Bleyer Jakab

Bleyer Jakab (Dunacséb, 1874. január 25. – Budapest, Józsefváros, 1933. december 5.) magyar irodalomtörténész, egyetemi tanár, a nemzeti kisebbségek tárca nélküli minisztere.

Bleyer Jakab
1920 körül
Magyarország nemzetiségi kisebbségek tárca nélküli minisztere
Hivatali idő 1919. augusztus 15. – 1919. november 24.
Született	1874. január 25. Dunacséb
Elhunyt	1933. december 5. (59 évesen) Budapest
Sírhely	Új köztemető
Párt	Egységes Párt Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja
Foglalkozás	irodalomtörténész történész politikus egyetemi oktató
Díjak	honorary doctor of the University of Tübingen
A Wikimédia Commons tartalmaz Bleyer Jakab témájú médiaállományokat.

Család, ifjúkor

Német parasztcsalád gyermekeként a Bácskában, Dunacsében (Tscheb, a mai Čelarevo, Szerbia) született, szülei Bleyer Jakab és Stern Veronika. Német népiskolai tanulmányai után a tehetséges fiú az újvidéki (Neusatz, Novi Sad) magyar gimnáziumba, majd a kalocsai jezsuita gimnáziumba járt. Ezt követően a budapesti egyetemen folytatta tanulmányait germanisztika és magyar filológia szakon. Az Eötvös-kollégium tagja volt. 1897-ben szerzett bölcsészdoktori oklevelet. Szakdolgozatát „A német történelmi népdalok magyar vonatkozásai 1551-ig” címmel írta [„Ungarische Beziehungen der deutschen historischen Volkslieder bis 1551”]. A magyar-német kapcsolatok témája ettől kezdve végigkísérte életét.

Pályafutása

1897-től budapesti gimnáziumi, 1900-tól soproni főreáliskolai tanárként állt munkába. 1903-1904-ben állami ösztöndíjjal a müncheni és lipcsei egyetemen továbbképzésben vett részt. Hazatérése után ismét Budapesten tanított gimnáziumban. 1905-ben, 31 éves korában habilitált, kilépett az állami szolgálatból, hogy egyetemi magántanárként a budapesti egyetemen oktasson. 1905-1909-ben a Budapesti Philológiai Társaság titkári teendőit is ellátta. Már 1910-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett, később Németországban is hasonló megtiszteltetésben volt része, mint a müncheni Német Akadémia tanácsának tagja, valamint a tübingeni egyetemi tanácsnak tiszteletbeli tagja. 1908-ban meghívást kapott Kolozsvárra az egyetemre német nyelv és irodalom tanárnak. 1911-ig maradt itt, amikor is a budapesti egyetem hívására visszatért egyetemi tanulmányai színhelyére, ahol a német irodalomtörténet tanára volt 1919 októberéig. 1911-ben Budapesten Bleyer Jakab Petz Gedeonnal közösen megalapította az egyetemen a Germanisztikai Intézetet. Ők ketten a következő évben disszertációsorozatot indítottak, bevonva a munkába Heinrich Schmidtet, „Arbeiten zur deutschen Philologie” címmel, a tudományos utánpótlás szorgalmazására. 1915-től mint a magyarországi német kisebbség mozgalmainak egyik irányítója a politikai életben is részt vett. 1917-ben jelent meg Bleyer Jakab programszerű tanulmánya „A magyarországi németség” [„Das ungarländische Deutschtum”] címmel, amelyben kulturális jogokat követelt a sváboknak, teljes egészében az 1868. évi magyar liberális nemzetiségi törvény szellemében. A Magyarországi Tanácsköztársaság alatt aktívan részt vett az ellenforradalomban, a Fehérház Bajtársi Egyesület egyik vezető személyiségeként jelentős szerepe volt a Peidl-kormány és vele a Tanácsköztársaság megbuktatásában, ami után, 1919. augusztus 15-étől 1920. december 16-áig a nemzeti kisebbségek tárca nélküli minisztere volt a Friedrich-, a Huszár-, a Simonyi-Semadam- és az első Teleki-kormányban. 1919. augusztus 21-én a nemzeti kisebbségek egyenjogúsítását érintő rendeletet bocsátott ki, amelynek célja ezen kisebbségek számára a nyelvi-kulturális autonómia biztosítása volt. Miniszterként küzdött a nyugat-magyarországi németlakta területek Ausztriához csatolása ellen, ezáltal magára haragította az ausztriai és németországi német nemzeti érzelműeket. Burgenland elvesztését a magyar közvélemény Bleyer személyes kudarcának tekintette, a szélsőjobboldali politikusok hazafiatlansággal vádolták.

Bleyer Jakab sírja Budapesten. Új köztemető: 22/1-1-203

Trianon után Magyarország feladta korábbi liberális kisebbségi politikáját. Bleyer Jakab 1921 januárjában megalapította a „Sonntagsblatt für das deutsche Volk in Ungarn“-t, amely az ország egyetlen német nyelvű hetilapjaként rövid idő múlva a magyarországi németek fontos érdek- és jogi képviseleti orgánumává vált. A magyar kormány új nyelvrendelete (1923. június 22. - garantálta a kisebbségek számára többek között az anyanyelv szabad használatát a közéletben és az iskolákban) ellenére a magyar közigazgatási, egyházi és iskolai hatóságok a kisebbségek nyelvi asszimilációját szorgalmazták. Három héttel később, 1923. július 15-én Bleyer Jakab egyesületet alapított „Ungarländischer Deutscher Volksbildungsverein” (UDV) néven, amelynek haláláig vezetője maradt. Jóllehet ez a kulturális szervezet államilag engedélyezett volt, tevékenységét kormányzati és igazgatási szervek korlátozták. Így az egyesületnek 1933-ig 186 faluban mindössze 12 000 tagja volt, amely a magyarországi német lakosságnak csupán 2,5 százalékát tette ki. 1929-ben folyóiratot alapított „Deutsch-Ungarische Heimatblätter” címmel. Az 1933-ig negyedévenként megjelenő lap a magyarországi németség és a magyar-német kapcsolatok tudományos kutatását tűzte ki célul. Ehhez Bleyer magyarországi tudósok, kutatók mellett a Monarchia utódállamaiból és német nyelvű országokból is felkért szerzőket. Számos dolgozata jelent meg a szakfolyóiratokban. Az Egyetemes Philologiai Közlönynek társszerkesztője volt.

1920-tól a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja programjával nemzetgyűlési, 1926-tól egységespárti országgyűlési képviselő volt. A magyar országgyűlés 1933. május 9-ei ülésén Bleyer Jakab keresztény konzervatív képviselőként a magyarországi német kisebbség érdekeiért szólalt fel, mellyel a nacionalista és jobboldali konzervatív körökben és a budapesti egyetemisták körében is uszító hadjáratot váltott ki saját személye és a magyarországi németek ellen.

Művei

• A magyar-hun monda germán elemei (Bp., 1906)
• Gottsched hazánkban (Bp., 1909)
• Hazánk és a német philologia a 19. sz. elején (Bp., 1910)
• Friedrich Schlegel am Bundestage in Frankfurt (München-Leipzig, 1913)
• A hazai németség (Bp., 1917)
• Das Deutschtum in Rumpfungarn, Verlag des "Sonntagsblattes", 1928
• Festschrift für Gideon Petz (Bp., 1933)

Irodalom

• Koszó János: B. J. emlékezete In: Egyetemes Phil. Közl., 1935).
• Gratz Gusztáv: Bleyer Jakab In: Magyar Szemle, 1934.
• Fata Mária: A politikus, aki a magyarországi németek kettős identitásáért küzdött
• Fata Márta: Bleyer Jakab nemzetiségi koncepciója és politikája (1917-1933) In: Regio. Kisebbség, politika, társadalom. 5. évf. 1. sz. (1994.)

Származása

Bleyer Jakab családfája

Bleyer Jakab (Dunacséb, 1874. január 25. – Budapest, Józsefváros, 1933. december 5.) magyar irodalomtörténész, egyetemi tanár, miniszter	Apja: Bleyer Jakab (Dunacséb, 1843. szeptember 9. – )	Apai nagyapja: Bleyer Jakab	Apai nagyapai dédapja: Bleyer Ádám
			Apai nagyapai dédanyja: Lohrer Magdolna
		Apai nagyanyja: Mallog Magdolna	Apai nagyanyai dédapja: Mallog György
			Apai nagyanyai dédanyja: Russmann Anna
	Anyja: Stern Veronika (Gajdobra, 1848. május 22. – )	Anyai nagyapja: Stern János	Anyai nagyapai dédapja:
			Anyai nagyapai dédanyja:
		Anyai nagyanyja: Helfrich Katalin	Anyai nagyanyai dédapja:
			Anyai nagyanyai dédanyja:

Források

• Magyar életrajzi lexikon Bleyer Jakab , arcanum.hu
• Unser Namensgeber Archiválva 2018. december 29-i dátummal a Wayback Machine-ben, deutsche-in-ungarn.hu (németül)
• Országgyűlési almanach 1884-1944 - Bleyer Jakab Dr. (Villány) , library.hungaricana.hu

További információk

• Bleyer Jakab Német Nemzetiségi Általános Iskola, bleyer.sulinet.hu
• Pritz Pál – Marchut Réka: Kisebbségpolitikák – nemzetközi erőtérben. Bleyer Jakab/Jakob Bleyer példáján, real.mtak.hu
• Grósz András: A deutschungar Bleyer Jakab - különös tekintettel a katolikus egyházhoz fűződő kapcsolatára, edit.elte.hu