Boka Károly
Boka Károly (Debrecen, 1808. február 26. – Debrecen, 1860. július 21.) híres magyar népzenész, Kossuth Lajos kedvenc cigányprímása.
| Boka Károly | |
.jpg) | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1808. február 26. Debrecen |
| Elhunyt | 1860. július 21. (52 évesen) Debrecen |
| Sírhely | Debreceni köztemető |
| Pályafutás | |
| Hangszer | hegedű |
| Tevékenység | népzenész |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Családja
szerkesztésHíres magyar népzenész (cigány) családból származott. A családi hírnév megalapítója Boka Sámuel volt, a Tisza-vidéken. Boka Károly elsőszülött fia, ifj. Boka Károly szintén híres és képzett zenész volt, aki több éven át, mint besorozott honvéd a híres Dom-Miguel-ezred zenekarában szerepelt őrmesteri ranggal. Később hazakerült, saját zenekart szervezett, amellyel sikeresen szerepelt külföldön, még Amerikában is. Unokája, Boka Samu is a fővárosi zenekarok legkitűnőbb zenészei közé tartozott. Boka Károly népes családjának két nőtagját két, szintén hírneves prímás vette nőül; az egyiket Balázs Kálmán, a másikat a korán elhunyt Patikárus Ferkó,[1] aki az 1860-as évek népszerű zenésze volt.
Életpályája
szerkesztésBoka Károly már gyermekkorában feltűnt nagy zenei tehetségével. Fénykorát az 1840-es, 1850-es években élte. Főleg Debrecenben szerepelt. 1845-ben Debrecen városa, érdemei elismeréséül, polgárai közé iktatta. Bár 1849-ben, amikor az oroszok feldúlták Debrecent, minden vagyona odaveszett, hamarosan ismét vagyonos ember lett. 1857-ben alföldi tisztelői, Retsky András indítványára, Latkóczy Lajos festővel olajképet készíttettek róla és azt a Magyar Nemzeti Múzeum képtárának ajándékozták.[2][3] Dalszerzőként is maradandót alkotott (pl. Káka tövén, Boka kesergője).
Néhány heti súlyos betegség után hunyt el. Temetésén, amelyen mintegy 10–12000-en vettek részt, „Debreczen minden zenésze, Bossányi karmestersége alatt egyesülve gyászdallamokkal kísérté sírjába a kitünő zenészt”.[4]
Emlékezete
szerkesztés- Debrecenben utcát neveztek el róla.
- Latkóczy Lajos a kor neves festője portrét készített róla, amely 1858-ban a Magyar Nemzeti Múzeumba került,[2][3] és máig a múzeum gyűjteményének része.
- Losonczy László költő verset írt hozzá Boka Károly címen.[5]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ (1858. december 12.) „Patikárus Ferkó”. Vasárnapi Újság 5. (50.), 598.. o. (Hozzáférés: 2016. március 14.)
- ↑ a b Retsky András (1858. május 30.). „Boka Károly arczképe ügyében”. Vasárnapi Újság 5. (22.), 262.. o. (Hozzáférés: 2016. március 14.)
- ↑ a b Latkóczy Lajos (1858. június 6.). „Válasz Retsky András urnak”. Vasárnapi Újság 5. (23.), 272.. o. (Hozzáférés: 2016. március 14.)
- ↑ (1860. július 29.) „Boka Károly”. Vasárnapi Újság 7. (31.), 377.. o. (Hozzáférés: 2016. március 14.)
- ↑ Losonczy László (1859. január 23.). „Boka Károly”. Vasárnapi Újság 6. (4.), 39.. o. (Hozzáférés: 2016. március 14.)
Források
szerkesztés- A Pallas nagy lexikona
- Magyar életrajzi lexikon
További információk
szerkesztés- Cigány hazafiak a '48-as szabadságharcban. Roma Sajtóközpont, 2016. március 14. [2016. március 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. március 14.)