nemesítés alapfajtái | Hunszőlő (Gouais blanc) és Blaue Zimmettraube |
| Továbbnemesítés fajtái | Vinifera változat |
| Hazai elterjedtsége | Soproni, Villányi, Szekszárdi, Hajós-Bajai borvidék és Egri borvidékek |
| Általános elterjedtsége | Közép-Európa, elsősorban Ausztria, Magyarország és Németország |
| Fürt leírása | közepesen tömött, rövid nyelű |
| Érési időszak | szeptember vége |
| Művelésmód | kordon, ernyő, moser |
| Borának jellemzői | savhangsúlyos, gyümölcsös, zamatos, fűszeres, tannintartalma közepes |
| Jelentős borai | Egri bikavér, Szekszárdi bikavér |
A német név (Lemberger) Lemberg hercegségre utal a mai Szlovéniában, ami valamikor az Osztrák–Magyar Monarchia része volt. A kékfrankosnak Kelet- és Közép-Európában egy felmérés szerint több mint negyven névváltozata van. Bulgáriában például a neve Gamé, és ennek alapján valamikor azt gondolták, hogy eredetileg a Gamay típus klónozása lehetett, de ma már igazi Vinifera változatnak tekintik.
Leírása
szerkesztésTőkéje gyors növésű. Fürtje közepes nagyságú, közepesen tömött, rövid nyelű. Bogyói közepesek, vastag héjúak, kissé hamvasak. Jól termő fajta, szeptemberben szüretelhető és a leszedésével nem kell sietni, mert nehezen rothad.
A kékfrankos általános Közép-Európában, beleértve Ausztriát és Németországot is. Magyarország számos borvidékén termesztik, többek közt Sopronban, Villányban, Hajóson, Szekszárdon és Egerben. Az öt borvidék kékfrankos borai eltérő jellegűek.[2]
A kékfrankos az 1990-es években itthon még lenézett szőlőfajta volt, amit sokan szívesen lecseréltek volna divatosabb fajtákra, az utóbbi években azonban népszerűsége egyre emelkedett. Sőt, most már vannak borászok, akik arra hívják fel a figyelmet, hogy a kékfrankos termesztéséhez Magyarország adottságai egyedülállóak.[3] A kékfrankost nem csak önállóan palackozzák, fő alkotója az egri és a szekszárdi bikavérnek is.
A Monarchiában a 19. században terjedt el, eredete vitatott. Tartja magát az a nézet is, hogy a Kaszpi-tenger vidékéről származik és még a honfoglaló magyarok hozták magukkal.
DNS vizsgálatok szerint a kékfrankos a hunszőlő (Gouais blanc) és a Blaue Zimmettraube keresztezésével jött létre Alsó-Stájerországban.[4]
Soproni hagyomány
szerkesztésSopronban az a hagyomány, hogy nevét a Bonaparte Napóleon hódító seregében szolgáló katonák pénzéről kapta, a jobb borokat ugyanis a helyi gazdák csak az értékesebb kék színű régi francia papírpénzért mérték a katonáknak, a fehér színű háborús papírpénz nem kellett nekik. (A történet nem igaz: abban az időben még Sopronban és környékén is főleg fehérborokat készítettek és csak a filoxéravész után, a 19. század második felében tértek át a kékfrankosra).[5]
Utódaik a kékfrankos fővárosának tartják Sopront, erre utal a 2005-ben útjára indított Kékfrankos Nyár rendezvénysorozat neve is.[6] Sopronban mintegy 1140 hektáron termesztik és ezt a világ legnagyobb egybefüggő kékfrankos-ültetvényének tartják.[7]
2010. május 7-étől soproni kékfrank néven pénzhelyettesítő papírutalványt indítottak a Sopron környéki cégek gazdaságélénkítési céllal.[8][9]
A soproniak nem egyedül büszkék a kékfrankosukra. A sopronival egy borvidéket alkotó, de a trianoni békeszerződéssel leválasztott északi Burgenlandot is szeretik az ottaniak Blaufränkischlandnak nevezni.[10]
Források
szerkesztés- Prohászka Ferenc: Szőlő és bor, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1978., 238. oldal; ISBN 963-230-442-X
- Borlexikon
- ↑ 104/2004. (VI. 3.) FVM rendelet a borkészítésre alkalmas szőlőfajták osztályba sorolásáról. [2006. július 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. július 12.)
- ↑ [1]
- ↑ mywine: Kékfrankos kóstolóról. [2006. július 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. július 12.)
- ↑ Mauel, E.; Röckel, F; Töpfer, R. (2016). "The "missing link" 'Blaue Zimmettraube' reveals that 'Blauer Portugieser' and 'Blaufränkisch' originated in Lower Styria". Vitis. 55: 135–143. doi:10.5073/vitis.2016.55.135-143.
- ↑ Napóleon bora. [2007. május 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. július 12.)
- ↑ Kékfrankos Nyár. [2006. június 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. július 12.)
- ↑ Soproni Borvidék: Kékfrankos. [2007. május 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. július 12.)
- ↑ Kisalföld: Soproni Kékfrank: Új fizetőeszköz Sopronban. [2010. február 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 17.)
- ↑ HVG: Forgó eszköz – Soproni kékfrank: új pénzhelyettesítő. [2011. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 17.)
- ↑ fn.hu: Kié a kékfrankos?
További információk
szerkesztés- Tudj meg többet a kékfrankosról - Borászportál.hu
- kóstolj.hu – közösségi borértékelő honlap – Kékfrankos kóstolások Archiválva 2012. november 6-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Egri Kékfrankos 2000